2008. június 28., szombat

Ma

István megint zenél. Mint már sok hétvégén az idén, és mint majd sok hétvégén még ezen a  nyáron.  Nagy szükségünk van erre a plusz jövedelemre, úgyhogy
szóba sem jöhet, hogy ne így legyen. CSak az a hátránya, hogy keveset vagyunk együtt. És még kevesebbet
tudunk kimozdulni.
De nem panaszként mondom ezt, dehogyis! :)
Inkább arról van szó, hogy ilyenkor én is lezserebben veszem a dolgokat, általában a legszükségesebb és legégetőbb dolgokat végzem el, azonkívül meg lazulok, pihengetek. 
Ma is csak csajoztam ;) :p . Legfőképpen. Aztán még kimostam az ágyterítőt is, "főztem" egy gyorsacska ebédet (miccset sütöttem és salátát készítettem mellé), rendbekaptam a lakást és összehajtogattam pár beszáradt ruhát. Még lenne hajtogatni való, és el is kell pakolni őket, sőt a szekrényekből is el kellene már rakni a tavaszi vagy kinőtt ruhákat, de nem. Engem most itt esz a fene a gép előtt. :-$ Mint mindig, amikor az ember valami újba vág bele. Még nem ismerem ki magam teljesen ezen az oldalon, de keresgélek, javítok, csinosítok, kedvencelek. :)
A lányok még alszanak. A konyhában párolódik a krumpli, répa, borsó Krisztának. Nemsokára felébrednek. És már nincs is sok hátra a napból. A délután is csak úgy elröpül. Majd jön az esti hercehurca. Remélem, csendesen és olajozottan mennek majd a dolgok, mint pl. tegnap, amikor szintén egyedül fektettem le őket,                                                                                                             de gyorsan és könnyen mentek a dolgok, Kriszta is,  gondolom, jó 
fáradt volt, ha szó nélkül elaludt...

Kezdetek...

No, én aztán ügyes vagyok... a másik naplóban millióegy az elmaradásom, de én létrehozok egy másikat is... Nem biztos
azért, hogy ide rendszeresen írok, a másikat már megszoktam,
barátaink is vannak, de azért megpróbálkozom ezzel is. 

Szóval, ma, 2008. június 28-án indulunk...




2008. június 2., hétfő

Múlt és jövő




Ugye, milyen csodaszépek ezek a képek?:o
Nos, hát évek óta, amióta itt lakunk, ez a csodálatos kilátás tárul a szemem elé, ha kinézek a konyhaablakon.:( A garázsok-szegélyezte, piaccal és egy-két üzlettel szomszédos tér parlagon hever. Gyomnövények díszelegnek itt-ott, autóroncsok törzshelye, autók nyomai szántják fel főleg esőzésekkor, és egy ideje, amióta epítkezés zajlik a szemközti tömbháznál, építkezési törmelékkel van teli. :( Sokszor beszéltük szomszédokkal, hogy milyen szép parkot, játszóteret lehetne itt kialakítani, nemegyszer még aláírásgyűjtés is volt ennek érdekében. Bennfentesektől hallottuk aztán, hogy a játszótér kialakítását a helyi tanács megszavazta, a pénzt kiutalták rá, és ... ennyi. A polgármesternek fájt a háta közepe, hogy kivitelezze.:-@ 

Nagy nap volt a tegnapi. Önkormányzati választások voltak országszerte. Nálunk, Szentgyörgyön 16!!! évig volt hatalmon az eddigi pogármester. De már csak VOLT. A tegnapi megmérettetésen szerencsére az jött ki győztesnek, aki véleményünk, de a lakosság nagyrésze, azaz mintegy 54%-a szerint is a legjobban megérdemelte. Fiatal polgármesterjelöltünk nagyon tisztességes kampányt folytatott, igyekezett csupán saját erényeivel, eddigi tanácsosi eredményeivel bemutatkozni és hatni a választókra, ellentétben az egyik "független" ellenjelölttel, aki az összes piszkos eszközt megragadva, vetélytásrai befeketítésével, adatok ellopásával a polgármesteri hivatalból, ital és étel osztogatásával (amit különben törvény tilt és büntet) a választópolgárok között és sok más hasonló tettel próbált érvényesülni. De úgy látszik, hogy most már az emberek tudják, hogy melyek az üres, hangzatos szövegek és nem dőltek be neki. Az illető mindent ígért, mindent garantált, és az ilyen dolgokból már lassan elegünk van. Szabi viszont elmondta: ez van, de ez lehet belőle. Nem garantált, nem ígérgetett. Valahogy az volt az üzenete: én ez vagyok, más nem lehetek, a többi önökön múlik. És őt választotta meg a község elsöprő többséggel a többi jelölttel szemben. Ez viszont azt bizonyítja, hogy a többségi nemzetiség lakosai közül is sokan adtak hitelt Szabolcs szavainak, azaz rá szavaztak. Most már reméljük, lesznek érdemi és látható változások a község életében, arculatában.

Bocsánat, az előbb nem jól fogalmaztam. Mégis ígért valamit Szabi: mégpedig azt, méghozzá nyomatékosan, hogy két játszótér fog felépülni a községben. Még az IDÉN. 
Nem tudom, de valahogy biztos vagyok benne, hogy ez így is lesz. (További infók itt:  
http://krisztaboro.blogspot.com/2008/12/jtsztr.html )

2008. június 1., vasárnap

Gyermeknap

Igaz, még csak ma van a gyermekek napja, de itt már pénteken délután volt egy nagyszabású "buli". Végre, végre, végre, mi is részt vehettünk egy olyan szervezvényen, ahol a gyerekem jól érezhette magát. Azért beszélek csak egyes számban, mert Borókának természetesen ez a nap is olyan volt, mint a többi és nem nagyon hatotta meg a nagy hangzavar és a sok lehetőség. Ő most is, mint mindig, aludt egy jót a levegőn, majd előbb az én, majd az István ölében nézelődött. De tény, hogy egyetlen zokszó nélkül bírta az egész délutánt. Többen meg is jegyezték, hogy ennyire jó baba nem is hiszik, hogy létezik. :):):) (No, nem is nőtt a májam!;):p:-$)

Kriszta azonban már elemében volt. Tavaly, a városban volt egy ugrálóvár, de természetesen csak nagyoknak való volt, így Kriszta nem próbálhatta ki. Jó, még nem tudta, mi az, tehát nem is fájt, hogy elmaradt. 
Most viszont, Sófalvi Szabinak köszönhetően nagyon szép, szervezett, ügyesen mesekeretbe foglalt, színvonalas rendezvényen vehettek részt a gyerekek. Igaz, az események nagyrésze most is a nagyobbacska lurkóknak szólt, de azért nem feledkeztek meg a manókról sem, az egészen piciktől kezdve (na jó, legalább ülniük kellett tudni, hogy hintázhassanak) , a két-hároméves korúakig. Csak hármasban mentünk ki, (és félúton jutott eszembe, hogy a fotómasina nem jött velünk:p) és ahogy megérkeztünk, Kriszta máris megcélozta a kis hintalovat. Felült a dömperre is, de az nem volt érdekes számára. Ekkor látta meg a kis ugrálóvárat. De ez tényleg "kis" volt a valamivel nagyobba kívánkozott. Kívánsága teljesült, és jó volt látni, ahogyan ugrált jókedvűen sok más gyermek társaságában. Lerítt arcukról a boldogság, az elégedettség.:) 
Aztán pónilovat simogattunk. 
Bohócot láttunk meg, de rossz húzás volt részemről a felé való közeledés, mert Kriszta olyan éktelen ordításban tört ki, hogy még én is meglepődtem.:o A kutyának öltözött ember és a "nagy bácsi" - gólyalábas mutatványos - is csak tisztes távolból volt érdekes, ahogy közeledtek véletlenül (mert szándékosan már nem mertük keresztezni útjukat:p), Kriszta már sírva bújt a vállamhoz, hiába mondtam, hogy nincs mitől félnie és hiába hajtogatta saját maga is, hogy nem bántják.:) 

No, de aztán megkerült a szuperelfoglaltság. Azokon a pici ugrálóvárakon kívül még három nagyot is felhúztak, különböző korosztályoknak megfelelően. A kicsiknek való maradt utoljára, de megérte a kis várakozást. Ide szerencsére nem engedtek be nagyokat, illetve, ha mégis sikerült egy-egynek beszöknie, rögtön kitették, így a kis másfél-háromévesek is nyugodtan kiugrálhatták csúszdázhatták magukat. Mondjuk a köteleken kevesen tudtak felmászni a csúszda tetejére, de felmásztak magán a csúszdán, és úgy is jó volt. :) Adódtak összeakadások, de senkinek nem lett baja. Miután Krisztának levetettem a zokniját és így már nem csúszott a talpa, nagyon gyorsan megtanult felmászni és majomügyességgel űzte a sportot.:) Ekkor hívtam fel Istvánt, hoyg jöjjön már és fényképezzen egy kicsit, mert kár lenne, ha ezt nem örökítenénk meg. Addig maradt az ugrálóvárban, amíg jólesett neki. Önként szállt ki, amit tényleg nem hittem volna. 
Amíg mi itt töltöttük az időt, a nagyobbak versenyeken vehettek részt és természetesen, nyereményeket is kaptak. Volt táncverseny, gyorsasági verszeny, zsákbanugrálás, aszfaltrajzos verseny, szóval, ki-ki találhatott kedvére való dolgot. a "nagy bácsi" zsonglőrözött és más mutatványokkal szórakoztatta a jelenlévők egy részét, mások gitárral kísért gyerekdalokat hallgathattak-tanulhattak, és még ki tudja mik voltak, amikről nem is tudok. 
Estefelé pedig, amikor kisasszonyom már kellőképpen elfáradt, no meg a tumultus sem volt már akkora, szép virágrajzot kapott Kriszta a bal karjára.:) Mintegy tetőzésként, ugyanakkor pedig levezetésként is, István elvitte "egy körre" az autóval Krisztát és Barnit. Zitával és Borókával pedig szépen hazaballagtunk, és szóban meg gondolatban is nagyon drukkoltunk Szabinak - mára.:)