Vasárnap

Úgy néz ki, hogy szép idő lesz ma, bár most kicsit fúj a szél! És nem tudom, hogy még ki fúj valamit, mert olyasmit hallottam Anyuéktól, hogy kiruccanás lefújva! Ez vajon azt jelenti, hogy akkor ma nem megyünk Júliáékhoz? Ugyanis Júlia a héten ballagott, és mivel nem tudtunk elmenni a ballagásra, úgy gondoltuk, hogy ma meglátogatjuk. De Apu beszélt telefonon mamával, és ő mondta, hogy ma ne menjünk, mert nem lesznek otthon. Na, szép kis vasárnap lesz, pedig már előre örültem, hogy bemutatkozhatok. Még új ruhát is akartam magamra venni. Így, majd jövő hétre marad, de akkor aztán remélem, hogy nem fújja le megint valaki!

Az éjszakát átaludtam, fél 11-től fél 6-ig húztam a csendest, Anyu nagy örömére. Akkor is Apu kelt fel tápit készíteni, és rögtön vissza is aludtam. Jókedvűen ébredtem újra, nem is sírtam, hogy éhes lennék! Na, aztán Anyu ki is használta ezt és csak egy órára rá kaptam tiszta pelust és papit!

Ez a kép nem ma reggel készült, de ma is remekül éreztem magam, és így szeretnék mindenkinek kellemes vasárnapot kívánni!


Amilyen fonákul indult a nap, olyan jó lett a folytatása... :)
Meglátogatott a másik Magdi mamám, az Anyukám édesanyja. Amikor előzetesen, jó pár nappal előtte egyeztet az ember, szinte sosem úgy jön ki valami, ahogy szeretnénk, ugye? :( Most csak felhívott Mama, hogy itthon vagyunk-e, és már jöhetett is. Nem maradt sokáig, mert vonatot kellett elérnie, de egyet jót dumált Anyuval, közben az ebédet készítették, aztán kicsit pózoltam vele, és ki is kísértük a buszmegállóba. Olyan meleg volt már:):):), - pedig reggel még nem tudtuk, hogy szép idő lesz-e egész nap - hogy strandi felszerelésbe öltöztetett Anyu;););), és úgy mentünk ki a levegőre. A kép viszont még bent készült.

Miután elment Mama, Anyuval siettünk haza, mert a konyhában minden úgy maradt rendetlenül, mosatlanul. De amire hazaértünk, Anyu azt is kitalálta, hogy menjünk a strandra. Apunak nem sok rábeszélés kellett - bár nagyon lefoglalja mostanában egy erősítő tervezése és kivitelezése - , mert imádja a napot, és nagyon szeret napozni. Anyu kevésbé, de a strandot azért imádja!:)
Szóval, hazamentünk, félóra alatt Anyu gyorsan felmosogatott és rendet rakott a konyhában, és mivel én már strandosan voltam öltözve, nem sok baja volt velem. Ennivalót, tiszta pelust, napozókrémet pakolt, és már indultunk is! Mire kiértünk, és végre parkolóhelyet is találtunk, sajnos megjelent egypár felhőcske az égen, de azért még sütött a nap. Engem pucérra vetkőztettek, jól bekentek krémmel, és én csak amúgy süttettem magam, mint egy nagy béka a tóparton! :):):) Találkoztunk kis druszámmal, Krisztinával, aki 10 nappal előttem született, bár annyival utánam kellett volna! Ő már hamarabb odaérkezett, és már bele is fáradt a napozásba, mert aludt. Sajnos Anyuék nem vitték magukkal a kamerát, mert ilyen helyen vigyázni kell az értéktárgyakkal, így nem készült napozós kép rólam, de amikor hazamentünk, Anyu rögtön megörökítette a pillanatot:).
A strandolásnak viszont nagyon szomorú vége lett, mert a kis felhőcskéből az eget teljesen beborító szürkeség lett, villámlani és dörögni kezdett, és mire összekapkodtuk volna a cuccainkat, már hatalmas cseppekben az eső is elkezdett esni. Ha láttátok volna ti azt az emberhullámot! Hogy megindult mindenki a kijárat felé! Olyan volt, mint a hangyalakodalom, amit Anyu kicsi korában mindig olyan nagy érdeklődéssel tanulmányozott.
Mire hazaértünk, jó vihar kerekedett, bár nálunk még nem esett akkor az eső, de igyekeztünk minél hamarabb bejutni, hogy a szél nehogy magával ragadja Anyut.
Még szerencse, hogy ott voltam én az ölében - nehezéknek!:):):)