2008. október 31., péntek

Játék az élet 2.

Szóval akkor játsszunk tovább!
Az a helyzet, hogy most pihenek. Nem tudom meddig alszik kisebbik dedem, de kihasználom minden percét és semmi mást nem teszek. Megengedhetem most magamnak (nem is vagyok nagyképű, igaz?), ugyanis a családom felét útra tettem. Úgy bizony. István és Kriszta felkerekedtek világot látni. Azaz csak rokonokat, na, de közben a világban járnak!:) Sárpatakon gazdagodtak egy mama-útitárssal, akinek hálás köszönetem a pihenésért (ő beszélte rá Istvánt, hogy mégiscsak vigyék Krisztát is) és mostanra, ha minden igaz, már eléggé közel lehetnek az úticélhoz: Krasznához. Holnap jönnek haza, biztos lesz mit mesélnem majd!

Kipécéztek...
És akkor jöjjön a gyónás, kritizálás...
Már megtette Ilgya ( http://davidreka.freeblog.hu ), Timi (http://www.babaszoba.hu/services/blog/kincseim ), Hajni (http://vecseyhajni.blogspot.com ), Virág (ja, most értem, miért volt nehéz Timinek belinkelni) és Ákomkrisz ( http://akomkanaplo.blogspot.com ), hát miért ne tehetném meg én is. Hozzá is látok gyorsan...

1. Amióta keveset alszom, szörnyűek a reggeleim. Nehezen ébredek és nagyon nehezen indulok be. Hovatovább rosszabbodik a helyzet. Mire a lányokat felöltöztetem, megetetem, ott van 10 óra, és én lehet, hogy még mindig alvós cuccban vagyok. Nem beszélve a lakás állapotáról. Nagyon zavar, mert mindig szerettem korán kelni, hogy nyugodtan kávézhassak, olvashassak, esetleg keresztrejtvényezhessek. Régi szép idők... majd visszajönnek egyszer!
2. Már el is árultam, hogy nagyon szeretek olvasni. Mostanában keveset szoktam, de amikor rámjön a bolondóra, akkor 2-3 könyvet szinte azonnal kiolvasok. Minden kis szünetet megragadok és elolvasok 1-2 oldalt. Még netezni sincs annyira kedvem olyankor. Fruskakoromban is „szörnyűségeket” műveltem olvasás terén. Ha vécére mentem (olyan jó udvarvégi fabudi) könyvet vittem magammal, ha kapálni mentünk és édesanyám hazalépett egy félórára, úgy belefeledkeztem az olvasásba, hogy hallgathattam aztán tovább az eszmefuttatást lustaságomról.
3. No, akkor essünk át ezen is... Hello, Edith vagyok és netfüggő. (Bár ki nem az manapság?) Szerencsére a jó értelemben vett függőség ez (legalábbis én ezzel áltatom magam), hiszen nemes célok érdekében teszem: naplót vezetek, barátaimmal tartom a kapcsolatot, illetve innen szerzem be az információkat. Mert mi sem egyszerűbb annál, hogy ha valami tünet jelentkezik a lányaimnál, „fellapozom” a netet és megnézem mi lehet, mielőtt még beszélnék a doktornővel? Mi sem egyszerűbb annál, hogy ha van egy karfiolom vagy egy zacskó lencsém, a neten keresek valami receptet hozzá? És folytathatnám a sort a végtelenségig. A napló pedig... István szerint fölösleges, hogy írom, de én tudom, hogy a lányokat érdekelni fogja milyen volt az életü(n)k, amikor ők kicsik voltak. Legalábbis nekem nagyon hiányzik egy ilyen kordokumentum a saját időmből.
