Szóval, nem tudom, mit olvastam el először, ami igazi könyvnek számíthat, de az tény, hogy egyszercsak azon kaptam magam, hogy folyamatosan olvasnék. És olvastam otthon, esténként, és olvastam a várótermekben, hiszem eddigi életem első felében igencsak sok évig volt dolgom mindenféle várótermekkel, és olvastam a vonaton, meg az iskolában a pad alatt, de még akkor is olvastam, amikor kapálni mentünk a mezőre, vagy szénát takarni a határba... Ó, nemegyszer volt bajom is miatta, merthát, ugyebár, olvasni jobban szerettem, mint ... kapálni, és édesanyám jópárszor rajtakapott, hogy olvastam, ahelyett, hogy dolgoznék...
Miután befejeztem az egyetemet, de főleg, miután megszületett először Kriszta, majd Boróka is, voltak évek, hogy alig olvastam valamit. Néha, amolyan szalmalángszerűen fellobbant a vágyam, talán ki is olvastam 1-2 könyvet úgy hirtelenjében, de utána lehet ismét hónapokig nem vettem könyvet a kezembe. Legalábbis nem szépirodalmat.
Egy ideje viszont ismét olvasok. Most is sokszor van úgy, hogy hetekig-hónapokig semmit, majd rámtör az olvashatnék, és akkor szinte egyszuszra kiolvasok néhány kötetet, de most már legalább rendszeresnek mondhatom az olvasást. December közepe óta 6 kötet pedig elég jó teljesítmény, nemde?
(Csak az utókor kedvéért: Leiner Laura: Ég veled és Maradj velem; Fábián Janka: Emma szerelme, Emma fiai és Emma lánya; illetve Khaled Hosseini: Papírsárkányok. És az éjjeliszekrényen vár kiolvasásra még kettő, illetve a gépemen legalább még egy tucatnyi Fábián Janka könyv...)
 |
| A kiolvasottak és a kiolvasandók egy része |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése