Ez a nap negatívan emlékezetes, ugyanis Anyu nagy bánatára abbahagytuk a szopizást. Délelőtt 10 órakor kóstoltam utoljára anyatejet. Most már bánom, mert annál semmi sem jobb, de akkor olyan lusta voltam, hogy 10 perc szopizás után egyből elaludtam, pedig csak 30-40 g-ot szívtam ki, és természetesen nem laktam jól. Pár perc múlva újra keltem, de akkor sem ettem annyit, hogy jóllakjak. Az eredmény mindig ugyanaz volt: másfél-két óra szopizás, hogy aztán az üvegbe lefejt tejcsivel lakjak véglegesen jól.
A végső eredmény pedig megint szomorú volt: Anyunak becsomósodott és begyulladt újra a melle, ismét lázas lett, és a dokinénivel és Apuval közösen eldöntötték, hogy többet nem fogok szopizni, mert csak baja lehet Anyunak belőle. Már csak azt tudom mondani, hogy eső után köpönyeg!
Pedig nagyon szerettem a cicit, órákat lógtam volna rajta, ha engedték volna. A mellékelt ábra is ezt tanúsítja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése