Egyik reggel, szokásos nyöszörgéseim közé, amelyekkel csak úgy finoman szoktam Anyut ébresztgetni - mert Apunak bombázhatnak, úgysem hallja meg - furcsa köhögést vegyítettem. Mint akit puskából lőttek ki, úgy felszökött Anyu, hogy lássa, miért fulladozok, de elfelejtett felkelni az ágyból, és csak gyorsan odadugta a fejét, hogy bekukkintson a rácson! És? Lássatok csodát! Mosolygós, vagy akár morcos arcocskám helyett két csupasz lábival találkozott:):):). Szegény Anyu, azt sem tudta, sírjon vagy kacagjon! Megijesztettem, és meg is nevettettem. Így néztem ki azon a reggelen, hajnali negyed 7-kor!;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése