2014. július 14., hétfő

Amíg Kriszta táborozott....

... Borci-morci unatkozott. Sőt, néha iszonyatosan. Mindigis az a típus volt, akit foglalkoztatni kellett, ő saját magától nehezen talál elfoglaltságot. Nos, ez most is megmutatkozott. Nagyon hiányzott neki a nővérkéje, mégha akkor, amikor együtt vannak, sokszor csak veszekednek, nyivákolnak, árulkodnak egymásra. Persze, viháncolni, játszani, cinkoskodni is jobb együtt. :) És mit ér a medence, ha nincs, akivel lubickolni benne... Jujj, a kép Istvánnak a telefonján van... :P

A színes só-lisztgyurma készítése viszont már nagyon jó móka volt, és játszani vele annál jobb. Főleg, ha még játszópajtás is került. A további idő nagy részét lenn töltötte, a szomszédságban lévő gyerekekkel.


Mókázós kisasszony

Szép szivárvány koszorúzza az eget... :) 
Szilvás pite :D 

Áfonyás, körtés és zöld almás derelye :D 




2014. július 10., csütörtök

Oroszhegyi Néptánctábor

Élete első táborában vesz részt Kriszta ezen a héten. Már vasárnaptól élvezi az oroszhegyi friss levegőt és többtíz pajtásával együtt a tánc, a kézműveskedés, kirándulás, együtt levés örömét. Esténként szoktunk beszélni telefonon, bár az este nem sikerült elérni, így csak tegnapelőtt beszéltem vele utoljára. De jól van, tudom, hogy jó kezekben van, fantasztikusan érzi magát, mert nagyon jó programokat szerveznek nekik, és persze, az sem mellékes, hogy a szerencsés véletlen éppen egy neki is tetsző párt rendelt mellé. :D Indulás előtt próbáltam a lelkére kötni ilyen-olyan dolgokat, hogy így öltözzön, úgy kombinálja a dolgokat, esténként mindig tusoljon, ne felejtsen el fogat mosni, fésülködni, aztán meg eszembe jutott, hogy mennyire bosszantottak édesanyám hasonló "jóindulatú megnyilvánulásai", amikor - szintén második osztály után - életem első táborába mentem: tudtam én, mit vegyek magamra, hoygan öltözzek, mosakodjak. Mondjuk a fésülködés nehezebb volt, mert a hosszú hajamat én akkoriban még nem tudtam rendben tartani, de ott volt a tanító nénim, és azt ő megoldotta. :)

Már ötödik napja, hogy nem láttam. Kedden még úgy éreztem, hogy egy örökkévalóság van péntekig, és bár kívülről nem mutattam, gondolataim sokszor nála jártak. Nem azért mert aggódnék, dehogy, de az anyák márcsak ilyenek. István "szidott", hogy miért hívom naponta, hagyjam békén, ne mind zavarjam, de ő nem hiszem, hogy értené ezt....

Holnap este megyünk érte. És azért van ez így, mármint, hogy a szülők mennek a gyerekek után, mert ilyen módon lehetőség van arra, hogy bemutassák, mit tanultak egész héten. Mi már alig várjuk!!! A bemutatót is, de főleg a találkozást, és azt, hogy végre teljes legyen itthon a létszám, hogy ismét a lányok csivitelése, perlekedése, hangoskodása töltse meg a lakást!!! :)

Szőke haja "virít" minden fotón, nem lehet nem megtalálni. :)



A fotókat a kísérő tanító néni, Balizs Enikő készítette.