4. Jé, már megint elárultam valamit az előbb. Szóval szeretek főzni. Sőt, nagyon szeretek. Persze, még jobban szerettem mindaddig, amíg nem vált mindennapos muszáj-robottá, de szerencsére olyan a beállítottságom, hogy mindig találok valamit, ami ismét ösztönöz, lelkesít. Mostanában legfőképpen az, hogy István is kevesebbet eszik itthon, úgyhogy próbálok általában valami különlegesebbel, finomabbal előhozakodni. No meg a diétám is fantáziagazdagításra serkent (pláne ma, gyümölcsnapon, dolgozik is rendesen az agyam), úgyhogy most ismét egy olyan főzős-kipróbálós-kísérletezős szakaszomban vagyok. Múlt hét óta tévénk (mármint tévéadóink) is van, onnan meg a TvPaprika a fő inspiráció-forrás. Ugyanide tartozik a sütés is, bár azt sokkal ritkábban művele, mivel a lányaim még nem, István pedig már nem édesszájú, úgyhogy nincs túl sok sikerélményem. A szülinapi tortákon viszont már most agyalok, sőt, azt hiszem, már el is döntöttem, hogy Borónak milyen formájút sütök!
5. Mindig is úgy képzeltem, hogy gazdagok leszünk és rengeteget fogunk utazni, új országokat, világokat, ételkülönlegességeket ismerünk meg. Bár elég sokhelyen megfordultam külföldön is, tehát nincs okom panaszra, azért hatalmas hiányérzetem van. No, de még semmi sincs veszve, még körbeutazhatom a világot! Csak egészséget adjon a Jóisten mindannyiunknak!
6. Eddig elég sok helyen és sokfélét dolgoztam, voltam tanítónő, óvónő, ingatlanügynök, magántanár, újságíró, rádiós riporter, legutóbb pedig irodai mindenes (no, kávét azért nem főztem), de még mindig keresem a helyem. Diplomám szerint zsurnaliszta vagyok, vissza is akarok térni a médiába, mert ezt nagyon szerettem csinálni, sőt, most már úgy érzem, hogy talán inkább az írás az, ami vonz (tévében sosem gondolkodtam amúgy), de azon is áll az eszem, hogy valami vállalkozást kellene összehozni. Már gondolkodtam cukrászlaboron, esküvői videózáson, esküvői teremdíszítésen, hogy csak néhányat említsek, viszont pénz nélkül nem igazán kivitelezhetőek. Már gondolkodtam azon is, hogy szoptatási tanácsadó legyek vagy lakberendező.
7. És végül. Azt mondtam, addig nem halok meg, amíg egyszer nem ejtőernyőztem. Lehet, hogy pont akkor fogok, de azt sem bánom, csak repülhessek egyszer így.

