Megérkezésünk után, miután kissé kigyönyörködtük magunkat a tájban, gyorsan kipakoltunk, és még gyorsabban berendezkedtünk. Hamar megbontottam és megmelegítettem két paszulykonzervet, amit még otthon vettünk, és megebédeltünk. A reggeli óta, bizony, eléggé meg is éheztünk.
Ezután, vajon, mit csináltunk? Nos, persze, lementünk a partra. Kicsit meglepődtünk, hogy az alját tényleg csak az elején, a bemenetelkor értük, dehát végülis ez nem is volt annyira meglepő. Én már otthoról is azon aggódtam, hogy ennyire sziklás parton nem veszélyes-e a fürdés, nem vágnak-e neki a szikláknak a hullámok, de alaptalan volt a félelmem. Persze, nem kell betyárkodni és felelőtlenül viselkedni, de ez mindig és mindennel így van.
Később, estefelé, elmentünk "fölfedezni" a környéket, és vásárolni néhány hiányzó apróságot. Vásárlás után lesétáltunk az utjehai főstrandra :), ahol egy vendéglőben megvacsoráztunk, majd hazafelé jövet egy csomó gyümölcsöt is vettünk. Az akkor vásárolt sárgadinnyének azonban nyoma veszett, és mai napig nem tudjuk, mit lett vele. Több, mint valószínű, ott felejtettük az árusnál...
Szintén hazafelé jövet, Borókával elmentünk megnézni magunknak, és persze, kipróbálni a csodás kis beugró öblöcskét, ami a szállásunktól vagy 2 percre van. Ilyenkor, naplemente tájékán már jó volt ott is, mert szétoszlott a tumultus. Máskor szörnyen sokan szoktak itt lenni (utólag voltunk délidőben is, de mi nem tudtuk élvezni azt rendesen), de akkor már igazán kellemes volt, alig voltunk néhányan.
Hasonlóan telt a második napunk is, azzal a különbséggel, hogy a lányok jó nagyot hancúroztak még a villa akkor még tiszta vízű medencéjében, a kis öblöcskét ezúttal hármasban látogattuk meg, Krisztával és Boróval,
illetve este, vacsora után a család vízimütymüttyei - azaz Boróka és én - ott maradtunk a nagy strandon fürdőzni egyet. Már megint késő volt, még épp elkaptam a naplementét, és utána még vagy 15-20 percig lubickoltunk.
Miután hazaérkeztünk - már majdnem teljesen sötét volt - lementünk a partra összeszedni a lent hagyott cuccainkat, és meglepetten vettem tudomásul, hogy valaki a vízből szólít: István volt, így aztán mi is bebújtunk még egy kis megmártózásra. És lényegében a szerdai napunk eleje is hasonlóan telt: fürdés, napozás, olvasás, keresztrejtvényezés, lustálkodás, bár a sorrend néha felcserélődött vagy éppen ... ismétlődött. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése