Apucimnak szabadnapja volt ezen a napon, s mivel mama felhívta őt, hogy ha tud, menjen ki hozzájuk és segítsen valamit a számítógépen, gondoltuk, hogy meglepjük mamáékat, és én is meglátogatom őket. Volt is ott meglepetés, mama azt sem tudta hogy ugrabugráljon körülöttem, tata pedig inkább csak magában ugrabugrált, mert a náthája miatt nem mert három méternél jobban megközelíteni. De a hangjával pótolt minden ölelgetést, puszilgatást. Azt tudni kell, hogy ennek a mamának és tatának én vagyok a harmadik unokája a két rosszcsont, Benike és Dávid után. Volt is öröm, amikr megszülettem, mert végre lett egy kislány unokájuk is! És mama aztán elárulta, hogy én vagyok a legkedvencebb unokája. De én tudom, hogy most én vagyok az, de ha majd kistesóm születik, akkor majd ő avanzsál kedvenccé. A másik mamáéknak mindegy volt, hogy milyen nemű leszek, mert nekik meg én vagyok az első unokájuk. Jancsi tatát azért sajnálom egy kicsit, mert Anyu és a húga után újra kislány született a családban, és - bár sosem mondott ilyesmit - meglehet, hogy egy kisfiúnak is örvendett volna.
De nem baj, mert ha megnövök, én úgyis focista leszek! Amíg Anyu pocijában voltam, egész ősszel, minden szombaton focimeccsekre jártunk. Az elején meg, míg Anyunak nem volt túl nagy a hasa, még a labdát is rugdosta, és ekkor határozták el, hogy ha kislány leszek, akkor futballista lesz belőlem. Ha fiú lettem volna, Apucim zenésznek nevelt volna. De nem fiú lettem, és Apucim nagy gondban van: kire marad most a sok hangszer ?
Hogy bebizonyítsam, hogy komolyak a focikarrierrel kapcsolatos szándékaim, megmutatom, hogy Anyuék már futballcipőt is vettek nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése