2018. július 31., kedd

Napi apró: Hála

Ülni a teraszon, hallgatni a tenger moraját, a nyaralók halk "zsongását", a fecskék ficsergését, a kapócák álmosító cirpelését és a lányaim medencei hancúrozásának hangjait... a megnyugvás mellett a hála az első, ami eszembe jut. Hála, hogy itt vagyunk, hála, hogy eljöhettünk, hogy szerencsésen megérkeztünk, hogy ilyen gyönyörű helyre "csöppentünk", hála, hogy vagyunk... Ilyenkor elfelejtünk minden apró kis bosszúságot, ilyenkor semmi más nem fontos, csak hogy vagyunk egymásnak, és szeretjük egymást.

Montenegró 0. - Erdély, Szerbia

Július 29-én indultunk útnak. Korareggel szerettünk volna, végül negyed 8 lett belőle. :D Az első nap úticél Zlatibor volt, Szerbiában. Eseménytelenül, jó hangulatban telt az utazás. Gyulafehérváron megreggeliztünk egy OMV-nél, majd az ebédet átugorva (senki sem volt éhes még ebédidőben) a következő igazi megállónk már csak Zlatibor volt. Este 7-re érkeztünk oda, pontosan úgy, ahogy a gps is előrevetítette. Az út nem túl látványos vidéken vezetett végig, illetve az utak minősége helyenként nagyon jó volt, helyenként meg elfogadható. Kátyúkat nem találtunk, de néhol eléggé rázós-zötyögős volt. Úgyhogy a szerb utakra csak amolyan 7-8-ast adhatunk.
Mielőtt megérkeztünk volna Zlatiborba, Uzsicénél volt részünk gyönyörű látványban, de mivel elég gyors forgalom volt irányában, és leparkolásra nem volt lehetőség, csak az autóból csodáltuk meg a hatalmas szakadékot és a kimagasló hegyeket-kilátót.

Amúgy nem is mi lettünk volna, ha nem megyünk másfele, mint ahogy eredetileg képzeltük, de persze, ismét csak nevetve vettük tudomásul, hogy a gps megviccelt bennünket: nem akartuk Belgrádot érinteni, de mivel a gyorsabb útvonalat állítottuk be, mégis arra mentünk. Szerencsénk volt: vasárnap délután még egy fővárosban is lankadtabb az élet, mint máskor. :)

Megérkezés után éppencsak lecuccoltunk, és kimentünk sétálva egy picit a városba, illetve vacsorázni. Már sötétben érkeztünk a szállásra, ahol gyors tusolás után mindenki nyugovóra tért. A 12 óra utazás, és az előző éjszakai kevés alvás mindenkit próbára tett.

Másnap reggel fél 7-kor már reggeliztünk, szállásadónk jókedélyű édesanyja várt bennünket, és kézzel-lábbal-magyarul-angolul-szerbül gagyogva jó hangulatban indult a reggel. 7-kor, kb.17 fokban, már útban voltunk úticélunk felé. Nemsokára gyönyörű látványú tóhoz érkeztünk a Zlatarsko Jezero-hoz, ami a reggeli ködben-félhomályban csodálatos volt.




A további úton is sokáig borús volt az idő, nagyon jól lehetett haladni, mégha néhol le is lassult a forgalom az útmunkálatok miatt. Észre sem vettük, és máris a szerb-montenegrói határátkelőnél voltunk. Vicces volt, ahogy bosszankodtunk, miért kell annyit rostokolni egyhelyben. és nem úgy működnek a dolgok, mint az útlezárásoknál, hogy várunk egy picit, majd indul a sor, hanem megyünk két métert, és megint meg kell állni. A felvilágosulást az hozta, amikor a mellettünk lévő kamiont láttuk jobbra kitérni, és mögüle felbukkant a Stop Policija tábla. Akkor esett le nekünk, hogy hát a határnál vagyunk, nem is haladhatunk gyorsabban. :D  Elkészült a szokásos határátkelős családi szelfi is, ami azonban még az egyik telefonban van...

2018. július 8., vasárnap

Bepótolni...

... úgysem tudok mindent, sőt, talán semmit sem. Néha annyira vágyom rá, hogy írjak ide, eseményekből sincs hiány általában, meg aztán gondolatokból sem, de ahánszor "fellángolok", mindig le kell hűtenem magam: most ezért, most azért nem írhatok, vagy megint máskor túl fáradt vagyok már ahhoz, hogy értelmes gondolatoknak, mondatoknak adjak életet. Így marad a ... halogatás, vagy inkább a remény, hogy márpedig úgyis lesz idő, amikor többet szánhatok a naplómra is.
Most vakáció van, és nekem még van egy munkanapom, utána számomra is "kitör" a vakáció. Persze, azt sem tudom, mivel kezdjem a szabadságomat: a felújítás utáni még teljesen be nem fejezett nagytakarításnak lássak hozzá, az idén tavasszal különösen elhanyagolt kertet tegyem rendbe, vagy a még/már meglévő terméseket (meggy, ribizli, zöldbab, uborka) tartósítsam? Netán az Erdélyi Konyhás munkáim, határidőim élvezzenek elsőbbséget? Mindent kb. egyszerre és egyazon időben kellene csinálni...
Talán mégis az lenne a legjobb, ha egy jó pihenős nappal kezdenék. De persze, ez egyelőre csak egy vágy marad. De beiktatom ahogy csak lehet... :)