Huhh, ez kemény volt. És természetesen, most sem hazudtoltam meg önmagam: továbbra is szófosásban szenvedek. Dehát ez a szakmai ártalom.

Nem tudom, nekem most hány emberkét kell kipécézni, és hogy kiszúrhatom-e ugyanazokat is, akik az én titkaimat erőszakolták ki, de mivel legszívesebben mindenkit szóra bírnék, én inkább a bűvös hetes számot választom és nem viszontpécézek. Így legalább mindenkiről lehet majd lassacskán megtudni egyet-mást.
Szóval akkor... (most hívtak, hogy megérkeztek)
Kata - http://csombinik.blogspot.com/,
Eszter - http://www.babaszoba.hu/services/blog/albertferenczycsalad,
Ágnes - http://hannaeszternoemi.blogspot.com/,
Sziszianyu - http://kristofmanocska.blogspot.com/,
Debi - http://www.babaszoba.hu/services/blog/lori,
Szilvi - http://www.zeki-szitya.blogspot.com/és
Evelin - http://lanyfiulany.freeblog.hu/, most rajtatok a sor!
(A linkeket, látom, hiába teszem be, nem lesznek igazi linkek. Tudja esetleg valaki, hyog hogyan kell "aktiválni" őket?)


Játék az élet


Hát akkor játsszunk!:)

Régi adósságomat törlesztem először, Julcsitól már nagyon régen kaptam egy üveggolyót.
Ha jól emlékszem, Eszter is gurított egyet, és ha esetleg más is, akkor nagyon köszönöm, és elnézést kérek, hogy nem említem meg, de nem tudok róla. Amint időm engedi és felveszem a gyónó, illetve a kritikus-ruhámat, a kipécézős játékba is beszállok. :)

Üveggolyó

A – Anyucika, Apuka, Ani
Á – álom
B – Boróka, boldogság
C – cica
Cs – család
D – dal
E – Edith, eper
É – élet
F – folyó, főzés
G – galamb
Gy – gyufa, gyöngy
H – holnap, haj
I – István, ibolya
Í – írás
J – Júlia, jóság
K – Kriszta,
L – lakodalom
Ly – lyuk
M – mama, móka, Melinda
N – napló
Ny – nyuszi, nyár
O – orvos
Ó – óra
Ö – ölelés
Ő – Ő (az a bizonyos ;))
P – piros
R – rend
S – sár, seprű
Sz – szerető
T – társ
Ty – tyúk
U – unalom, utazás
Ú – út
Ü – üst, üresség
Ű – űrhajó
V – Viola, vonat
Z – zene
Zs – zsák, zsenge

Hopsz, most jut eszembe, hogy tovább is kell gurítani: hát akkor, remélem, hogy megtalálja Kincses Timiéket, a ZP-lányos Virágékat, LillaDorkás Esztert és Boglárkás Hajnit. :)


Eltaknyoltunk


Amíg csak egy lányom volt, szinte mindig egyszerre hűltünk, fáztunk, taknyosodtunk meg. Talán 1-2 nap, talán 1-2 óra különbséggel. Mikor hogy. Most, hogy két lányom van, úgy látszik, folytatjuk a hagyományt. Kezdte Kriszta még valamikor hétvégén. Csak megfényesedett az orra töve. Ennyire folyt az orra, most is kb. ugyanilyen stádiumban van. Ha kifújja, akkor talán jön is valami, de nem feltétlenül. Aztán hét elején én is csatlakoztam, valamikor szerdán pedig már Boró is tüsszengetett. Egyikünknek sincs több baja, mint az orrfolyás (ne is legyen!) és néha egy-egy tüsszentési roham, kipirosodott orral, szemekkel, ami viszont egy idő után már nyomtalanul eltűnik és teljesen tünetmentesek vagyunk. Nem beszéltem a doktornővel, egyelőre nem is teszem. Nem hinném, hogy valami összeszedett izé lenne, inkább gondolok pici megfázásra. (Vagy az influenzamegelőző homeós hadjárat mégis ennyire hatásos lenne?) Az éjszakai mezítlábas sétáim okozhatják nekem, a reggeli „vadászat” közbeni zokni nélkül szaladgálás Krisztának, Borónak pedig gőzöm sincs, bár meglehet, hogy neki sem a legjobb, amikor levetkőztetem peluscseréhez, popsimosáshoz ugyanazon a hőmérsékleten, mint felöltözve.
Szóval, maradunk a homeós cukorkáknál (Oscillococcinum), a növényi immunerősítő szirupnál, C-vitaminnál, sok-sok gyümölcsnél (a szó szoros értelmében – ma gyümölcsnapom van :P) és reméljük, hogy nem lesz semmi komolyabb bajunk.

Na, mit is főztem ma? :d:d:d



                                                        ... egy kis almás Borót! :)


2008. október 29., szerda

Birsalma


Erőpróba:

A fogam mégis erősebb. Belemélyedt:

Vajon mit várnak tőlem, mit tegyek ezzel az izével?

Lesz, ami lesz, megkóstolom:

Na, mit akarsz, már ezt is fotózod?

