2017. június 30., péntek

Szülinapjaink

Idén nem kértem "semmit" szülinapomra. Nem sokkal előtte vettük meg a konyhai robotot, úgy éreztem, az bőven elég szülinapi ajándéknak is. De azért mégiscsak szerettem volna valamit szülinapomra. És persze, tudtam, hogy az Krisztának is ugyanolyan tökéletes szülinapi ajándék lenne. Szovátát kértem, azaz egy wellness-délutánt a Danubiusban. :)
Délre mentünk, 1 órától lehetett ebédelni, majd este 8-ig lehetett élvezni a medencéket, miegymást. Szuper volt. Kizökkentünk egy kicsit a napi rutinból, és jólesett ez a tavaszi nyaralós-nap. :)







2017. június 27., kedd

Napi apró - Kivel tartok én?

Újabban rákaptam a teniszre. Mármint a nézésére, de remélem, nem marado(un)k ennyinél... Azt hittem eddig, hogy csak a foci lehet érdekes, de neeeem. :)
Nos, érdekes az egész, hiszen nézek (miközben egyéb dolgaimat végzem) két számomra mindenféle szempontból idegen embert, és az egyiknek valahogy mégis jobban drukkolok. Hogy mi alapján dől el? Na, ez az érdekes. Nincs semmi standard szokás: van amikor (és ez a focimeccseknél ugyanúgy érvényes) azzal "tartok", aki gyengébbnek bizonyul, aki vesztésre áll.
Nem szeretek drukkolni a "nagyoknak", főleg, ha egy náluk jóval gyengébbel játszanak. Persze, azért megvannak a kedvenc nagyjaim is. ;) Az egyik ilyen Dominic Thiem.
Aztán van az, amikor fogalmam sincs, ki játszik, de annyira beleéli magát valamelyik a játékba, vagy nagyon jó labdamenetei jönnek össze, vagy valami különlegeset művel a pályán, hogy egyből szimpatikus lesz: és olyankor az a favorit.
Szóval érdekesek ezek a hajszálnyi, árnyalatnyi különbségek, amik azt eredményezik, hogy én erre vagy arra hajlok.
Tulajdonképpen nem is tudtam igazán megfogalmazni most, amit írni szerettem volna. Amit érzek, az sokkal összetettebb.

2017. június 21., szerda

Napi apró - Itthon, otthon

Mindig abba a csapdába esem, hogy amikor kiemelkedik egy-egy ritka példány a tömegből, és olyanokat mond vagy ír, ami a többségnek nem tetszik, azt hiszem, mégiscsak kezdődik valami... Mégiscsak van remény a változásra, a másképp látásra. S aztán valaki ír valami mást, és akkor rádöbbenek, hogy arra az egy "rara avis"-ra, jut legalább száz vagy ezer másik, aki a közhely szerint megfullasztana egy kanál vízben.... :(
Elmenni... igen... egy lehetőség lenne. De máshol is talán ugyanúgy viszonyulnának hozzánk. És ott nem is lennénk otthon....

2017. június 20., kedd

Napi apró - Évzáró, kicsit más szemszögből

Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer eljutok arra a pontra, amikor úgy gondolom, hogy a virág: "fölösleges pénzkidobás, úgyis elhervad". Mégis ez történt. 2011-ben volt, az ovis évzárókor, amikor MINDEN gyerektől  kaptam virágcsokrot. Vagyis bocsánat, 28-tól a 29-ből. És becsület szavamra, akkor utáltam a virágokat. Mert megtöltöttem itthon az összes vázát és nagyobb befőttes üveget, megtöltöttem anyósom vázáit és még a szomszédoknak is jutott, mert egyszerűen nem volt már mit csináljak a csokrokkal. És azóta is fenntartom, az ilyen méretű "virágozást" továbbra is fölösleges pénzkidobásnak tartom. Ha a csoport vett volna közösen egy szép csokrot, aminek ugyanannyira örültem volna, mintha 28 csokor lett volna, talán még most is emlékeznék rá. Tudnám, hogy ez ilyen és olyan volt, és attól a bizonyos csoporttól kaptam. Idén úgy kaptam, gyönyörű volt: halvány, rózsaszínes-sárgás gerbera és rózsa, illetve lila krizantém. Már több, mint egy hete az enyém, és van, ami még most sem hervadt el belőle. És emlékezni fogok rá, mert különleges. És nem, nem fényképeztem le, mert nem szokásom éppen mindent lefényképezni. Megmarad az emlékeimben...

Ez viszont a menyasszonyi csokrom volt, és nemcsak azért nagyon különleges számomra, mert az enyém volt, és olyan, amilyennek szerettem volna, hanem azért is, mert akkoriban itt még mindenki azon versengett, hogyan legyen az övé a legnagyobb menyasszonyi csokor... :)


2017. június 18., vasárnap

Napi apró - Az évzáró margójára

Annyi mindent szeretnék leírni! Néha csak úgy jönnek a gondolatok, a témák, és legszívesebben azonnal leülnék megörökíteni, de aztán elmarad. Hogy miért, nem kell ecsetelnem, tudja ezt jól minden nő és édesanya. De arra gondoltam, hogy ha nem akarnék hosszú litániákat írni, csak a lényeget, a magvat ragadom meg, egy-egy apró ki bejegyzés talán gyakrabban beleférne az időmbe. Ezzel fogok most megpróbálkozni, hátha összejön... :)


Az évzáró margójára

Lejárt az iskolai év, idén egy picivel (egy héttel) korábban, mint ahogy az utóbbi években volt... Nagy fellélegzéssel vettem tudomásul, ha másért nem is, legalább azért, hogy néhány hónapig kimarad a reggeli hajrá. De azért van más is: akárhogyis, de az én napjaim sem lesznek annyira zsúfoltak, mint eddig....
Az évzáró pénteken délelőtt volt, délutános lévén, szerencsére én is részt tudtam venni. Istvánnal hol egyszerre, hol felváltva mentünk hol egyik lányunk, hol a másik osztályához. Boróéknál az osztályban zajlott a levelezőverseny díjazása, Boró mind a négy versenyen részt vett (Szavak szárnyán, Mesék szárnyán, Számok szárnyán, Szelek szárnyán), és mind a négyen nyert. Kettőn ezüstérmet, és kettőn aranyérmet. Hogy pontosan melyiken melyiket, nem tudom. Kriszta idén nem jeleskedett túlságosan a különféle versenyeken (megyei 3. lett a Fürkész helyesírási versenyen, de nem jutott tovább), így most nem hívták ki a tulajdonképpeni díjazás előtt.
A hosszú és unalmas évzárónak az volt a két fénypontja, amikor a mi két osztályunkat hívták ki, és a lányok nevét is "bemondták". :) Boróéknál, a minősítéseknek köszönhetően még szinte minden gyerek jelesre van lezárva, a "harc" ötödiktől kezdődik. Kriszta harmadik tanuló lett, 9,90-es médiával. Az első félévi szín 10-est második félévben lerontotta három 9-es médiával, de ez van, tanulság neki és nekünk is. Mindazonáltal: számunkra ők a legügyesebb gyerekek a világon, és akkor is azok lennének, ha csak tornából, zenéből és kézimunkából jeleskednének, vagy még azokból sem.
Szeretünk, kincseink, maradjatok mindig ilyen nyílt szívű, érdeklődő, vidám, cserfes és zajos gyerekek!
Boldog, tartalmas vakációt kívánok mindannyiunknak! :)







2017. június 1., csütörtök

Éjfél múlt,...

... nálam mégis hárman dolgoznak még. A mosó-, a mosogató és a kenyérsütőgép. Én, negyedikként most éppen nem dolgozom, hanem pihenek. :P Nemsokára ténylegesen is.
Irtó zsúfolt napok vannak mögöttünk, mindannyian azt mondhatjuk, hogy jó, hogy lejártak. Az oviban "más hét" volt, ezen belül hétfőn gyereknapoztunk, tegnap és ma (azaz már tegnapelőtt és tegnap) megtartottuk a sportnapokat. Emellett hajnalban úszni voltunk hármasban a lányokkal (még szerencse, a tegnap ez tartott életben a kimerítő délelőtt során), a kertben kapáltunk, este későn és ma hajnalban anyagokat írtam és küldtem, ma délelőtt ovi, délután bicikliverseny (eleje, mert el kellett jönnöm), utána szülinapozás a barátainkkal.

A lányoknak még eléggé komolyen kérik a leckéket, házi feladatokat, írják a - remélhetőleg - utolsó felmérőket, rögtönzéseket, illetve házikat. Kriszta megkapta már mindhárom félévi dolgozatának eredményét (változatosabb :P, sajnos, mint az első félévben - 9,7, 10), kissé fel lehet szusszanni. Szülinapok vannak szülinapok hátán,

István is alig tudja megosztani magát a munkahely, a kert és az itthon között. Kedden Brassóban volt, utána kijött ő is a kertbe, mert nem tudja utolérni magát, annyi a dolga ott is. Ma Apák napját tartottak Boróéknál az iskolában. Bizisten - bár nekünk is volt Anyák napja, most olyan kirekesztettnek éreztem magam, és eszementül furdalt a kíváncsiság, mit is csinálhatnak, milyen is lehet. Vajon, ezt érzik az apukák is anyák napja megünneplésekor?

Jól jön most ez a derült égből ránkszakadt 5 napos minivakáció. Idéntől kezdve június elseje, a gyereknap, hivatalosan is munkaszüneti nap lett, és mivel a pünkösdhétfő is iskola-, illetve munkamentes nap, így hát a közbeékelődő pénteket is megadták. Ez most nagyon jól jön. Legalábbis nekünk. Holnap Vármező István cégével, pénteken a kolléganőket várom gulyáspartira a kertbe. Szombat - szombat: Istvánnak lagzi. Nekünk még nem tudom, de több, mint valószínű, főként takarítás. :P :)