2011. szeptember 30., péntek

Holnap irány Parajd!

Holnap lesz Parajdon a töltöttkáposzta-fesztivál. Még sosem voltam ezen a rendezvényen, bár tavaly majdnem lett volna alkalmam, ha nem éppen Udvarhelre kellett volna mennem. Idén viszont, Isten segedelmével, megyünk. Családostól - Istvánnal, lányokkal, Anyuval -, de nagyobb családostól is: az Erdélyi konyhával. Sok-sokféle töltött káposztát főzünk; most éppen azon ügyködöm, hogy az egyiknek összeállítsam a töltelékmasszáját.:)
Remélem, nem hiába készülünk ekkora elánnal!
Aki erre jár, kedve és ideje van, látogasson holnap Parajdra, de úgy készüljön, hogy enni csak kb. du. 5-kor lehet majd a különféle káposztákból!

2011. szeptember 25., vasárnap

Van autóm

Na, ez nem annyira újdonság, mert eddig is volt, de most egy másik van. Múlt hétfőn eladtam a régit. A zöldet, ami majdnem 4 évig szolgálta a családot hűségesen, és röpke egy hónapig engem. Megpityeregtem. Mint ahogyan a régi pirosat vagy azelőtt a Trabantunkat is.
Én adtam el. István több héten át kivitte a piacra, sikertelenül. Én kivittem múlt vasárnap, és reggel kilenckor már jöttünk el onnan, vevőstől. Előleget hagytak, majd hétfőn elvitték.
Tegnaptól pedig van új autóm. Azaz nekem új.:) Egy 2003-as, kicsi ügyes Ford Fiesta. Ajándékba kaptam. Nem is láttam, csak amikor hazahozták nekem. István küldte. Fura, nem? Tegnap hajnalban Magyarországra indult, zenélni, és útközben, Zilahon, megvette. Zsoltékat vitte el Zilahra autót venni, és ők hozták haza nekem. Szigorúan úgy, ahogy István meghagyta nekik: piros masnival a tetején.:D:D:D:D
Már alig várom, hogy ma hazaérkezzen, hogy megköszönhessem neki. VAN AUTÓM!!! :-)))))))))

2011. szeptember 12., hétfő

Nettel, de idő nélkül :)

1. Megjavult a net, és ajánlom neki, hogy a következő hetekben nehogy el találjon romlani, mert akkor nagyon csúnyán fogok csinálni.:)

2. Elsején elkezdtem dolgozni, minden nap bejártunk az oviba és készültünk az új tanévre. Mától meg hivatalosan is elkezdődött a 2011-2012-es tanév. Katival maradtam, aminek nagyon, de nagyon örülök, ellenben a csoportunk nagyrésze kicserélődött. Eddig teljesen vegyes csoportunk volt, 3 évestől 7 évesig mindenféle korosztállyal, most viszont abszolút homogén a gyerekek életkora, mindenki betöltötte már vagy esetleg éppen az ősz folyamán fogja betölteni a 6. életévét. Igaz, oylanok is vannak, akik most ősszel már 7 évesek lesznek.
Végre megtörtént ez az átcsoportosítás. Jót tesz, és jobb lesz mindenkinek: a gyerekek is a maguk korosztályával lesznek, és nekünk is egy fokkal egyszerűbb lesz, mert nem kell 4-5 szinten dolgoznunk velük. Nagyon sokan vannak viszont a csoportban. 31-en. De sajnos, nincs mit tenni...

3. Kicsi mókuskáim is elkezdték ma az óvodát. Nagyon várták. Boróka is állandóan azt kérdezgette, hogy hányat alszunk még a kezdésig, és ha túl őszinte találtam lenni vele - még úgy egy héttel ezelőtt - szörnyű toporzékolásba kezdett, hogy márpedig ő itt és most akarja az ovit. A reggel is könnyen és lelkesen ébredt, szó nélkül öltözött, tűrte a fésülést, és kikérte magának: ő viszi mindkét csokrot lefele a lépcsőn. Kriszta kissé mérsékeltebb volt, ámbár ő sem kevésbé várta a kezdést.
Szerencsére mindkét óvónénipárosunk megmaradt, aminek kimondottan örülünk. Közben az egyik óvó nénit kinevezték óvodavezetőnek is, aminek egyfelől nem örülünk annyira, hiszen valamivel kevesebbet lehet majd a gyerekekkel, de másfelől nagyon jó ez, hátha "több víz hajtódik a magunk malmára" most, hogy magyar vezetője van az intézménynek.

4. Negatívum is van az utóbbi időben. Amióta - vagy két-három hete - Boróka nagyon lázas volt (39,5-40,5 között mozgott), állandóan kiütések jelennek meg a testén. Aznap este, amikor tetőzött a láza, és elmentünk vele a sürgősségre, mert állandóan a fejét fájtatta, ami, ugye, egy 3 évestől nem éppen megszokott dolog, jelentek meg először rajta a pöttyök: a vállán, a hátán és eyhébben a karjain. Eleinte apró piroskák voltak, mintha a melegtől lennének, de aztán összeolvadtak és pénzérme nagyságú foltokká kerekedtek. Másnapra elmúltak ahhoz, hogy három nap múlva előjöjjenek, de ezúttal teljesen más helyeken. És azóta ezt a csikicsukit játsszuk. A családorvos szerint (és én is erre gyanakszom) valamilyen allergia. Szerinte viszont nem kimondottan egy élelmiszer okozza, hanem inkább valami olyasmi (akár élelmiszer, akár valamilyen vegyszer, bármi), amivel a meggyengült immunrendszer miatt a mája nehezebben tudott megbirkózni. Én pedig örülnék, ha megtalálnánk a bűnbakot. Eddig azt figyeltem meg, hogy olyankor jönnek elő főleg, amikor szőlőt eszik. Most nem kap szőlőt néhány napig. Majd ismét adok, és meglátjuk, mi lesz akkor. Ha mésem az, majd tovább kísérletezünk... Jó lenne egy allergiateszt, de a családorvos szerint itt nincs olyan teszt, amivel kimutathatnák konkrétan azt az élelmiszert vagy élelmiszereket, amelyek okozhatnák. Nem tudom. Szerintem meg léteznie kellene ilyen tesztnek. Elkezdem a nyomozást...

5. Vezetek. Már rögtön a vizsga másnapjától, amikor még csak egy igazolást kaptam. Aztán egy hét múlva már "könyvem" is lett. Voltunk Istvánnal "hosszúba", de nem volt köszönet a dologban, mert - nagy csalódásomra - nem a legszebb stílusban adta tudtomra, ha baklövést követtem el. Aminek az lett az eredménye, hogy a stressztől még azt is elfelejtettem és elbódogtalankodtam, amit tudtam, vagy amit addig jól csináltam. Aztán múlt hétfőn elutazott, kedden reggel pedig beültem az autóba és bementem a városba. Szerdán ismét - kétszer, csütörtökön ismét azzal mentem munkába, délután-estébe nyúlóan pedig néhány falunyit autókáztam a "körmészetre" és egy Erdélyi konyhás anyag érdekében. És ment. Megy. Ha valamilyen apró butaságot követek el, hát magam korrigálom. És senki sem kommentál. És már a hátrafelé parkolás is megy elég jól. És élvezem. És .... holnap, nagy bánatomra nem mehetek autóval, mert jön valaki megnézni... Hátha megveszi. Ez már nem lenne annyira bánatomra, csak addig, amíg másikat tudnánk venni...

2011. szeptember 5., hétfő

Net nélkül

Kereken egy hétig nem ment az internet. Ilyen még nem volt, sőt, január óta, mióta ezt az RDS-t bekötötték, talán egyszer adódott, hogy viharban megrongálódott valami, és néhány órát hibádzott emiatt a szolgáltatás. Most fogalmunk sincs, mi lehetett. A lakások egy részében működött, másik részében nem. Nálunk nem. És ami a legfontosabb, nem is hiányzott....

Mondjuk, ez nem ilyen egyszerű, mert ezalatt az idő alatt szörnyűlködve gondoltam arra, mi lenne ha most éppen egy határidő előtti periódus lett volna, amikor kapom az anyagokat és kellene küldenem őket, de szerencsére, most éppen nem így volt.

Hétfőn este vette észre István, hogy nincs. Akkor engem fikarcnyit sem érdekelt, mert éppen készülődtünk Idecsre. Kedden ott voltunk egész nap, paradicsomoztunk és padlizsánoztunk, este, amikor hazaérkeztünk, szintén nem kellett a net. Szerdán itthon volt millió dolgom, szintén nem volt időm a net hiányán mélázni, csütörtökön már dolgozni mentem. Pénteken szintén. Ekkorra viszont már nagyon mérges voltam, és persze, zén is, meg a szomszédok is hívogattuk a szolgáltatót. Szombaton, szerintük, már kellett volna, hogy működjön, de csak szerintük. Tegnap se semmi. Mára, viszont, mire hazaérkeztünk késő délután, ment.

És, érdekes módon kicsit ugyanúgy érzek most iránta, mint a blog iránt: annyi minden összegyűlt, hogy nem tudom, mivel kezdjem (emailolvasás-válaszolás, megbeszélésekbe való "belefolyás", receptjegyzetelés), úgyhogy most inkább "ide" jöttem, és lejegyeztem ezt a néhány sort. A többi meg hátha könnyebb lesz ezután... :)