Jól kilőttél velem, Anyu, azt várnád, hogy mosolyogjak is? No meg a lekvárt sem mostad le az arcomról még! :d

2008. október 28., kedd

Ez, az - megint


1. Kriszta egy ideje nem engedi, hogy szűkítőt tegyünk a vécére. Pisilni a bilit kéri, ha viszont nagy dolga akad, akkor a vécére ül. Egyik kezével támaszkodik az ülőkén, a másikkal fogódzik a kagylóban. Ő alakította így a dolgokat, sőt, már egyedül is fel tud ülni.
2. Borókával már többször előfordult, hogy egy-két másodpercre megéllt teljesen egyedül. Sőt egy alkalommal, valamit babrálva, mintegy 5 másodpercnyit tartotta magát egyenesen. Most már mind többet és többet araszolgat a bútorok mentén.
3. Kriszta megtanulta kifújni az orrát!!! Sajnos néhány napja folydogál az orra, ennek kapcsán sikerült megtanulni az orrfújást. Nagyon vártam már, mert legalább kevesebb balhé lesz, mint a porszívóval!
4. Boróka kapott tojást. Padlizsánfasírtot készítettem, amibe, természetesen tojás is került, és egyszerűen elfeletettem, hogy neki még nem lenne szabad adni. Max. a sárgáját. De későn kaptam észbe és már lehetetlenség volt elvenni előle. A képek bizonyítják ezt. :)
5. Krisztánál egy újabb őrület tombol: a gombolási őrület. Legyen az gomb, patent, ha felfedezi, máris leül és dolgozik. Ilyen nem nagyon volt, hogy valami őt hosszú percekig, félóráig lefoglalja, de ez bizony olyan dolog. Amit nem is bánok, csak éppen ne a szekrényből túrkáljon magának valami gombosat!;):p
6. Boróka mostanában állandóan mám-mázik. Egyértelműen engem nevez így, pedig mostanában nem szoktuk ezt használni. Krisztának is annak idején mámá voltam, de már annyira megszoktuk az anyucikát, hogy csak ezt használjuk.
7. Kriszta most már este is pohárból kapja a tejet. Általában szívesen megissza, bár volt úgy, hogy nem kellett, de akkor kiadós vacsora után volt. Reggel továbbra is kakaót iszik.
8. Boróka azóta sem szopizott éjszaka, hogy „elkiabáltam” a nagy eseményt. Eddig még minden éjjal felsírt, de víz és cumi, netán pár golyócska Chamomilla után visszaaludt. Az éjszaka ki voltam akadva, mit lerendezett: sírt, de aztán nagyon. A vizet jól fogadta, de amikor jóllakott vele, ellökte. A cuminak viszont nem örült. Idegesen ingatni kezdte a fejét jobbra-balra, de végül mégis szívni kezdte. Elcsendesedett, de amikor hallotta, hogy távolodom, újból rázendített. A cumija kiesett, ezért mentem vissza, a kisasszony pedig állt a kiságyban és lábait váltogatva TOPORZÉKOLT! :o Csak szépen megsimogattam, visszafektettem, a cumit visszaadtam és továbbra is simogattam. Kb. egy perc után otthagytam, és bár időnként elkezdett nagyon sírni, pár másodperc után magától elcsendesedett és végül elaludt. Szerencsre, azért mindez olyan 5-10 perc alatt zajlott le, vagy lehet, még annyi sem volt. Haladás a régi 40-50-60 percekhez képest!
9. És végül én: ismét elkezdtem diétázni. Nem akarom 90 napig tartani, karácsony előtt pár nappal abbahagyom. Illetve meglehet, hogy hamarabb is, ha már leadom a kilókat!;):p(... jó az álmodozás...:p)
10. Most pedig megyek csipkebogyólekvárt főzni, és ezennel befejeztem a befőzések-eltevések 98%-át. Azért csak ennyit, mert ahogy ismerem magam biztos még eszembe jut vagy találok valami érdekeset, amit feltétlenül ki kell próbálnom. :)

Padlizsánfasírt-evés:







Négykezes, kétkezes darabok:




2008. október 27., hétfő

Ha vasárnap, akkor játszóház


A techinka ördöge miatt (vajon miért a fenéért nem tudom én a képeket ide-oda húzogatni?) ezt a fotót ide kell bigyesztenem az elejére, ha nem akarom az egész bejegyzést az elejéről kezdeni. A kép azért érdemes a szereplésre, mert megörökíti milyen cumival gazdagodott Boróka. Tiszta szilikonból van és lyukas a belseje, beleláthatunk a kicsi drágámnak a szájába. :):):)

És akkor most kezdődik a bejegyzés...

Immár harmadik vasránapja, hogy játszóházba vittük Krisztát. Bár múlt héten "meg lett ígérve" neki, hogy többet nem visszük, ha ilyen rossz és hisztizik, amikor el kell jönni, tegnap mégis belebújt Istvánba a kisördög és egy próbát akart tenni vele.
Ebéd előtt megbeszélték, hogy ha hamar elalszik és alszik egy nagyot, utána megyünk játszóházba. Viszont csak akkor megyünk, ha nem fog hisztizni, amikor el kell jönni: ha anyuci és apuka azt mondja, hogy most veszzük a cipőt és készlődünk, akkor Kriszta szó nélkül engedelmeskedik.Annak rendje és módja szerint, nagy bólogatások közepette, Kriszta megígérte, hogy minden úgy lesz, ahogy mi elképzeltük. :D

Felkelés után (még nem indultunk rögtön, hanem megvártuk, hoyg lejárjona film, amit éppen elkaptam kb. felénél) felöltöztünk, elindultunk. A Realba érkezve Kriszta máris a mozgólépcsők, majd a játszóház felé vette az irányt. Beérve a játszóterembe pedig, már úgy cipőstől-ruhástól belevetette volna magát a sűrűjébe. :) Levetkőztettem, beadtuk, és máris a labdák között volt. Eszébe sem jutott, hoyg sírjon tánunk, hiányozzunk neki! :) Egy telefonszámot azért hagytunk a felügyelőknek...
Jól bevásároltunk (tele van most már a fagyasztó, hűtő), majd mentünk utána. Kíváncsi voltam, hol találjuk, meg voltunk győződve, hogy még mindig a labdák között, a csúszdánál lesz, pedig most már a nagycsúszdát vette birtokba. A szó szoros értelmében, mert egyedül élvezte annak magasságait! A többi gyerek mind másfelé játszott.

Még bemutatta párszor ügyességét, hogy milyen gyorsan tud átjutni a labdatengeren, felmászni a lépcsőkön és lecsúszni a csúszdán, majd tényleg SZÓ NÉLKÜL hagyta, hoyg ráadjam a cipőket, kabátot. Vidáman üdvözölte az apját, Borókát és csendesen kivonultunk a játszóházból. Úgy látszik, a csajszi valóban akar még játszóházazni!!! :)











Fotóművész


Na lássuk csak, mi is van itt?



... akkor fókusz...



... aktiválás...



... csííííííz!!!



És póz....



...és még egy.;)

2008. október 25., szombat

Zeténél


Szerdán találkoztunk Blankával és Zetével, egy kicsit sétáltunk együtt, utána pedig meghívtak magukhoz, másnapra. Kissé megkésve, befutottunk valamikor déli 12 után, és olyan jó volt beszélgetni, kikapcsolódni egy kicsit, no meg a gyerkek is olyan jól érezték magukat, hogy már kettő is elmúlt, mire hazaindultunk. Boróka már ott szopizott egyet és elaludt, hazaérkezve pedig folytatta az alvást, Kriszta viszont úgy felpörgött, hogy sehogy sem tudtam ágyba dugni. Itt volt Anyu, indult fel a házhoz, így hát vele küldtem. István is tt volt, aztán együtt mentek tévét vásárolni és semmi baj nem volt vele. Kb. 20 percnyit aludt az autóban, de annyi volt. Este mégis jó későn feküdt le.

Visszatérve a látogatásunkra, nagyon jól éreztük magunkat, de nem hinném, hogy Blanka ezután is annyire kalandvágyó lenne, hogy meghívjon, mert ajaj, milyen kupit hagytunk ott! :):):)

Vonatozás:

Dombon törik a diót, a diót...

Csüccs...

Boródédelgetés:

Már most befeküdt a pasi ágyába... Jaj, nekem ezután! :P

Hmmm, de jó a mézeskalács!


Mintha orkán pusztított volna...

Micsoda? Hogy mi csináltuk a rumlit? Hát mi angyalkák vagyunk! :D 



2008. október 24., péntek

Borókának...


...kibújt az ötödik fogacskája is. Nem tudom pontosan, hogy mikor, talán már tegnapelőtt is ott volt, de tegnap már jól megszúrta az ujjamat.
Nem szeretném elkiabálni a dolgot, de akkora újdonság ez nálunk, hogy nem lehet nem megemlíteni: Boróka nem szopizott egész éjjel!!! Menetrend szerint, természetesen, felsírt olyan hajnali 4 körül, és amikor már eléggé egybefüggőnek és kellőképpen hangosnak találtam a bömbölését, átbandukoltam hozzá. Galád módon fogtam a cumisüveget és megitattam vízzel, majd cumit adtam neki. Mivel nem volt annyira oda érte, még pár szem Chamomillát is a szájába adtam, ami per pillanat feledtette vele azt, hogy miért is sírt, ébresztett. Megsimogattam és könyörtelenül visszavánszorogtam a szobánkba. Még volt némi nyivákolás, de aztán elaludt és elaludtam. Fél 8 előtt, még szinte teljes sötétben ébredtem és ki voltam akadva, hogy kicsi lányom még mindig nyugodtan alszik. Mondanom sem kell, nagyed 9-kor kelt, jókedvűen. Aha, szóval, nem is hal ő éhen egy evés nélküli éjszakán! Jó tudni ezt!;):p 

Saluti tutti! :)



2008. október 22., szerda

"Eseménytelen" napok


Nem történik mostanában semmi különös velünk. Éljük a mindennapokat, tesszük a dolgunkat, sírunk, nevetünk, mérgelődünk, örülünk, szokás szerint. Néha meglátogat valaki, Anyu, Ani, Édesanyám, néha becsenget a postás (olyan jó látni Marikát, akivel olyan jóban voltunk, míg szemben laktak, most már sajnos sokkal ritkábban találkozunk), kétnaponta jön a tejes néni, hétfőn és szerdán megyek angolórára, amikor István vagy valaki más a családból vigyáz a lányokra. Tegnap meglátogattuk Dalmát a kórházban és megmutatták Ádámkát is. :) Akkor készült a fotó róla.

Ezenkívül, szerencsére, gyönyörű idő van. Igaz, nagyon nem használjuk ki, tudja fene, valahogy nem sikerül mindig sokat lenni kinn; ilyenkor érzem úgy, hogy a tömbházlakás csak kényszermegoldás az életre, gyereket nem is lehet nevelni udvaros, kertes ház nélkül. Arra meg nekem nincs időm, hogy 4-5 órát kinn "lógjak" a gyerekekkel, nem is
tudom, mások hogyan csinálják, hogy valamikor délelőtt kimennek és sötétedés előtt jönnek hazafelé. Nagyon várom már, hogy Anyuék leköltözzenek, akkor majd Krisztáék és többet lehetnek kinn a szabadban, friss levegőn. Persze, azért néha beiktatunk egy-egy lógós napot, de ezt egy héten talán egyszer, maximum kétszer, ha megengedhetjük magunknak.

Amióta panaszkodtam Kriszta agresszivitására, javult a helyzet. Pedig semmit sem tettem, tehát úgy látszik, hogy mindenben vannak ilyen és vannak olyan napok. Kriszta nagyon szeret énekelni, állandóan énekel és énekeltet, nagyon szereti a népdalokat, amiket én készségesen is énekelek-tanítok neki. Boróka gyakorolja a járást; ha feláll, lassan elkezd araszolni is a tárgy mellett, amiben megkapaszkodott. Olyan is történt már,
hogy egy másodpercre megállt egyedül, anélkül, hogy bármiben is fogózott volna.
Ezenkívül ismét foga jön (vagy lehet, már ki is bújt), ezúttal ismét fenn jönnek, mot a kettesek. Ebből (vagy ki tudja miből?) kifolyólag, tegnap korareggel nagyon rossz óránk volt, csak sírt, ordított, nyöszörgött, az égvilágon semmi sem nyugtatta meg. Aztán hosszú idő után mégiscsak elaludt.

Szóval, zajlik nálunk az eseménytelen életünk, és próbáljuk kihozni belőle a lehető legtöbbet, több-kevesebb sikerrel. :)

Kriszta "kávézott". Elvette a kávés csészémet, amihez különben sosem szokott hozzányúlni, és megcsúszott. Az eredmény a képen látható:


Továbbra is reklámozom a másik naplót: http://edithreceptjei.blogspot.com/

2008. október 19., vasárnap

Kisbaba született


Ma délután 6 körül megszületett Dalma és Sanyika kisfia, Ádám. :) Természetes úton jött világra, 3400  g-mal és 54 cm-rel. Itt is szeretnék gratulálni az újdonsült kis családnak. Sok-sok egészséget, boldogságot, szeretetben teli éveket nekik!!!


Ez, az 2.


15. Krisztának már több, mint egy hónapja felrepedezett a felsőajka és azóta sem gyógyult meg. No nem mintha nem tennék semmit érte, de állandóan ott matat, állandóan piszkálja, vakargatja, nem tud begyógyulni. Valahogy úgy van, mint a tizenkét kőműves munkája: amit estig raknak... Azaz, ami reggelig gyógyul, az másnap „elromlik”.
16. Borókát mostanában többször altattam. Nagyon nem örülök neki, de ha nem alszik el szopi közben, akkor általában altatásig fajulnak a dolgok. Este ez nincs így, oylankor általában magától is elalszik, ha beteszem az ágyába, esetleg icipicit sírdogál, de az jót tesz a tüdejének-alapon, általában békén hagyom és belealszik. Napközben viszont nem ilyen egyszerű. Talán a világosság, talán a nappal zajai, Kriszta hangja, tevékenysége, egyáltalán az ingerdúsabb környezet, vagy mindezek együttvéve hibásak a sikertelenségért, de nem tudok tenni ellene. Ha csak ott vagyok mellette és simogatom, dúdolgatok, duruzsolok, nem elég, mindenestől kellek neki. Pluszban meg sétálnom, énekelnem kell. Kiprovokálja az éneklést: elkezd ő is dúdolgatni.:)
17. Kriszta kb. egy hete (de azt hiszem, picivel több is) a reggeli tejcsijét nem cumisüvegben kapja. Nem kéri, nem hiányzik neki. Szívese issza így is a tejet vagy a kakaót. Mert néhány napja azt is megkóstoltattam vele és ízlik neki. Nem esik transzba tőle, aminek azért nagyon örülök, de jó, ha elfogadja. Tegnap, este sem töltöttem üvegbe a tejét (itt maradunk szigorúan a tejnél, ha esetleg nem kellene, inkább nem kap semmit, egy nap egy adag kakaó bőven elég szerintem), és nem kérte az üveget később, az ágyban sem. Pedig adtam volna, ha látom, hogy nagyon hiányzik! Csak most már lassan nem bánnám, ha nem cumisüvegezne tovább, mert féltem a fogait. Jó lenne, ha este, fogmosás után már nem járna semmi enni-innivaló a szájában, és főleg nem tej.
Ennél nagyobb már nem is lehet a rumli:

Először az etetőszékben. Csak tegnap üzemeltük be. Hogy miért ilyen későn? Nem tudom. Most került rá sor:

Esti csendélet: Kriszta fest, Boró meg feszülten figyeli:

Reggeli csendélet: Lufibuli; István hozta őket az esküvőből, ahol zenélt az éjjel: