2018. július 31., kedd

Montenegró 0. - Erdély, Szerbia

Július 29-én indultunk útnak. Korareggel szerettünk volna, végül negyed 8 lett belőle. :D Az első nap úticél Zlatibor volt, Szerbiában. Eseménytelenül, jó hangulatban telt az utazás. Gyulafehérváron megreggeliztünk egy OMV-nél, majd az ebédet átugorva (senki sem volt éhes még ebédidőben) a következő igazi megállónk már csak Zlatibor volt. Este 7-re érkeztünk oda, pontosan úgy, ahogy a gps is előrevetítette. Az út nem túl látványos vidéken vezetett végig, illetve az utak minősége helyenként nagyon jó volt, helyenként meg elfogadható. Kátyúkat nem találtunk, de néhol eléggé rázós-zötyögős volt. Úgyhogy a szerb utakra csak amolyan 7-8-ast adhatunk.
Mielőtt megérkeztünk volna Zlatiborba, Uzsicénél volt részünk gyönyörű látványban, de mivel elég gyors forgalom volt irányában, és leparkolásra nem volt lehetőség, csak az autóból csodáltuk meg a hatalmas szakadékot és a kimagasló hegyeket-kilátót.

Amúgy nem is mi lettünk volna, ha nem megyünk másfele, mint ahogy eredetileg képzeltük, de persze, ismét csak nevetve vettük tudomásul, hogy a gps megviccelt bennünket: nem akartuk Belgrádot érinteni, de mivel a gyorsabb útvonalat állítottuk be, mégis arra mentünk. Szerencsénk volt: vasárnap délután még egy fővárosban is lankadtabb az élet, mint máskor. :)

Megérkezés után éppencsak lecuccoltunk, és kimentünk sétálva egy picit a városba, illetve vacsorázni. Már sötétben érkeztünk a szállásra, ahol gyors tusolás után mindenki nyugovóra tért. A 12 óra utazás, és az előző éjszakai kevés alvás mindenkit próbára tett.

Másnap reggel fél 7-kor már reggeliztünk, szállásadónk jókedélyű édesanyja várt bennünket, és kézzel-lábbal-magyarul-angolul-szerbül gagyogva jó hangulatban indult a reggel. 7-kor, kb.17 fokban, már útban voltunk úticélunk felé. Nemsokára gyönyörű látványú tóhoz érkeztünk a Zlatarsko Jezero-hoz, ami a reggeli ködben-félhomályban csodálatos volt.




A további úton is sokáig borús volt az idő, nagyon jól lehetett haladni, mégha néhol le is lassult a forgalom az útmunkálatok miatt. Észre sem vettük, és máris a szerb-montenegrói határátkelőnél voltunk. Vicces volt, ahogy bosszankodtunk, miért kell annyit rostokolni egyhelyben. és nem úgy működnek a dolgok, mint az útlezárásoknál, hogy várunk egy picit, majd indul a sor, hanem megyünk két métert, és megint meg kell állni. A felvilágosulást az hozta, amikor a mellettünk lévő kamiont láttuk jobbra kitérni, és mögüle felbukkant a Stop Policija tábla. Akkor esett le nekünk, hogy hát a határnál vagyunk, nem is haladhatunk gyorsabban. :D  Elkészült a szokásos határátkelős családi szelfi is, ami azonban még az egyik telefonban van...

Nincsenek megjegyzések: