2014. január 15., szerda

Képlet

Alapból optimista ember vagyok. Keresem és meglátom a jót ott, ahol van, és igyekszem a negatívumokat is tanulságként felfogni, olyan elkerülhetetlen következményként, ami a saját épülésemet szolgálja. Nem szeretek panaszkodni sem, siránkozni aztán meg pláne nem. Azt is osztom és tudom, hogy a jó jót szül, a rossz pedig rosszat, és ha mindig a rosszat látjuk meg, egy idő után be is vonzzuk a sorozatos negatívumokat. Ilyenkor könnyű tanácsot osztogatni valakinek, de attól a problémája még nem lesz megoldva. Magának kell megtalálnia az utat, a kiutat.

Egy ideje tapasztalom, milyen érzés, amikor sorozatosan érnek nemszeretem-dolgok. Nincs mit szépíteni, rosszul indult az év, nem nagy dolgok, de negatívak. És bár próbálok szinten maradni, próbálok nem elsüllyedni az önsajnálatban, mert tudom, hogy ez lejár, és próbálom úgy felfogni, hogy ez most egy ilyen időszak, de nehéz. Nehéz bátorítani magamat, nehéz nem keresni, nem gyártani a különféle elméleteket, meggyőződéseket, nehéz lavírozni a bizonytalanság mezsgyéjén, nehéz elfogadni, hogy mindez éppen velem történik meg. És még nehezebb kikászálódni belőle. Mert nehéz megtalálni azt az apróságot (legyen az bármi: szó, mozdulat, eseménysor, dal, személy, idézet, látvány), ami elindítja a változási folyamatot, ami megfordítja a történések sorozatát. Vagy megkockáztatom azt is, hogy talán túl nehéz felismerni azt a bizonyos valamit. Lehet ott van az orrunk előtt, mégsem vesszük észre. Talán egyszerű lenne a megoldás, de még néhány műveletsor hiányzik ahhoz, hogy a feladatot levezessük, és megtaláljuk a helyes eredményt. Talán csak egy "kis képlet" esett ki a memóriánkból, de létfontosságú lenne. Nélküle nincs eredmény. Helyes és helytelen sem. Minden lóg a levegőben, állunk egyhelyben, tapogatózunk mindenfelé, mégsem jutunk semmire.

Épp az imént olvastam kedves ismerősöm és kolléganőm, Júlia írását, és bizony, nagy igazat kell adnom neki. Nálam legalábbis nagyon érvényes: ha én nem vagyok jól, és főleg, ha nem vagyok jól magammal, az mindenre és mindenkire kihat a környezetemben, magamat is beleértve. Úgyhogy most már nagyon muszáj megtalálnom azt a kis "hiányzó képletet", hogy folytathassam a feladatom levezetését a helyes megoldás irányába!!!

2014. január 9., csütörtök

Volt egyszer egy szülinap...

Még csak múlt szombaton volt, mégis úgy tűnik, olyan rég volt. Klassz volt, fergeteges volt, mindenki jól érezte magát. :) Kicsi Borókánk 6 éves lett. Utolsó óvodáskorú születésnapja. Ősztől már iskolás lesz... :)

Volt torta, gyertyák, tűzijáték, minden, mi kell a "fényűzéshez"

A buli első része (a másodikról csak videó készült)





Pezsgőzés...