Amíg csak egy lányom volt, szinte mindig egyszerre hűltünk, fáztunk, taknyosodtunk meg. Talán 1-2 nap, talán 1-2 óra különbséggel. Mikor hogy. Most, hogy két lányom van, úgy látszik, folytatjuk a hagyományt. Kezdte Kriszta még valamikor hétvégén. Csak megfényesedett az orra töve. Ennyire folyt az orra, most is kb. ugyanilyen stádiumban van. Ha kifújja, akkor talán jön is valami, de nem feltétlenül. Aztán hét elején én is csatlakoztam, valamikor szerdán pedig már Boró is tüsszengetett. Egyikünknek sincs több baja, mint az orrfolyás (ne is legyen!) és néha egy-egy tüsszentési roham, kipirosodott orral, szemekkel, ami viszont egy idő után már nyomtalanul eltűnik és teljesen tünetmentesek vagyunk. Nem beszéltem a doktornővel, egyelőre nem is teszem. Nem hinném, hogy valami összeszedett izé lenne, inkább gondolok pici megfázásra. (Vagy az influenzamegelőző homeós hadjárat mégis ennyire hatásos lenne?) Az éjszakai mezítlábas sétáim okozhatják nekem, a reggeli „vadászat” közbeni zokni nélkül szaladgálás Krisztának, Borónak pedig gőzöm sincs, bár meglehet, hogy neki sem a legjobb, amikor levetkőztetem peluscseréhez, popsimosáshoz ugyanazon a hőmérsékleten, mint felöltözve.
Szóval, maradunk a homeós cukorkáknál (Oscillococcinum), a növényi immunerősítő szirupnál, C-vitaminnál, sok-sok gyümölcsnél (a szó szoros értelmében – ma gyümölcsnapom van :P) és reméljük, hogy nem lesz semmi komolyabb bajunk.
Na, mit is főztem ma? :d:d:d
... egy kis almás Borót! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése