2006. június 19., hétfő

Nyugis nap

Jól kezdődött a mai nap, Anyu reméli, hogy jól is ér véget!...
A tegnapi strandolás - még ha nagyon rövid is volt -, no meg az esti fürcsi megtette a hatását, mert fél kilenc után elaludtam, és az álommanók úgy rámtelepedtek, hogy hajnali fél 5-ig egyet sem pisszentem. :-O:-O:-O Utána tüstént visszaaludtam, de hogy meddig, azt nem árultam el Anyuéknek, mert mire ők felkeltek, én már mosolyogva-gőgicsélve fogadtam őket. Ez így megy általában minden reggel. Aztán 8-kor újra papiltam, kicsit játszottam, 9-kor pedig megint fejbevertek.:( No nem bottal, csak az álommanók tepertek újra le,:) és negyed 12-ig húztam a lóbőrt! Akkor már nem voltam oylan jókedvű, mint reggel, ugrasztottam a főpincért, hogy hozza már azt a papisüveget!:):):) Jóllaktam, és nem volt többé semmi gond.
Anyu valamit olvasott ma az interneten, hogy hogyan lehet fejleszteni a magamkorú babák különböző érzékszerveit-tevékenységeit - hű, micsoda szavakat tudok már!;););) - ebből kifolyólag egy nagyon szép, színes kendőt kaptam a kiságyam rácsaira. Azt hiszitek, hogy sokáig nézegettem? Egy-kettőre megfogtam, lehúztam, és elkezdtem a számbatömködni. Olyan érdekes volt!:):):) Anyut meg is ijesztettem vele, mert mire kettőt fordult, már be is takaróztam a kendővel. Aztán, ezt látva, kitett a nagy ágyra kendőstől, és kíváncsian várta a fejleményeket.
Így néztem ki az elején:

És így picivel később:

2006. június 18., vasárnap

Vasárnap

Úgy néz ki, hogy szép idő lesz ma, bár most kicsit fúj a szél! És nem tudom, hogy még ki fúj valamit, mert olyasmit hallottam Anyuéktól, hogy kiruccanás lefújva! Ez vajon azt jelenti, hogy akkor ma nem megyünk Júliáékhoz? Ugyanis Júlia a héten ballagott, és mivel nem tudtunk elmenni a ballagásra, úgy gondoltuk, hogy ma meglátogatjuk. De Apu beszélt telefonon mamával, és ő mondta, hogy ma ne menjünk, mert nem lesznek otthon. Na, szép kis vasárnap lesz, pedig már előre örültem, hogy bemutatkozhatok. Még új ruhát is akartam magamra venni. Így, majd jövő hétre marad, de akkor aztán remélem, hogy nem fújja le megint valaki!

Az éjszakát átaludtam, fél 11-től fél 6-ig húztam a csendest, Anyu nagy örömére. Akkor is Apu kelt fel tápit készíteni, és rögtön vissza is aludtam. Jókedvűen ébredtem újra, nem is sírtam, hogy éhes lennék! Na, aztán Anyu ki is használta ezt és csak egy órára rá kaptam tiszta pelust és papit!

Ez a kép nem ma reggel készült, de ma is remekül éreztem magam, és így szeretnék mindenkinek kellemes vasárnapot kívánni!


Amilyen fonákul indult a nap, olyan jó lett a folytatása... :)
Meglátogatott a másik Magdi mamám, az Anyukám édesanyja. Amikor előzetesen, jó pár nappal előtte egyeztet az ember, szinte sosem úgy jön ki valami, ahogy szeretnénk, ugye? :( Most csak felhívott Mama, hogy itthon vagyunk-e, és már jöhetett is. Nem maradt sokáig, mert vonatot kellett elérnie, de egyet jót dumált Anyuval, közben az ebédet készítették, aztán kicsit pózoltam vele, és ki is kísértük a buszmegállóba. Olyan meleg volt már:):):), - pedig reggel még nem tudtuk, hogy szép idő lesz-e egész nap - hogy strandi felszerelésbe öltöztetett Anyu;););), és úgy mentünk ki a levegőre. A kép viszont még bent készült.

Miután elment Mama, Anyuval siettünk haza, mert a konyhában minden úgy maradt rendetlenül, mosatlanul. De amire hazaértünk, Anyu azt is kitalálta, hogy menjünk a strandra. Apunak nem sok rábeszélés kellett - bár nagyon lefoglalja mostanában egy erősítő tervezése és kivitelezése - , mert imádja a napot, és nagyon szeret napozni. Anyu kevésbé, de a strandot azért imádja!:)
Szóval, hazamentünk, félóra alatt Anyu gyorsan felmosogatott és rendet rakott a konyhában, és mivel én már strandosan voltam öltözve, nem sok baja volt velem. Ennivalót, tiszta pelust, napozókrémet pakolt, és már indultunk is! Mire kiértünk, és végre parkolóhelyet is találtunk, sajnos megjelent egypár felhőcske az égen, de azért még sütött a nap. Engem pucérra vetkőztettek, jól bekentek krémmel, és én csak amúgy süttettem magam, mint egy nagy béka a tóparton! :):):) Találkoztunk kis druszámmal, Krisztinával, aki 10 nappal előttem született, bár annyival utánam kellett volna! Ő már hamarabb odaérkezett, és már bele is fáradt a napozásba, mert aludt. Sajnos Anyuék nem vitték magukkal a kamerát, mert ilyen helyen vigyázni kell az értéktárgyakkal, így nem készült napozós kép rólam, de amikor hazamentünk, Anyu rögtön megörökítette a pillanatot:).
A strandolásnak viszont nagyon szomorú vége lett, mert a kis felhőcskéből az eget teljesen beborító szürkeség lett, villámlani és dörögni kezdett, és mire összekapkodtuk volna a cuccainkat, már hatalmas cseppekben az eső is elkezdett esni. Ha láttátok volna ti azt az emberhullámot! Hogy megindult mindenki a kijárat felé! Olyan volt, mint a hangyalakodalom, amit Anyu kicsi korában mindig olyan nagy érdeklődéssel tanulmányozott.
Mire hazaértünk, jó vihar kerekedett, bár nálunk még nem esett akkor az eső, de igyekeztünk minél hamarabb bejutni, hogy a szél nehogy magával ragadja Anyut.
Még szerencse, hogy ott voltam én az ölében - nehezéknek!:):):)

2006. június 17., szombat

A mai nap

Ma nem történt velem semmi különös, folytatom ujjszopási kísérleteimet. Azért csak kísérletek, mert még nem tudom eldönteni, hogy hogyan is csináljam, mi a finomabb. Próbáltam már bal hüvelykujjat, bal mutatót - ja, persze, mindig mindent a bal felemen próbálok ki először - de még egyik sem az igazi. Úgy is próbáltam, hogy mind a két öklömet gyömöszöltem volna egyszerre a számba, de valami okból kifolyólag nem sikerült. Tudna valaki tanácsot adni ebben a kérdésben?:):):)

Jaj, még valami. Tegnap olyan nap volt, hogy csak ötször ettem. És négyóránként. Eddig inkább kíméletesebben táplálkoztam, azaz a többször kevesebb elvét követtem. Ma már nem volt olyan könnyű: hol 4, hol 3 óránként ettem, de Anyu szerint így is jól kijön a program. Tegnap hajnalban Apu kelt fel nekem tápit készíteni, de végül Anyu etetett meg, mert mire megjött a papi úgy ordítottam, hogy ember legyen a talpán, aki aludni tudott volna mellettem.Szóval ennyit Anyu egészéjjeles alvásáról. :(:(:(

Hogy mégis mit produkáltam ma? Egy kis fütyit. Amit elküldök nektek is, hogy lássátok!:):):)

Képek

Peluscsere közben:
Jó hurkáim vannak?

Ki szerethet engem jobban, mint Apukám? Na jó, esetleg Anyukám!:):):) Vagy mindketten egyformán, mégis?

Babatali:

Tegnap a világ közepén - azaz a piacon - találkozott néhány baba. A két kicsi, mármint én (lila ruhában) és Denise az igazak álmát aludtuk, míg Maia hangoskodott helyettünk is. Megnövünk mi és lepipáljuk őt, nem búsulunk!:):):)

A két kicsi:

Íme közelről a két kicsi: ott az a gyönyörű szépség, lilában, az én vagyok;););), a másik, Denise, aki egy hónappal nagyobb nálam, de én már néhány grammal több vagyok, mint ő. Bár a képen ez nem nagyon látszik!:):):)

2006. június 16., péntek

Heuréka! Heuréka!

