2015. november 7., szombat

Ősz - november - csoda

A novemberről valahogy óhatatlanul is a szürkeség, a sár, az eső, a kedvetlenség, a hideg, a köd - és még sorolhatnék ezt-azt - jut eszünkbe. Mert vannak ilyen képzeteink, sztereotípiáink. Pedig nem mindig az/úgy van, ami/ahogy belénk ivódott. Persze, még csak az elején járunk a novembernek, és biztos vagyok benne, hogy lesz részünk a fentebb említett felsorolásból is, de MOST nem úgy van.

Reggel már ismét kezd később világosodni, zúzmara lepi az ágakat és az autók ablakait, és igyekszem a lehető legrövidebbre korlátozni a szellőztetést. Azonnal bekapcsol a fűtés, és jólesik rátapadni a forró fűtőtestre, miközben bámulom a derengő, elmosódott reggelt. Ilyenek az éjszakák is: sárgák a ködcseppeken megtörő és szétszóródó utcai lámpák fényétől, csípősek a hidegtől, és szúrósak a köd szagától. És jólesik néha kidugni az orromat, hogy majd annál jobban essék visszahúzódni a jó melegbe, és örülni, hálát adni érte.

A nappalok egy ideje csodálatosak: hétágra süt a nap, és igen, meleg is van. Persze, az a csalóka fajta meleg, mert ahogy árnyékba kerülsz, azonnal érzed, hogy kissé hiányos az öltözéked, de tudatában kell ennek lenni, pótruhákat vinni magunkkal, ha bárhová megyünk, hogy jobban felöltözhessünk, ha szükséges.


Idilli látványban volt ma részem: a távolban ködbe mosuló hegyek sejlettek, körülöttem a dombokon a sárga, a barna és a meleg-szürke ezernyi árnyalata pompázott és melengette szememet-lelkemet, a közelemben pedig a zöld is még eléggé jelen volt, jelezve, hogy van átmenet, van utánpótlás. A nap szikrázott és melegített, és legszívesebben leálltam volna az út szélén, és szaladtam, szaladtam volna, hogy a tüdőm fölteljen finom, otthoni levegővel, s majd magammal hozzam, haza.

A lányok egy hétig szívták azt a finom, otthoni levegőt, és bármennyire is hiányoztunk nekik, ma is azt mondták, bárcsak ne kellene ilyen hamar hazajönniük. Hiába, a vakáció lejárt, hétfőn ismét beállunk a sorba, és heteken át igyekszünk majd meglátni a szépet minden iskolai és itthoni napban.