15. Krisztának már több, mint egy hónapja felrepedezett a felsőajka és azóta sem gyógyult meg. No nem mintha nem tennék semmit érte, de állandóan ott matat, állandóan piszkálja, vakargatja, nem tud begyógyulni. Valahogy úgy van, mint a tizenkét kőműves munkája: amit estig raknak... Azaz, ami reggelig gyógyul, az másnap „elromlik”.
16. Borókát mostanában többször altattam. Nagyon nem örülök neki, de ha nem alszik el szopi közben, akkor általában altatásig fajulnak a dolgok. Este ez nincs így, oylankor általában magától is elalszik, ha beteszem az ágyába, esetleg icipicit sírdogál, de az jót tesz a tüdejének-alapon, általában békén hagyom és belealszik. Napközben viszont nem ilyen egyszerű. Talán a világosság, talán a nappal zajai, Kriszta hangja, tevékenysége, egyáltalán az ingerdúsabb környezet, vagy mindezek együttvéve hibásak a sikertelenségért, de nem tudok tenni ellene. Ha csak ott vagyok mellette és simogatom, dúdolgatok, duruzsolok, nem elég, mindenestől kellek neki. Pluszban meg sétálnom, énekelnem kell. Kiprovokálja az éneklést: elkezd ő is dúdolgatni.:)
17. Kriszta kb. egy hete (de azt hiszem, picivel több is) a reggeli tejcsijét nem cumisüvegben kapja. Nem kéri, nem hiányzik neki. Szívese issza így is a tejet vagy a kakaót. Mert néhány napja azt is megkóstoltattam vele és ízlik neki. Nem esik transzba tőle, aminek azért nagyon örülök, de jó, ha elfogadja. Tegnap, este sem töltöttem üvegbe a tejét (itt maradunk szigorúan a tejnél, ha esetleg nem kellene, inkább nem kap semmit, egy nap egy adag kakaó bőven elég szerintem), és nem kérte az üveget később, az ágyban sem. Pedig adtam volna, ha látom, hogy nagyon hiányzik! Csak most már lassan nem bánnám, ha nem cumisüvegezne tovább, mert féltem a fogait. Jó lenne, ha este, fogmosás után már nem járna semmi enni-innivaló a szájában, és főleg nem tej.
Ennél nagyobb már nem is lehet a rumli:
Először az etetőszékben. Csak tegnap üzemeltük be. Hogy miért ilyen későn? Nem tudom. Most került rá sor:
Esti csendélet: Kriszta fest, Boró meg feszülten figyeli:
Reggeli csendélet: Lufibuli; István hozta őket az esküvőből, ahol zenélt az éjjel:
2 megjegyzés:
De, lehet nagyobb a rumli... :)
Nagyon édes-aranyosak a lányok.
Sok helyen olvastam, hallottam hogy a testvérféltékenség később, mikor a kicsi járni kezd, piszkálja a nagyot a játékban, is kialakulhat.
Nálunk kezdettől van, de nem tudom a jó megoldást, csak azt hogy extra sok türelemgombóc kell...
A büntetés nem nagyon válik be, ahogy a jutalmazás se. (matrica jár, ha nem piszkálja, amit később be lehet váltani). Én ilyenkor próbálok kimenekülni a szituból, Benedekre nem figyelve és azzal "büntetve", hogy csak Zsófival foglakozom, puszilgatom, vígasztalom, hogy az legyen a legrosszabb az agresszió után, amiért indul: anya figyelméért és szeretetéért. Csak marha macerás és hosszadalmas és fárasztó és idegtépő és a türelem....
Most akadt a kezembe egy könyv a testvérféltékenységről, majd beszámolok, ha találtam valami okosat.
Szép napokat:kata
Ja és mindenhol azt írják az természetes és normális. Csak ne velünk történne...
Sajnos,nem tudom mit mondjak erre drága Edit! $
Nálunk még durvább a helyzet,Mia egyáltalán nem tudja befogadni Maját...:o:(((
Szeretgeti,puszilgatja,de a végén jön az erős,durva szorongatás,majd vagy erősen rácsap,vagy megharapja,megkarmolja...:S:(((
Ez mind másodpercek alatt,reagálni se nincs időnk...:o:s
Volt már minden nálunk:
Büntetés,sarokba állás,gondolkodás a szobájában,fenyegetőzés a Mikulással,Jézuskával...
Semmit sem ért semmi...
Minden büntetés után jön oda sírva,hogy NEM BÁNTOM MAJÁT,MEGPUSZIJOM...:p:)
És,a puszival gondolja,hogy el van minden rendezve,jöhetnek az új pofonok,csapkodások,harapdálások.
Tegnaptól próbálom "nem észrevenni",nem reagálok rá,elviszem persze Maját tőle,de nem szólok rá,nem papolok neki utána,lehet,hogy így majd nem lesz neki érdekes...:o
Tudom,neki sem könnyű,eddig ő volt az egyetlenke és most itt van Maja,akivel mindenen osztozkodnia kell!
Megtettünk pedig mi is mindent,akár csak Ti,hogy érezze,nem változott meg semmi,továbbra is szeressük és imádjuk,...de ez van!
Küldtem egy emailt,pont ezzel a problémával egy tanácsot.
Reméljük,gyorsan kinövik a lányaink..:o:)
Sok puszi Nektek!!!
Nóri
Megjegyzés küldése