Mire jó egy esős nap?

Mindenekelőtt egy hatalmas rendetlenség megteremtésére. Ezen belül pedig sok mindenre. Mint pl. takarításra, ruhaelőszedésre és -elpakolásra, mosásra, játékra, jó nagy alvásra (no nem én, na!), mókázásra és még gyurmázásra és gyurmázásra. Jaj, és még gyurmázásra is!

István befejezte a pince és a garázs rendbetételét; még annyi van hátra, hogy felszabjam a megvett viaszosvásznat és rárajzszegezzem a polcokra, majd a nájlonzacskókba összegyűjtött befőttesüvegeket kirakosgassam. Valamikor a napokban erre is sort kerítek.

A rendetlenség ezután kezdődött...

Behoztam a balkonról a ruhás zsákokat, szatyrokat, hogy elővegyem a nagyobb és vastagabb ruhákat Borónak, illetve számbavegyem, mi az, ami Krisztának már megvan, mikbe nőtt bele és ezeken kívül mit kell még venni neki. Elég jól állunk azért! Mindezekkel hamar megvoltam, még csodálkoztam is, hogy ettől féltem én annyira?

De mielőtt visszapakoltam volna a maradék ruhákat, gondoltam, mégiscsak összeszedem egy kicsit a balkont, így aztán sepertem, rázogattam, töröltem egy csomót, átnéztem azt a zsákot is, amibe a már nem kellő ruhákat tettem még nyár elején, elpakoltam az utazóágyat, a felfújhatós matracokat, szóval ügyködtem. Közben a mosógépet is beüzemeltem és megbeszéltem Istvánnal, hogy amint felkel Kriszta, elmegyünk és veszünk egy ruhaszárítót, mert az erkélyen ezentúl már nehezen fognak száradni a ruhák.

Boró közben elaludt, Kriszta pedig ki sem mozdult a konyhából. Hogy mi foglalta ennyire le? Hát a gyurmázás. Nagyon régen nem vettem elő neki a gyurmát, még nem volt felnőve eddig hozzá, de most már nagyon tetszett neki. Kapott egy piros és egy zöld rudacskát, amit tépkedett, sodort, bögyörgetett; tojáskákat, kígyót és csigabigákat készített állandóan. Aztán valahol egy vonalzót talált és felfedezte, hogy azzal milyen jól lehet vágni a gyurmát. a pirosból és zöldből lilás barna lett már, de ő még mindig vágott és vágott és tépkedett és sodort és ismét vágott. Nem is tudom, ha lekötötte valaha valamilyen tevékenység ennyire, ilyen hosszú ideig!? Ha tőle függött volna, még vacsorázás közben is ugyanazt tette volna!




Miután felkelt Boró és megetettem, kettesben nekifogtunk kipakolni a kiságy fiókját, ahol már csak kinőtt vagy túlságosan lenge cuccok voltak. Istenem, milyen ügyesen rendezkedett a kisasszony! Feltalálta magát, rendezett, rázott, húzott, tépkedett, kóstolt és közben hatalmasakat vigyorgott nekem. Állandóan a fejével a fiókban volt, már lestem, hogy mikor fog orrabukni. Nem bukott. Aztán beletettem a fiókba. Itt is olyan ficánka volt, hogy alig tudtam róla nem homályos képet készíteni. Aztán még ruhákat, sapkát is próbáltunk.






Ahogy Kriszta felkelt, ő is beszállt a játékba.






Nemsokára készülődtünk és elmentünk megvenni a szárítót, majd itthon folytattuk a pakolászást. Vacsora után nemsokára Boró már úgy tűnt "csihányra pisilt", mert már kezdett semmi sem jó lenni neki, úgyhogy mosakodás, popsimosás és szopi után már csak az elalvás maradt, ami szerencsére be is következett némi forgolódás és egy-két zokszó után. Mialatt Borót intéztem, Kriszta fürdött egy nagyot, most már ő is frissen és illatosan várja a temesvári gyorsot, hogy azzal "Hunyadra" utazzon.

Én pedig gyorsan be is fejezem, mert Istvánt kell ébresztenem. Ebben a drága jó, majdnem mínuszos kánikulában neki Sárpatakra kell mennie szabadtéri zenélésre. Brrrr..... Hajnali 1-ig. Brrrrrrrrrrrr.........