2014. március 25., kedd

Tavaszi kert

Szegény blogom. Sokszor eszembe jut, sokszor kidugja fejecskéjét egy-egy témacsíra, de azonnyomban elfojtom, mert nem tudok időt szakítani rá. De ez van. Tudtam, hogy előbb-utóbb eljön az az idő, amikor nem fogok tudni mindent rendszeresen dokumentálni, de abbahagyni nem fogom. Még azért sem! :) Mégha külső szemmel az utóbbi időszak talán felszínesnek is tűnik, csak mi tudjuk, mennyire intenzíven megéltük - intenzíven a maga örömeivel és szomorúságaival, mindennel. :)

Mostanában a kert körül forog minden: oda megyünk, ahányszor csak alkalmunk van rá, ahányszor csak engedi az idő/nk. Szépen tavaszodik, és lassan, de biztosan sok minden alakulgat benne. Még nem szép, azaz még mindig nem szép, de az lesz. :) Majd meglátjátok! :)

Ibolyarét mindenfelé. Az illat, ami a kertben terjeng, leírhatatlan: finom keveréke az ibolyának, a friss levegőnek, a nyers földnek, úgy egyáltalán: az igaz falunak az illata.





Készül a "kuckó" alapja:



A kertben mindig van, mit dolgozni. A semmivel is képesek lefoglalni magukat, terük van, legtöbbször észre sem vesszük, hoyg ott vannak, oylan jól játszanak. Bár, ha megéheznek, azért előbújnak, bárhonnan is! :)



Sétálni is voltunk a domboldalon. No meg, hát persze, "kutyánk" is van. Az egyik szomszéd aranyos kutyája szegődött hozzánk, de olyannyira, hogy amíg mi a kertben vagyunk, ő onnan el nem mozdul. Éjszaka is ott alszik a lakókocsi alatt, vigyáz ránk. S bár volt neki előzőleg is neve, amit mi viszont nem tudtunk, elneveztük Picurnak. Velünk tartott a "kirándulásra" is. :) Hosszú idő óta az első kutya, akit szeretek, és nem zavar, ha látom, hogy a lányok simogatják, játszanak vele. :) Fejlődöm, na, én is a korral! :)



A domboldal is már tavaszodik...



Az élet mindig fölülkerekedik az elmúláson:


Kilátás az egyik dombról. A falu kicsit odébb van, balra. :)



2014. március 12., szerda

Rendőrök

Múltkoriban láttam néhány kisvideót, amiben 4 fiatal félig viccesen-félig komolyan románok  és erdélyi magyarok jellemző vonásait, tulajdonságait mondja el. Meg még a sofőrökről is beszéltek egy másikban. Hogy éppen melyikben volt szó a rendőrökről, már nem emlékszem pontosan, de azt hiszem, a sofőrösben, és a szentencia valahogy így szólt: Ha amikor meglátsz egy rendőrt, összerezzensz anélkül, hogy valami kihágást követtél volna el, biztos román sofőr vagy. Bár lehet, hogy inkább azt mondták: Ha meglátsz egy rendőrt, és azonnal 20-assal "vágtatsz" függetlenül a megengedett sebességtől, nyilvánvaló, hogy román sofőr vagy.

És hogy hogy jön mindez ide? Hát teszteltem magam. Eddig már nagyon sokszor. És a következtetés? Még kezdő sofőr koromban sem rezzentem össze az egyenruha látványától. Tettem a dolgomat, és mentem tovább. Tehát, nyilvánvaló - hogy nem vagyok román sofőr, mégha Romániában is vagyok kénytelen vezetni.... Mondjuk, ez anélkül is nyilvánvaló.... :D

De bevallom, amikor hazafelé indulok munkából, és az első utcasaroknál megpillantok egy rendőrt, a következőnél hármat, a még következőbbnél meg két rendőrautóra valót, és a következő utcákon is csak amúgy hemzsegnek a rendőrök..., hát..., egy kicsit kezd elegem lenni a látványuktól. Még jó, hogy tudtam előre a menetelésről, különben azt hittem volna, rendőrmegszállás van Romániában...