2019. január 25., péntek

Napi apró: Még mindig könyvek (és filmek)

A kettővel ezelőtti bejgyzésnél mutatott könyvek közül még befejeztem egyet. És még van egy...

A Papírsárkányok "a mi időnkben" játszódik, a hetvenes évektől kezdve, a kétezres évek elejéig. Miután befejeztem a könyvet, felfedeztem, hogy film is készült belőle, és bár a filmek általában sokkal kevesebbek, mint a könyv (ebben az esetben is ez így volt), mégis azt mondhatom, hogy nagyon jó filmet csináltak belőle. És annak ellenére, hogy egy-egy részt jócskán leegyszerűsítettek, nagyon jól elkapták a lényeget benne, és visszaadták a történetet meg a teljes hangulatot. Ritka, hoyg egy film ennyire hasonlítson a könyvre.

A másik könyv, a Tengerbe veszett könnyek második világháborús. A háború végén történik a cselekménye, amikor Észak-Poroszországból és a környező országokból (Lettország, Litvánia, Lengyelország, Németország stb.) menekültek milliói tartanak a Balti-tenger partja felé a szabadság reményében. A németek sok hajóval készülnek a fogadásukra és a szállításukra, ettől arrafelé mintha minden jóra fordulna, de aztán mégis, mégis...
Sosem hallottam eddig a Wilhelm Gustloff nevű hajóról, sem a világháborúnak erről az epizódjáról (mint ahogyan sok másik epizódjáról sem... :( ), mindenesetre, érdemes elolvasni a könyvet.
Egyetlen felróni valóm vele szemben az, hogy a magyar cím szerintem nem adja vissza az eredeti cím hangulatát és mondanivalóját (Salt to the sea), mégha a tengerbe veszett könnyek mégoly sósak is voltak...

Elkezdtem a könyvtárból kivett utolsó könyvet, A láthatatlan fényt is. Még csak épp beleolvastam, nem jutottam benne messzire. Mondanom sem kell, második világháborús...

Ma néztünk Istvánnal egy filmet: Ellenállók. A második világháború idején játszódik, és valós eseményeken alapul. 4 fivér zsidók százait menti meg a biztos haláltól, és az erdőben alakítanak tábort. A film persze, fordulatokkal teli, mindenesetre, a lényeg, hogy kitartanak a háború végéig, végül mintegy 1200 ember életét megmentve.

A filmről jutott eszembe, hogy múltkor magamban is néztem egy hasonló témájú filmet, a Menedék-et (The zookeeper's wife). A varsói állatkert tulajdonosai, miután a németek szétbombázták életük munkáját, zsidókat mentenek ki a gettóból és adnak nekik új lehetőséget az életre. Ezt a filmet is érdemes megnézni.

Ma a húgomnál néztem szét a könyvespolcon... És vajon mi a címe az egyik regénynek, amit magammal hoztam? ... Negyvennégy augusztusában. :)

Most valahogy megtalálnak engem a második világháborús történtek...
(És mindezen könyvek előtt kiolvastam az Emma-trilógiát, és annak is egy része jócskán a második világégésről szólt.)

2019. január 17., csütörtök

Jól megaszonta!

Boróka:

1. - Kérek olyan sült disznózsírt összepréselve. Mi az? :D (töpörtyű :D )

2. - Na, ha nincs, akkor kérek olyan narancssárga szószt, amit a kenyérre szoktunk kenni.
    - ??? Ketchup?
    - Nem piros, hanem narancssárga. Naaaaa..... hát zakuszkát! :)

3. - Anyu van valami díj, amit újságíróknak adnak, és az valami "kulicica"?
    - Igen. Pulitzer-díj. :D :D :D




2019. január 2., szerda

Napi apró: Könyvek

Ó, mindig is könyvbolond voltam. Kicsi koromtól folyamatosan olvasok. Hogy pontosan mikortól, nem tudom, mert második után, emlékszem, még nagyon sírtam, amikor édesapám rá akart venni az évvégi díjként kapott Pjotruska című regény elolvasására, hiszen az egy regény, hogyan is olvashatnék én olyasmit!... Harmadikban az Egri csillagokat kivettem a könyvtárból, mert muszáj volt, de talán nincs még egy olyan magyar ember a világon, aki hozzám hasonlóan végül mégsem olvasta el az Egri csillagokat (És nem is fogja. És még érettségizett is belőle, de ez már zárójel...).

Szóval, nem tudom, mit olvastam el először, ami igazi könyvnek számíthat, de az tény, hogy egyszercsak azon kaptam magam, hogy folyamatosan olvasnék. És olvastam otthon, esténként, és olvastam a várótermekben, hiszem eddigi életem első felében igencsak sok évig volt dolgom mindenféle várótermekkel, és olvastam a vonaton, meg az iskolában a pad alatt, de még akkor is olvastam, amikor kapálni mentünk a mezőre, vagy szénát takarni a határba... Ó, nemegyszer volt bajom is miatta, merthát, ugyebár, olvasni jobban szerettem, mint ... kapálni, és édesanyám jópárszor rajtakapott, hogy olvastam, ahelyett, hogy dolgoznék...

Miután befejeztem az egyetemet, de főleg, miután megszületett először Kriszta, majd Boróka is, voltak évek, hogy alig olvastam valamit. Néha, amolyan szalmalángszerűen fellobbant a vágyam, talán ki is olvastam 1-2 könyvet úgy hirtelenjében, de utána lehet ismét hónapokig nem vettem könyvet a kezembe. Legalábbis nem szépirodalmat.

Egy ideje viszont ismét olvasok. Most is sokszor van úgy, hogy hetekig-hónapokig semmit, majd rámtör az olvashatnék, és akkor szinte egyszuszra kiolvasok néhány kötetet, de most már legalább rendszeresnek mondhatom az olvasást. December közepe óta 6 kötet pedig elég jó teljesítmény, nemde?

(Csak az utókor kedvéért: Leiner Laura: Ég veled és Maradj velem; Fábián Janka: Emma szerelme, Emma fiai és Emma lánya; illetve Khaled Hosseini: Papírsárkányok. És az éjjeliszekrényen vár kiolvasásra még kettő, illetve a gépemen legalább még egy tucatnyi Fábián Janka könyv...)

A kiolvasottak és a kiolvasandók egy része