2015. április 30., csütörtök

Egy kora tavaszi nap a kertben

Vekerdy szerint a mai gyerekek nem másznak fára... És igaza van. Mert legtöbbjük valóban nem teszi ezt. Az enyémek viszont állandóan ott vannak. Vagyis a fán. Ha meg nem a fán vannak, találnak maguknak játékot, szórakozást. Ha Isten is megsegít, lesz nekik ennél jobb hintájuk is a kertben, de egyelőre vannak nagyobb prioritások. Addig is azonban fejlődik a kreativitásuk, ha a semmiből teremtenek maguknak játékszert. :)








Egyszer fent, egyszer lent:



Aztán meg volt egy húsvét második napja is





 

A 9 évesnek...

... volt itthoni szülinapja is:





2015. április 4., szombat

Közösségépítő előadás Boróéknál

Régóta tudtuk, hogy készülnek valamire, hiszen már vagy 2 hónapja is megvan, hoyg táncot tanultak hétfőnként. Aztán ilyen-olyan elkottyantott mondatokból, szavakból, kivettük, hogy színdarabbal is készülnek: ugyanazzal az Unatkozó királykisasszonnyal, amit Krisztáék is bemutattak tavaly az évzárón, illetve annakidején, negyedikben, az én osztályom is, az ötödikesekkel közösen. :) (Azóta is vannak replikák, amikre emlékszem :). )

Nos, végül megtudtuk: április 2-án lesz a nagy nap, akkor látjuk meg végre, hogy mit is fundáltak ki. És azt mondhatom, hogy ilyen ügyes "kicsiket" - merthát ugye, előkészészítő osztály lévén, ők a legkisebbek az iskolában - akik ennyire folyékonyan megtanulják a szövegeiket, és ekkora odaadással, beleéléssel, roppantul élvezve végedes-végig a darabot - még  sosem láttam. Szépen, hangosan, tagoltan beszéltek, összehangoltan mozogtak, gyönyörű pom-pom táncot mutattak be (a színdarab részeként - Boró is táncoslány volt), élvezet volt nézni-hallgatni őket! És a többi szülő is el volt ragadtatva, és joggal. :) A színdarab után az egész osztály is bemutatta a pom-pom-táncot, majd ismét "átvedlettek" egyet, és máros-kockás ingben-farmerben-cowboy kalapban találták magukat és ropták a Cotton-Eye Joe - akkordjaira.
Jó volt, szuperül érezték magukat kicsik és nagyok, reméljük, még sok-sok ilyen lesz. :)








2015. április 3., péntek

Pom-pom tánc

Újra előadásuk volt a torna-balett-pom-pom tánc csapattal. Ezúttal Boróka is felléphetett nagy-nagy örömére. Szerdán hajnalban pedig Kolozsvárra indulunk egy országos táncversenyre, ahol ugyanazt a számot mutatják be. Iszonyú ügyesek ahhoz képest, hogy október óta létezik ez a csapat, és azóta dolgoznak. :)



Sajnos, olyan fotó nincs, ami tánc közben készült volna, mert akkor filmeztem.

Meglepetésbuli az iskolában

Gondoltam, legyen kissé különlegesebb Kriszta mostani szülinapja az eddigiekhez képest. A sok mindenféle ünnep miatt, ami ebben az időszakban megnehezíti a szülinapozást úgy döntöttem, hogy idén nem lesz amolyan "megtartott szülinapja" a pajtásokkal, de azt szerettem volna, ha mégis örömteli és felejthetetlen lenne az utolsó egyszámjegyű születésnapja.
Ezért reggel mini-tortával, azaz egy muffinba állított gyertyával ébresztettem, miközben ajándék is várta a párnája mellett. Álmos szemekkel fújta a gyertyát és nézte meg az ajándékát, és úgy örült minden egyes darabnak (könyvek voltak), mintha legalábbis egy-egy aranyrúd lett volna. :) Mit sem sejtve aztán felöltöztek, és István elvitte őket iskolába, én pedig, ahogy kiléptek az ajtón hozzáfogtam a mini-torták folytatásához: minden pajtásnak egy-egy kis cupcake-et szántam. Amikor háromnegyed 10 után bekopogtam, és meglátott az osztályban, nem hitt a szemének! Hát még amikor rájött, hogy miért is mentem! :) Odaszaladt, megölelt, és azt mondta: Te vagy a legjobb anyuci! - és szorította a derekamat könnyes szemmel. A tanító néni is meghatódott a látványtól, ennyire még nem látott gyereket örülni. :) Az ölelkezés délután és este is folytatódott, nem tudott betelni az élménnyel, hogy neki születésnapja van! :)

Az ajándékba kapott könyveknek azóta is örül - 3 komolyabb mű, amelyek az elkövetkezendőkben kerülnek majd a "keze alá"), a negyediket viszont, ami egy kimondottan kiskamasz-kamaszoknak való jó kis csajos könyv, a Szandi és a párizsi gyémánt-ot már "réges-régen" kiolvasta. Tegnap este bevallotta, hogy becsempészte az iskolás táskájába, és amikor tata elhozta hozzám az oviba, délután befejezte. Persze, azért rendes volt, hogy azt is beismerte, hogy az iskolában, szüneten is olvasgatta. Jaj, hogy órán? Háááát, csak egy icipicit! :P Ebben (is) anyja lánya, na! ;) :)