Már megint mogyoró

:):):):):):):)
Szombaton korántsem végeztem a ruhákkal, így a vasárnap, tudtam, ugyanazzal fog eltelni, hogy selejtezek, pakolok, mosok, terítek. Ammikor viszont István "meglebegtette" a szemem előtt egy kiruccanás lehetőségét, már el is felejtettem a ruhákat.:p:-$ Az idő nagyon borús, szomorkás, de még hideg is volt, úgyhogy megtorpantam, mi legyen a lányokkal. Végül döntöttünk: hát felöltöztetjük jól és kész. Megyünk. Zoli is benne volt, végül pedig Melinda benne volt abban, hogy Boróka otthonmarad vele. Őt azért mégiscsak féltettem, és most már a hegyekbe mentünk, nem holmi faluszéli erdőbe! Krisztát viszont nem szerettem volna megfosztani a szabad mozgás, futkározás lehetőségétől, a jó, hegyi levegőtől, a kellemes elfáradástól. Borókának pelust, ruhákat, ennivalót pakoltam (tejpépet és tápszert, gyümölcs volt helyben is), Krisztát is harisnyába, vastag nadrágba bújtattam (a vastag felsők csak a helyszínen kerültek rá, amikor már kiszálltunk a kocsiból), a lábára kis gumicsizma került, majd mi is összekapkodtuk magunkat és negyed 12-kor már útban voltunk Melindáék felé. Utolsó pillanatban dobtam be egy zacskóba a kenyeret és a hűtőből a tábla szalonnát meg néhány kést, mert arra gondoltam, mi lesz, ha mégsem csupán kétórányi lesz a mogyorózásunk?! És milyen jól gondoltam!;):p A férfiak mellett éhen lehetett volna halni, Zolinak útközben jutott eszébe, hogy tehettünk volna szalonnát az útra, és megsütöttük volna. Szerencsére, a kertből szedettem vele néhány paprikát, így saláta is volt a jó hagyományos falusi eledel mellé.:)

Déda-Bisztrára érkezve, fekanyarodtunk a Bisztra-patak völgyébe, ami egyeseknek akár ismerős is lehet Wass Albert néhány regényéből, majd elhagytuk a falut, végül pedig az aszfaltos utat is és már nem is volt ott rajtunk kívül csak a gyönyörű, ősz eleji természet. A levegő annyira friss, oxigéndús volt, hogy szinte érezni lehetett. A fák kezdtek köntöst cserélni, zöld lombjuk imitt-amott már "őszült", a patak csobogása pedig ki tudja milyen titkokat árult volna el nekünk, ha értettünk volna a hangján? A gumicsizmák is kedvüket lelték abban a kevés sárban, ami az erdei úton fogadta őket!

Szép volt minden és jóillatú, sőt, a Nap is kisütött és még mogyorót is találtunk.:) Nem túl sokat, annyiért nem is érte volna meg olyan messzire autókázni, de maga a kirándulás, a táj és az élmény mindent megért. Mert ha otthon maradtunk volna, akkor Kriszta nem ehetett volna kései-szedret, nem kiálthatott volna akkorát, ahogy a torkán kifért, nem hallotta volna a visszhangot, nem szedtünk volna mogyorót, nem sétáltunk, mászkáltunk volna egy nagyot, nem laktunk volna jól szalonnával és paprikával, illetve nem nevettünk volna akkorákat Dávidon, aki már az első félórában kiütötte magát a ringből beleesve a patakba, és főleg Zolin, aki az evés kecsegtető hírére;);p:d olyan buzgón ugrott át a patakon egyik szikláról a másikra, hogy pontosan a kettő közötti középtávolságot sikerült megcéloznia. Szerencséjére, talpra esett csak, mint a macska.:d:d:d

Kriszta és Dávid végül bekerültek az autóba aludni-száradni, de a kisasszony túlságosan az élmények hatása alatt lehett, mert csak fél 5 után, a hazafelé-úton aludt el. De akkor aztán nagyon. Végigaludta az autóutat majd a Melindáéknál töltött még majdnem másfél órát. Akkor tért magához, amikor István beleültette az autósülésébe.

Borókának, illetve Mleindának már nem volt ennyire jó a napja, kicsi lányomnak nagyon hiányozhatott a megszokott környezet a benne lévő őskövülettel (azaz velem:p) mert nagyon próbára tette Melinda emlékezőtehetségét, mármint, hogy milyen baja is lehet egy síró-nyávogó babának?! Kapott reszelt almát tejpéppel, kapott tiszta pelust, volt ringatás, összebújás, tápszer, de semmi sem enyhítette igazán kis drágámnak a bánatát. Végül mégiscsak sikerült megvigasztalni egy udvari sétával és némi barmfi megbámulásával. Elaludt. És addig aludt is, amíg a telefon fel nem riasztotta. Én hívtam Melindát, hogy lássuk, minden rendben?!:p:-$ Hát rendben volt, csak éppen a tervezett ebéd-vacsora nem készült el időben, úgy ahogyan ő szerette volna. Mindenesetre, ha tudtam volna, hogy ennyire bonyodalmas lesz az együttlétük, a hegyekben pedig annyira kellemes időjárásban lesz részünk, akkor inkább magunkkal vittem volna és a kendővel magamra kötöttem volna, de nem tudhattam előre.

Viszont jelenthetett valamit ez a kimaradásom a kisaszonynak, mert este 9 utántól hajnali fél 4-ig aludt, biztosítva nekem is egy icipicivel hosszabb alvást. Ha pedig nem ébredtem volna meg (sajnos a vacsorára evett párizsi akkora hányingert csinált, hogy fel kellett kelnem), akkor lett volna számomra igazi háváj. No, de az már kissé túlzás lett volna, hogy én is 9 utántól hajnali fél négyig egyhuzamban aludjak! :p:p:p