Hogy mit találtam meg? Jaj, nem Rékát, hisz nincs is még Réka ismerősöm, csak egy, valahol messze Spanyolországban, de őt sem ismerem személyesen, csak az anyukáink tartják a kapcsolatot interneten! :):):)Én még azt sem tudom, hogy mi az az internet, de Anyui szavaiból annyit már kihámoztam, hogy ha ez nem volna, akkor a naplóm sem lenne! Úgyhogy köszönjük a jófej bácsiknak (vagy néniknek?) akik felfedezték az internetet, mert így legalább megoszthajuk másokkal is élményeinket, megörökíthetjük napjainkat az utókor számára!:)

De én is nagy felfedező vagyok ám! ;););) Nem, nem valami világrengető dolgot fedeztem fel, de számomra egyelőre az: MEGTALÁLTAM A KEZEM! Anyu nagy bánatára egyfelől, mert attól fél, hogy nehogy elkezdejm az ujjamat szopni! De másfelől örvend, mert tudja, hogy ez az időszak minden egészséges babánál bekövetkezik ilyentájban! És hogy megijesszem az ujjszopással kapcsolatban, az este elalvás előtt nem kellett a cumika! Az én szeretett cumikám! :) Máskor sem kellett mindig, főleg az esti elalvásnál, de most mit képzel Anyu? Három és fél óra alvás után, este 10-kor, hogyan tudnék elaludni!? (Ja, tudom, hogy ő még 24-ből 25-öt is átaludna!) Hát persze, hogy még cumi sem kellett! Meg aztán ha már amúgyis olyan ügyes voltam, hogy fél 12-ig csendben elvoltam a kiságyban :):):), akkor miért ne fedezném fel tovább is a kezecskémet? Hisz még annyi mindent nem tudok róla! Pl., hogy ha akarom, megfoghatom a játékaimat, és nemcsak véletlenül érhetek hozzájuk. No, de erre van még idő, egyelőre a kezemet kóstolgatom. Ollllllyyyyaaaannnn fincsi, igaz?

Füles Bagoly

Ez lehetne a nevem a kép alapján, igaz? Hogy, hogy nem, nem tudom, de az elmúlt napok egyikén, amikor Anyu a kanapéra fektetett, hogy egy kis világot is lássak, ne csak a szűk hazám - kiságyam - határait, beleakadt a keze a fülembe, magával húzta (na nem fájt, ne féljetek!), és ez lett belőle! Vicces, mi? Muszáj volt megörökíteni!

2006. június 15., csütörtök

Séta

Vasárnap semmi érdemleges nem történt velem, hétfőn délután viszont, amikor Apu angolórára ment egy utolsót vizsgázni ebben a tanévben (hi-hi, még tanul, pedig már annyi sok tudomány van a fejében! Én mindenesetre unnám, hogy akkor is iskolába menjek, ha nem muszáj!), Anyuval mi is bementünk a városba sétálni. Jót sétálhattunk, mert én azalatt olyan jól kialudtam magam, hogy csak na! Ilyet csak friss levegőn tud aludni az ember lánya, no meg a kenguruban. Az egy olyan jó találmány! :):):) Jól oda lehet bújni Anyucihoz...
Aznap ezt a csipkés rugit adta rám Anyu, de csak azért, mert a kenguruban úgysem látszik.;););) Különben Magduska mamámtól kaptam ajándékba!

Aznap még egy érdekesség történt velem! Amikor hazamentünk, Anyu nekitámasztott a kanapé karfájának, hogy "ülve" fényképezhessen le. Hát ülni épp nem ültem, de valami ilyesmi sikerült belőle!:)

Rossz idő

Pár napnyi napsütés után itt megint rossz idő van! Korán is keltem, éjszaka is kértem enni, szerintem éreztem, hogy jön az eső és vele a hideg is. Brrrr...:( Most alszom, hagyom Anyut kicsit naplót írni, de eddig semmi különös nem történt velem ma. De nemúgy a múlt szombaton. Akkora vihar volt akkor, úgy dörgött, villámlott, hogy megijedtem. Anyu még a sötétítőfüggönyöket is behúzta, hogy ne lássuk milyen este van már reggel korán!

Ijedtségemet nyűgi követte:(, nem kaptam a helyemet sem a kiságyban, sem Anyu karjain. Ez is ritkaságnak számít!:)

Anyu aztán kitalálta, hogy beletesz a babakocsiba, és tologatni kezdett a folyosón. Itt a hangok is tompultak, a villámfényeket nem lehetett látni - tudniillik egy panellakás 1 m-es folyosójáról van szó - és még jó meleg is volt. Aztán azt is kitalálta, hogy leszereli a kiságyról a csüngős zörgőket és felbiggyeszti a kiskocsimra, hogy gyönyörködhessek itt is bennük. Nem hitte volna, hogy akkora sikert arat velük! De mit gondol, hát a babakocsin még nem láttam őket, hogyne lett volna újdonság!:):):) Ennyire örültem neki:

2006. június 14., szerda

Pózolások

Íme egy múlt pénteken készült kép - Anival:

Tetszik a kalapom? Vagy ez sapka? Nem tudom, csak azt, hogy szeretem, mert olyan jó, élénk színű, van mit bámulni rajta!:);):)
Most Ani vette át a fotós szerepét!:) Szerintem benevezhetne a Pulitzer-díjra, olyan szép képet csinált!:-D No nem ő volt ennyire ügyes, hanem én lettem annyira bájos rajta!

Elgondolkodtam!
Hogy is lehetne ennyi bánatot elviselni?:):):) Merengek az élet nagy dolgain!:):-D:-D

Végre, a mai nap!

Anyu már alig várta, hogy napirendre érjünk mi is a naplónkkal! :-D
A mai naptól megtesszük, de azért még feltöltünk néhány fotót, ami a múlt csütörtök óta készült.:)
Ma reggel fél hatkor keltem, de képzeljétek, éjszaka nem ébresztettem Anyut, és még utána is hagytam aludni egy kicsit:) Miután felkelt, és újra kaptam papit, szépen berakott az ágyamba, betakart, elrendezte a játékaimat és leült (volna) naplót írni. ;)
Így nézett ki az ágyam ekkor:

...és pár pillanat múlva:

2006. június 13., kedd

Portrék


Vendégek és ajándék


Múlt szerdán látogatók jöttek hozzánk.
Ez volt azon nevezetes napok egyike, amikor Hajnali fél 7-től este fél 11-ig 7x 10 percet alukáltam. Ez még nem is lett volna baj, ha elfoglalom magam és csendben vagyok legalább egy kis időre, de aznap nekem teljes Anyura volt szükségem.:):):) Déli egy órakor Anyu még semmit sem csinált, a vendégek meg 4-re jöttek. Még Aput is haza kellett hívnunk a munkából, hogy vigyázzon rám, és szórakoztasson, amíg Anyu mindent előkészít. Aztán a vendégek megjöttek, de 4 helyett szinte 7 volt már és félórát ültek. Mérgelődött is Anyu, hogy ezért csinált akkora felhajtást!:( Látjátok, tudtam én, hogy fölösleges időpocsékolás a készülődés, Anyu is inkább töltötte volna velem azt az időt!:):):)
Én viszont már nem bántam, mert kiengesztelődtem: többek között egy szép sárga rugit kaptam ajándékba sapkával - végre egy sárga ruci is, nem mind csak rózsaszínű - és két nagyon érdekes zörgőt. Ez volt az a része, ami engem érdekelt.;););)
Bizisten, az a sötétbarna kerek valami, amire Apu és a szomszédék azt mondták, hogy nagyon finom, engem nem hozott lázba!:) De még Anyut sem!:):):)

Másnap, csütörtökön, voltam először babatornán, amit nagyon élveztem, és ebből az alkalomból Anyu abba a szép sárga felszerelésbe öltöztetett. Még a cumikámmal is harmonizált!:):):)

Helyváltoztatás


Bár még nagyon kicsi vagyok:), már megtanultam a helyváltoztatást. No nem hajóztam el a tengerész-rugimban, sőt még járni sem tudok, de már megnőttem annyira, hogy jól elérjem a kiságy rácsait, a lábikóimban meg rengeteg erő van! Legalábbis ahhoz elég, hogy normális, hosszanti fekvésemből a kiságy végébe - persze keresztül - fészkeljem magam. A képen jól látszik, hogy hol van az igazi fekhelyem. Anyunak még most sem fér a fejébe, hogy hogyan tudtam ezt megcsinálni, csak úgy, minden bevezető nélkül! :) Hajaj, még mennyi minden nem fog a buksi fejébe beleférni!:) Hiába, na, véges az emberi felfogás!!!;););)

Szexy lady... akarom mondani: lábi


Egyik reggel, szokásos nyöszörgéseim közé, amelyekkel csak úgy finoman szoktam Anyut ébresztgetni - mert Apunak bombázhatnak, úgysem hallja meg - furcsa köhögést vegyítettem. Mint akit puskából lőttek ki, úgy felszökött Anyu, hogy lássa, miért fulladozok, de elfelejtett felkelni az ágyból, és csak gyorsan odadugta a fejét, hogy bekukkintson a rácson! És? Lássatok csodát! Mosolygós, vagy akár morcos arcocskám helyett két csupasz lábival találkozott:):):). Szegény Anyu, azt sem tudta, sírjon vagy kacagjon! Megijesztettem, és meg is nevettettem. Így néztem ki azon a reggelen, hajnali negyed 7-kor!;)

2006. június 12., hétfő

Június 4. - egy szomorú-örömteljes nap

1997-ben ezen a napon halt meg Jóska tata, az Anyukám egyik Tatája. Milyen kár, hogy nem érhetett meg engem, és én őt, biztosan imádtam volna, ahogyan Anyuci is tette. Nagyon jó ember volt, sokat foglalkozott vele, verseket tanított neki, meséket mondott, és amikor szombatonként hazajött a piaci árulásból, mindig hozott neki valami finomat:), és még pénzt is adott neki sunyiban, hogy senki más ne lássa!;) Tata, nyugodjál békében!

Pár évvel később viszont öröm forrása is lett ez a nap. 2004-ben megszületett Artúrka. Múlt vasárnap náluk voltunk ünnepelni. Összegyűlt a nagy család és ünnepeltünk. Volt étel, ital, hatalmas torta, jókedv, de én sajnos mindenről lemaradtam. Sebaj, majd jövőben pótolom!:):):) Bemutatom nektek Artúrkát, aki - Anyukám kísérlete miatt - kissé lányosra sikeredett!:):):)

Én lemaradtam a közös fotózásról:(, mert a múlt vasárnap olyan jó alvókám volt, hogy átaludtam az egész napot, csak félórákat voltam ébren, amíg ettem.:( Bezzeg, amikor velem is történhetne valami, akkor én pihenőnapot veszek ki!:) És Anyuék sem ébresztettek...

...és a torta közelről.:):):)
(Ani keze munkája)

Hamlet - Kriszta értelmezésében

Hogy mennyire szeretek majd olvasni (Anyu örvendene, ha olvasási mániáját örökölném:)), illetve milyen műfajokat fogok kedvelni, az még a jövő titka, de így elöljáróban megsúghatom, hogy megérintett Shakespeare szelleme, ugyanis máris a lét nagy kérdésein elmélkedem: Sírni vagy kacagni, ez itt a kérdés!:):):)

Június 3.

Nagyon pózolós kedvemben voltam ma, csak amúgy vágtam Anyunak a grimaszokat! Alig győzött kattintgatni. De aztán kifogott újra rajtam: vette a filmezőt, és lefilmezett:(:):). Így minden mozdulatomat felvehette, utána meg olyan képeket vágott ki belőlük, amilyeneket csak akart! Hááát köszönöm szépen, így könnyű elkapni!;););) Ki is gúnyollak ezért!

2006. június 11., vasárnap

Első gyereknapom, második hónapfordulóm

Hát, az az igazság, hogy én nem vettem észre, hogy ez a nap másmilyen lett volna a többinél. Volt evés, alvás, kaki, minden nap ez szokott lenni!:):):) Tehát nekem minden nap: Gyereknap!
Pedig valami mégis lehetett a levegőben - ez az Anyu álláspontja - mert nyűgösebb voltam a szokásosnál ;), még a vendégeknek sem produkáltam magam! :(
Ezt a szép, színes rugdalózót Hajnitól és Tomitól kaptam ajándékba, de nem volt kedvem, hogy örüljek neki!:(:(:(


Anyu nem bír velem!

Megszidtam Anyumat, mert itt mindenki leírja, hogy mennyit rosszcsontoskodik-zsiványkodik, ő pedig mind csak a szép oldalamat mutogatja: így mosolygok, úgy vigyorgok, amúgy alszom...!:) Nos, nehogy azt higgyétek, hogy én ilyen szent vagyok! Vannak nekem is rossz pillanataim, amikor Édesanyám, azt sem tudja, mit kezdjen velem. Ezek is épp olyan pillanatok:

Pandamaci

Én mindig mindenkivel veszekedni szoktam ;), be nem áll a szám! De a macimmal olyan jól kijövök: én beszélek, ő hallgat...:):):) Csak néha-néha visít nagyokat, ha valaki megszorítja!:)

Képek