A nyár utolsó napja

Igaz, hogy csillagászatilag még jócskán van a nyárból, de a hétköznapi embernek az első "...ember" már az ősz kezdetét jelenti. Az idő nálunk azóta sem változott, gyönyörű napsütéses, csak a sugarak között már néhány fog is rejtőzködik.

Így volt ez tegnap is, amikor bementünk a városba a játszótérre. István későig aludt, mert hajnalban érkezett haza a farkaslaki esküvőről, úgyhogy csak tova du. 4-kor ebédelt. De utána már öltöztünk és mentünk is. Boróka déltől semmit sem aludt, gondoltam, a kiruccanást végigalussza, de nem így volt. Az autóban elaludt, de amint kiszálltunk és besétáltunk a Várudvarra, hogy megnézzük magunknak kik is "zajonganak" a színpadon, megébredt. Leültünk a szabadtéri színpad előtt lévő székekre és hallgattuk az amúgy eléggé színvonalas előadást. Bár azt hiszem, ez egyelőre inkább csak próba volt. Nem sokan tolongtak a nézőtéren. Azért akadtak, akik odasétáltak, megálltak pár percre, majd továbbmentek. Kriszta nem fért a bőrében, állandóan csak felfedezőtúrákra indult, még a színpad is érdekelte, úgyhogy én elindultam vele a játszótérre, István és Boró pedig tovább melengették lelküket a zenével.

Útközben összefutottam Melániának a testvérével, akinek már 1 éves múlt a kislánya és ugyanolyan szöszi készemű szépség, mint az én lányaim, a játszótéren pedig két másik ismerős anyukával találkoztam. Mindkettővel szinte egyszerre szültünk, de egyiknek Krisztával egykorú a kislánya, a másiké pedig Boróval egyidős. Az egyiket kismamatornán ismertem meg (illetve valamikor jóval előbb, amikor rádiós koromban egy utcai vox-készítés közben valamivel kapcsolatban kikértem a véleményét), a másikat pedig a szülészeten. Mindkettővel váltottam néhány szót. Csak néhányat, mert Kriszta nagyon aktív volt és sorravette a játszótér felszerelését.

Ismét a csúszda bizonyult a kedvencnek. Újra onnan kezdtük, hogy bátran felmászik a kis létrákon, amikor meg a tetejébe ér, fél leülni és elengedni magát, bár ez csak amolyan kéretős félelem, tulajdonképpen már alig várja, hogy lecsússzon. A végére - mire mindhárom csúszdát kipróbálta - egészen bátor lett mindvégig, és saját magát ösztökélte lecsúszáskor: nem féééész Kliszta!
Amikor István is előkerült, Boróval hintáztunk egyet, ő pedig Krisztával vették ismét sorra a játékszereket, lassan, az autó felé haladva.
Fagyit is szerettünk volna enni, fel is mentünk Szentgyörgyön a Sólyom-teraszra, de valamiért a fagyis és a lángosos részleg épp zárva volt. István megivott egy üdítőt, majd jöttünk is haza. A lányokat jó idejében lefektettük, István is nyugovóra tért, én pedig még kivasaltam neki néhány nadrágot és pólót, amit ma magával vitt Giurgiura. 3-4 napig ismét csak csajos napjaink lesznek.
A képnek semmi köze a tegnapi naphoz. De... hazakerült Meliéktől az akku, úgyhogy, majd ha hazajön István is, hazakerül a fotomasina is (magával vitte merthát sosem járt még a Dunaparton), ismét belevetem magam a sűrű kattintgatásba!