2017. június 20., kedd

Napi apró - Évzáró, kicsit más szemszögből

Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer eljutok arra a pontra, amikor úgy gondolom, hogy a virág: "fölösleges pénzkidobás, úgyis elhervad". Mégis ez történt. 2011-ben volt, az ovis évzárókor, amikor MINDEN gyerektől  kaptam virágcsokrot. Vagyis bocsánat, 28-tól a 29-ből. És becsület szavamra, akkor utáltam a virágokat. Mert megtöltöttem itthon az összes vázát és nagyobb befőttes üveget, megtöltöttem anyósom vázáit és még a szomszédoknak is jutott, mert egyszerűen nem volt már mit csináljak a csokrokkal. És azóta is fenntartom, az ilyen méretű "virágozást" továbbra is fölösleges pénzkidobásnak tartom. Ha a csoport vett volna közösen egy szép csokrot, aminek ugyanannyira örültem volna, mintha 28 csokor lett volna, talán még most is emlékeznék rá. Tudnám, hogy ez ilyen és olyan volt, és attól a bizonyos csoporttól kaptam. Idén úgy kaptam, gyönyörű volt: halvány, rózsaszínes-sárgás gerbera és rózsa, illetve lila krizantém. Már több, mint egy hete az enyém, és van, ami még most sem hervadt el belőle. És emlékezni fogok rá, mert különleges. És nem, nem fényképeztem le, mert nem szokásom éppen mindent lefényképezni. Megmarad az emlékeimben...

Ez viszont a menyasszonyi csokrom volt, és nemcsak azért nagyon különleges számomra, mert az enyém volt, és olyan, amilyennek szerettem volna, hanem azért is, mert akkoriban itt még mindenki azon versengett, hogyan legyen az övé a legnagyobb menyasszonyi csokor... :)


Nincsenek megjegyzések: