Lakodalom, sokadalom...

Na, ne féljetek, nem voltam én még lagziban, de Anyuék annál inkább. Én pont azon a napon töltöttem a 6 hetet és már egy hete nem szopiztam, de Anyunak még mindig csordogált a teje. Aggódott is, hogy vajon mi lesz az esküvőn, ha megtelnek a betétek és pecsétes lesz a szép, új ruhája.
Hát azt a ruhát én is sajnáltam volna, mert Anyu nagyon megszenvedett érte. No még én is, hiszen két délután, amíg ő végre talált magának való méretet és modellt, én mamával maradtam otthon, és hiába kaptam tőle papit, ő nem úgy tartja azt az üveget, mint Anyu vagy Apu. Szóval hiányzott, bár mama mindent elkövetett, hogy jól érezzem magam!
És aztán azon a szombaton kimentünk mamáékhoz, és én akkor töltöttem náluk az első éjszakámat. Nem mintha előre kiterveltem volna, de én olyan jó voltam náluk, hogy másnap, amikor indultunk haza, tata szinte pityergett és azt kérdezte, hogy mikor megyek újra.
Tudom, hogy nem hiszitek, hogy én annyira jó voltam, de be tudom bizonyítani, hiszen ez a kép akkor készült, amikor megérkeztünk mamáékhoz és lefektettek az ágyra!