2016. március 26., szombat

Márciusi kert

Februártól kezdve már rendszeresen járunk a kertbe. Dolgozunk, teszünk-veszünk, veteményezünk, szépítgetünk, építgetünk, játszunk és pihenünk. Mindenre jó ez a kert. Kész terápia. :) Hát még ezután! :) Márciusban ilyen volt - a képek egy része 8-án, másik része 19-én készült.

A dughagyma bekerült a földbe

Retek

Bújik a rebarbara (még nagyon kicsike, tavalyi minipalánta, úgyhogy idén még nem hiszem, hogy szüretelhetnénk belőle)

Levendula

Kerti (vetett) sóska

Tavalyról ott mafóradt petrezselyem - legalább korán van zöldünk

Egy kis virágoskert a diófa alatt - amíg a fának nincs lombja, a tavaszi virágok megélnek alatta

Nagyobbikom segít mamának virágot ültetni

A terasz helye alakulgat (1)
A terasz helye alakulgat (2)

A terasz helye alakulgat (3)

2016. március 22., kedd

Jól megaszonta!

1. Boró:
- Anyu, képzeld, valaki eldobta a szendvicsét a kukába, olyan zsemlés szendvics volt.
- És? Te voltál az?
- Éééén? Hát nekem 2016-ban még nem pakoltál zsemlét! :)

2. Kriszta:
Hagyd el, egyszer volt kutyán budavásár! :)

3. Kriszta:
Görkorcsolyázni vittem őket a Somostetőre, mert múltkor, amikor egyedül sétáltam ott, láttam, hogy jó kis göri-skateboard-bicikli pályát alakítottak ki. Egy szép napsütéses délutánon elmentünk, majdnem egy órácskát koriztak, amikor Kriszta azt mondta, ő már szívesen levenné a lábáról. Az autóhoz mentünk, fölvette a csizmáját, visszaindultunk Boróhoz, mire azt mondta: - Milyen jó, hogy már stabil a föld a lábam alatt! :)

2016. március 21., hétfő

A tavasz első napja...

.... már sosem lesz ugyanaz, mint ami eddig volt. A két egymás utáni nap születésnapjai mindig különlegessé tették számomra ezt az évszakok közötti fordulópontot, mostantól azonban az egyiken már nem ünnepelünk, csak emlékezünk. Ma lett volna 79 éves. De január 28-ától nincs többé. Sokat gondolunk Rá, a lányok is minduntalan emlegetik. Nyugodjon békében!


2016. március 1., kedd

Az autóban...

- Anyu, - boldog mosoly és két felemelt zacskó - megvannak a cipők! Mind a kettő! :)
- Anyu, képzeld, ma az öt atomfej... - S kik azok az atomfejek?   - Hááát, mi öten, akik voltunk a Kobak-on.... - Na, és mi van velük?     - Semmi, csak 4 külön asztalhoz kellett ülnünk, és tovább oldottuk a matek feladatokat.
- De anyu, .....
- Na, most hallgass, most én is beszélek! - Ma is kaptam egy piros pontot! És még két márciuskát is kaptam!
- Anyuuuuu, én három márciuskát kaptam!
- Na és????
- Anyu, ma mehetek le játszani? - Miután végeztél mindennel, persze.
- Anyu....
- Anyu....
- Anyu....

És én örülök, hogy beszédesek, hogy mesélnek, hogy be nem áll a szájuk, hogy egymás szavába vágva mondják az aznapi eseméyneket, élményeket..... :)

Ők ketten: