Orvosoknál

Krisztának és nekem volt dolgunk velük.

Itt nem kötelező szemészetre vinni a gyerekeket, de kértem a háziorvostól egy küldőpapírt, hogy elvigyem Krisztát egy vizsgálatra. Csak úgy, hogy megnyugodni, illetve idejében felfedezni valamit, ha van.
Kedden múlt egy hete volt időpontunk, voltunk is. De akkor a doktornő nem nyilatkozott, azt mondta, még lesz majd egy végleges vizsgálat és akkor tud bármit is mondani. Kedden kellett ismét mennünk, szombattól pedig minden nap pupillatágító cseppeket kellett csepegtetnem a szemébe. (Bevallom, vasárnap és hétfőn elmaradt, de nem is bántam, mert annyira sajnáltam szegénykémet, tudván, hogy úgy nem fog rendesen látni.) Kedden aztán rendesen kapta az adagját. Meg is volt az eredménye, mert ahogy kimentünk a napfényre nagyon elkezdett könynezni és zavarta a fény. Az autóban végig a nyakamhoz bújt, sőt, még a kezemmel is el kellett takarnom a szemét. És megvolt a végleges vizsgálat. Diagnosztikum: asztigmatikus hipermetrópia.:o
Tulajdonképpen szinte semmit nem értettem abból amit a doktornő mondott (bár szerintem egy románnak is legalább annyira magas lett volna mindez, mint a nyúlnak a telefon), eléggé elvont nyelven beszélt, valami olyasmit értettem, hogy a szemgolyó elülső része oválisabb a kelleténél, az előállható tüneteket viszont köznyelven is elmondta. (Mindezektől függetlenül nagyon szimpatikus volt a doktornő és látszott, hogy törődik velünk, Krisztával, mert nagyon alaposan megvizsgálta.) Azt is hozzátette, hogy nincs ok az aggodalomra, a probléma kinőhető, csak egyelőre szemüveget kell a drágámnak viselnie. Még elmondta, hogy most nem hinné, hogy a látásával baj lenne (ez kiderül majd a szemüveg kb. egyhónapnyi viselése után), viszont akkor kezdődhetnek a problémák, amikor óvodába-iskolába kell mennie, amikor figyelni, koncentrálni, olvasni kell majd. Könnyezhet a szeme, zavarhatja a fény, fájhat a feje, zavaros lehet majd a látása. A szemüveget fel is írta, ott helyben kiválasztottuk a megfelelő keretet és már meg is rendeltük.

Annyira gyorsan történt minden, hogy mire felocsúdtam, már az autó felé tartottunk Istvánnal és Krisztával. Kriszta örvendezett, hogy lesz szemüvege, és állandóan azt ismételgette, hogy a barna nem jó, csak a sárga, illetve örült a doktor nénitől kapott (amúgy én vettem és a doktornőnek adtam úgy, hogy Kriszta ne lássa) mézes szezámmagszeletnek. Én ekkor kezdtem Istvántól kérdezgetni, hogy ő mit értett az elhangzottakból és hogy ugyanazt értettük-e mindketten.
Bevallom, megfordult a fejemben, hogy vajon igaz-e amit a doktornő mondott, még azt is fontolgattam, hogy elvinném egy másik orvoshoz is. Végül viszont arra a következtetésre jutottam, hogy az orvosnőnek semmi érdeke, hogy ne mondjon igazat, a szakmai tudásában pedig mégsem kételkedek!
Aztán rákerestem a neten a diagnosztikumra és azt derítettem ki, hogy az asztigmatikus hipermetrópia egy összetett probléma, mert létezik külön asztigmatizmus és külön hipermetrópia is, Krisztánál pedig észlelhetőek, a doktornő szavaiból ítélve, mindkét optikai hibára jellemző tünetek. A szaruhártya alakja vagy a szemlencse szabálytalan görbülete okozza az asztigmiát, ez pedig fókuszálási problémákat vonhat maga után. A hipermetrópia is valami hasonló fókuszálási rendellenesség, ami által a fény nem a retina síkjában, hanem a retina mögött fókuszálódik, tehát a kép elmosódik.
Hogy Kriszta most pontosan milyen stádiumban van nem lehet még tudni, a mintegy egy hónap múlva esedékes kontrollon majd látásvizsgálat is lesz, amikor, remélem, konkrétabbakat is tudni fogunk. Jövő héten hétfőn vagy kedden meglesz a szemüveg is. Minden aggodalmamon túl most azon izgulok, hogy hogyan fogja majd viselni az okulárét, mennyire bírja majd el a szemén, mennyire fog vigyázni rá, stb., stb. Még olyan kicsinek tartom ehhez....:(

A magam históriája elmarad holnapra, ha lesz majd, aki megírja.
Nem is úgy néz ki, mint akinek valami látási gondja lenne: