2012. május 29., kedd

Ballag már a véndiák...

És ismét ballagtunk. (És még fogunk a héten!:)) Ismét Anit ballagtattuk el. És most már igazi "vén" diák lett belőle. Bárcsak én is olyan vén lennék, mint ő!
Sok írnivalóm nincs az eseményről. Szép volt; hallottam nagyon szép és okos dolgokat is, van, amit meg is jegyeztem, van, amit elfelejtettem. Jó volt látni a kis hugicámat felnőve, jó volt látni a tavaly a mi csoportunkban gyakorlatozó pedagógustanoncokat végzős diákként. És rossz volt tudni, hogy lassan egy "tízessel" van mögöttem mindez. De nem baj, akkor ez volt a szép, a fontos, azóta máshol van a hangsúly.
Ani, sok sikert a továbbiakban! Légy ügyes a vizsgákon, írj egy klassz szakdolgozatot, és védd meg ügyesen! A többi jön magától!:):):)












2012. május 23., szerda

Sült ponty natúr krumplival

Ezt a főzős naplóba megírt bejegyzést ide is beteszem, mert tulajdonképpen a múlt szombati napunkról szól. És ráadásként egy recept is jár mellé. :)


Hozzávalók: 1 horgászni szerető férj, 1 férjét horgászni kísérni szerető feleség, 2 belevaló csajszi, akik nem elrontói semmiféle jónak, 1 horgászversenyt szervező munkahely, és a fűszerek: 1-2 pontyos tó, csipetnyi napsütés, illetve ízlés szerint bármi, amire ilyenkor valakinek szüksége lehet.

Elkészítése: Kelj fel hajnali 3-kor, küldd el utolsó anyagaidat a főszerkesztőnek, az évente max. kétszer vásárolt párizsiból, vajból, zöldhagymából, petrezselyemzöldből, mustárból és tejfölből készíts finom kenceficét, 6-kor ébreszd a családot, készülj el íziben, ülj autóba családostól, férjedet ültesd az anyósülésre, és hajts el a pontyos tóhoz, ahol a férj munkahelye horgászversenyt szervez. Pakolj ki a tóparton, a férjedet hagyd előkészülni, te pedig szívd be a hajnali hűs levegőt mélyen a tüdődbe! Lányaidat hagyd futkározni kedvükre, te pedig, egy kávé társaságában, gyönyörködj bennük. Időnként a férjednek is vigyél egy kávét vagy egy-két szelet párizsikrémes kenyeret, etesd meg a gyerekeidet, majd terülj el a leterített pokrócon. Eszmélj arra, hogy valaki a mentőhálót kéri, szaladj a vele játszó gyerekhez, és hozzad gyorsan kimenteni a horogra akadt halat. Izgulj, hogy nehogy elússzon, majd, hogy biztos a másik hálóba kerüljön bele, végül pedig kávézz egyet ismét, megynyugodva. Utána próbáld elaltatni az autóban fáradt kisebbikedet, majd miután felébresztett az "anyu, nem akarok aludni"-zsörtölődésével engedd útjára, és pihenj tovább. Miközben mindent hallasz körülötted, ébredj arra hogy véget ért a verseny, és mindenki pakolászik. Várd izgatottan a zsűritagokat, majd örülj a megmért halnak: 0,9 kg (ami végül otthon 1,087 g-ot mutat), és a férj által elnyert 10. helyezésnek. :) Aztán, gyümölcsnapon lakj jól finom halacskával, majd 30 másodperccel a lezúduló eső előtt pattanj autóba (persze, családostól) és jóleső fáradtsággal a tagjaidban érkezz haza. A tálalást már ki-ki kedve szerint végezheti.:D:D:D:D



Ezt a képet 4 évesem készítette rólam




És akkor most jöjjön a tulajdonképpeni recept. Nagyon egyszerű és hagyományos ízesítésű. És bő olajban kisütött, de néha-néha ezt is "megérdemli" az ember.:)

Sült ponty natúr krumplival

Hozzávalók 2 felnőtt és 2 gyerek részére: 1 db 1 kg körüli konyhakész ponty, só, bors, pirospaprika, fokhagymapor, liszt, bő olaj; a körethez: 60 dkg krumpli, só, olívaolaj; a tálaláshoz: muzsdéj, petrezselyemzöld, salátalevél, citrom.

Elkészítése: A halat a gerinc mentén kettévágjuk, alaposan bedörzsöljük a fűszerekkel, majd hideg helyen állni hagyjuk. Az olajat felforrósítjuk, a halat pedig megforgatjuk lisztben, és a forró olajban, mindkét oldalán szép aranybarnára sütjük. A krumplit meghámozzuk, enyhén sós vízben puhára főzzük, majd meglocsoljuk olívaolajjal, és óvatosan, hogy össze ne törjük, kissé összerázzuk. A megsült halat a krumplival tálaljuk (erre petrezselyemzöldet szórunk) citrom és muzsdéj kíséretében. Ez utóbbi lemaradt a képről.:)

2012. május 21., hétfő

Marosszentgyörgyi Szent György Napok

Rég elkezdtem írni ezt a bejegyzést, jó részletesen is szerettem volna, de nem megy. Amit megírtam, marad, még egy kicsit kiegészítem...

Április 19-e és 29-e között zajlott községünkben a Szent György Napok rendezvénysorozat. Nagy "tám-tám" volt, az önkormányzat igazán kitett magáért. Bármelyik kis- és nagyváros közössége megirigyelhette volna a tíznapos programot!
Igaz, választási év van, három hét múlva ismét urnák elé járulunk, de akkor is.... A kétnyelvű műsorfüzet szerint gazdag és változatos programokon lehetett részt venni a 10 nap alatt; minden korosztály, minden nemzetiség, illetve az iskolázottság bármely fokán álló személy találhatott magának való eseményt.
Azért említem a műsorfüzetet, mert az első napokból mi kimaradtunk. Jobban mondva az első napokban nem is annyira a tág közönségnek szóltak a programok, inkább csak rétegeknek. Volt könyvbemutató, fényképtárlat, kórusfesztivál, szimpózium meg díszpolgári oklevelek osztogatása, majd sűrűsödtek a programok. Atlétikaversenyen vehettek részt kicsik és nagyok, minividámpark nyílt, iskolások előadásait lehetett megtekinteni, majd - a hétvégéhez közeledve - méginkább sűrűsödtek a programok: kézműves kiállítás nyílt, kézilabdabemutató volt, román népdalest és magyar nótaest volt, majd kosárlabda- meg focigálák zajlottak. Esténként különféle énekesek léptek fel a hatalmas színpadon, közöttük Zoltán Erika és a Neoton Família (két sztárja), illetve egyik este hajnalba nyúló utcabál volt az iskola udvarán.

Ami minket illet - szokásunktól merőben eltérően - nagyon is részt vettünk a programokban. Soha nem nyomultunk az ilyen-olyan "napok" rendezvényeken, de most egyszerűen éreztük, hogy: nekünk, értünk van szervezve. Akkor csütörtökön volt a második szakellenőrzésem, így csütörtök délutánig nem mentünk sehová, de attól kezdve, egészen vasárnapig bepótoltuk. Legelőször ostrom alá vettük az óvodánk óvó nénijei által koordinált kézműves sátor különféle foglalkozásait: a lányok festettek, ragasztottak, bogoztak, bábot, hűtőmágnest készítettek, és még egy csomó mindent csináltak, amikre már nem is emlékszem. Szombaton jutalomképpen arcfestésben volt részük, és persze, megvettük az aprópénzért kínált műveiket. Amikor megunták a kézműveskedést, minividámparkoztunk (minden nap egy-egy valamire ülhettek fel, különben a vagyonunk rámehetett volna:P), fagyiztunk, és életükben először megkóstolták a vattacukrot. (Meg is sajnáltam szegény Borókát, aki a vattacukrot majszoló ismerős gyereknek azt mondta: azt nem jó megenni, mejt méjeg!:) )
Pénteken este megnéztük az előadásokat a színpadon, majd miután a lányok elaludtak, kimentünk az utcabálra. Istvánt rég nem láttam annyira jókedvűnek és felszabadultnak.:) Szombaton kevésbé voltunk aktívak,  déli órák arcfestését vásárlását és fagyizását leszámítva, nem igazán voltunk a rendezvényeken, mert Idecsen voltunk. István zenélt, én meg a lányokkal hazavittem Édesapámat a kórházból. Estére érkeztünk haza, eléggé fáradtan, úgyhogy egy kiadós fürdés után a lányok már aludtak is. Én még későig matattam a konyhában, és a nyitott ablaknál ugyanolyan tisztán és hangosan hallottam Zoltán Erikát, mint akik a téren zsúfolódtak.:)
A vasárnapot nem a "-napoknak" szenteltük, hanem kihasználva a gyönyörű időt a Marospartra mentünk egy kis sütkérezős piknikre, de este betartottuk a programot: ugrabugra a vidámparkban, fagyizás és vattacukorevés. Ezután a lányok Anyunál "vendégeskedtek", amíg mi önfeledten élveztük a Neoton Família akkordjait, majd a Compact nevű román együttes dalai kíséretében vártuk Anyuval és a lányokkal együtt a rendezvényzáró tűzijátékot. Ami gyönyörű volt, hosszú volt, és ... lejárt.:)

Jó volt, szép volt, jó hogy volt. Amolyan hab a tortán.:) 4 év munkájának, erőfeszítésének a koronája. És reméljük, hogy a lakosság is tisztán lát majd: a 4 év alatt megvalósított dolgokat remélhetőleg nem homályosítják el mások hangzatos szlogenjei.








Ezt a linket most találtam: A Szent György napok tökéletes összefoglalója, néhány percben.:)

2012. május 6., vasárnap

Délelőtti és esti párbeszéd

- Boróka, jó volt itthon anyuval meg apuval?
- Igen.
- Jó lenne, ha mindig hármasban lennénk? Csak apu, anyu és Boró....
- És Kiszta hol lenne? Ő is a miénk!
- Hiányzik Kriszta, kicsi szívem?
- Naggggggyyyyyyon. - heves bólintással kísérve.


- Anyu, kicst szomorúan bánatos vagyok! - és Kriszta majdnem sír.
- Miért, angyalom?
- Mert alig jöttem haza, de Boró úgy látszik, nem örül nekem, húzza a hajamat, lökdösődik...
- Hát ő pontosan így mutatja ki az örömét, hogy hazajöttél.:)




2012. május 5., szombat

Itthon, eggyel

Ma csupán Borókával vagyok itthon. Kriszta tegnap Idecsen maradt (Boró utolsó pillanatban meggondolta magát, és hazajött), István pedig zenélni.

Hatalmas tervekkel indítottam a napot, aminek az lett a vége, hogy a délelőttöt és a delet ellófráltuk (vásárolni voltunk, majd Anyunál), gyors ebéd összedobása és megevése után pedig Borókát lefektettem. De talán én hamarabb elaludtam, mint ő.:P Háromnegyed 5-kor ugrottam fel, és szörnyűlködtem el a dolgokon. A megszáradt ruhákat beszedtem azóta, de alig tudok beindulni különben. Mint akit ólom húz, olyan nehezek a tagjaim.

Szerencsére a nap még nem járt le, így az elmulasztott dolgokból be tudok még hozni ezt-azt. Meg még az éjszaka is hosszú.:P:D

Áccálári bombá, avagy Elkezdődött...

Már születésnapom kapcsán említettem, hogy egy "aprócska" lakásfelújításba fogunk bele. Végülis tényleg aprócska lesz, ha azt nézzük, hogy ezen kívül mennyi minden mást lehetne még csinálni, jobbítani, szépíteni a lakásban, mégis egy bomba robbanása utáni színtérre fog hasonlítani a lakásunk az elkövetkezendő időszakban. A konyha fog teljesen átalakulni, mégpedig úgy, hogy az eléggé nagy, de sötéten és kihasználatlanul terpeszkedő folyosóval fog kiegészülni. Azaz az eddigi folyosó a konyha része lesz. A szobákba is "behatolunk" a munkálatokkal, de csupán az ajtókig: ott megtorpanunk. Vagyis, a lakásban kicseréljük az összes ajtót is.:)
Az utóbbi hónapban rengeteget töprengtünk hogy mi hogyan lenne az ideális. István egész napokat töltött a számítógép előtt a bútorok megtervezésével, a konyha berendezésével, sok-sok órán át egyeztettünk, tárgyaltuk, hogy a felvetődött elképzelés jó-e, nem, esetleg ha mégsem, akkor hogyan lehetne másként. Hála a profi, térben ábrázoló tervezőprogramnak, szinte élőben láthattuk mindazt, amit elképzeltünk: lehetett látni az arányokat, el lehetett vonatkoztatni a jelenlegi fix dolgoktól, szóval, nagyon hasznos volt.

Az eredeti terv szerint június előtt nem "bombázhatjuk" még szét a lakást, mert ebben a hónapban nagyon sok feladat, kötelezettség vár rám az óvodában (anyák napja, délutáni megbeszélések, közmunka az oviudvaron, évzáró ünnepség megtervezése-szervezése-lebonyolítása, előtte óvodai sportnapok, és mindezek mellett még az Erdélyi konyha is, ugyebár, ami legalább ugyanakkora kötelezettség és felelősség, mint az óvoda), és nem szeretném, ha minden oldalról csak ráncigálnának. Viszont, azt mondtam: ahogy lejár az évzáró ünnepség (május utolsó hetére képzeljük - amúgy az ovi június 23-áig tart) belevághatunk, nem bánom.
Tehát István juni 1-étől jönne szabadságra, addigra viszont minden előkészületnek meg kell lennie, hogy haladni lehessen a munkálatokkal. Ennek érdekében már (elég régen) lerendeltük a szobaajtókat, megvettük az új sütőt, a főzőlapot, a gőzelszívót, az új kagylót, és tegnap hazaszállította a leszabott bútoranyagot is. Mára már korpuszonként szétválogatva áll az egész a garázsban. Jaj, és az összeszerelésükhöz szükséges szerkentyűket is már legyártatta egy ismerősével. Azt szeretné, hogy mire szabadságra jön, a bútordarabok is már össze legyenek állítva, hogy lehessen egyenesen a helyükre tenni majd. Még következik a fali- és a padlócsempe, illetve a parketta kiválasztása és megvásárlása, a bútorhoz szükséges vasalat megvétele, illetve még néhány egyéb apróság.

Mindezekhez hozzájött még az is, hogy a módosítások miatt a gáztűzhelyem más helyre fog kerülni, tehát a lakás gáztervét újra kellett csináltatni. Azonkívül, hogy két pasi külön-külön eljött hozzánk, és hogy a pénztárcánk kissé vékonyodott, én ebből nem éreztem eddig semmit. Máig. Ugyanis mára ígérték az átszerelést. Reggel 9-re. Én délelőttös voltam, és igyekeztem is haza. Nem sokkal 13 óra előtt érkeztem, és néma csend, semmi mozgás nem hallatszott a lakásunk felől. Gondoltam nem jöttek. Pedig már rég végeztek. Ahogy felértem az emeletünkre, megláttam az ajtó előtt a kis törmelékmaradványokat. Benn már csúnyább volt a helyzet, a konyha meg egyenesen visszataszító, mégis megembereltem magam, és a hátrálás helyett előrenyomultam. Szemrevételeztem a munkálatokat, és megállapítottam, hogy ez csak nagyon kicsi bomba volt. Ez csak a bemelegítő, mert csodásan néz ki a lakás ahhoz képest, hogy mi lesz még ezután benne!
A régi gáztűzhelyem most máshová került (egyelőre azt köttettük vissza, az újat nem szeretném használni még), és már főztem is rajta ... rántottát:), a fagyasztót a lányok szobájába vittük át szintén ideiglenesen, illetve más bútordarabok is a megszokottól eltérő helyen lesznek egy hónapig.

Mert az eredeti tervhez nagyon ragaszkodom: csak utolsó pillanatban szedünk szét mindent, amikor már ténylegesen elkezdjük a munkálatokat, mert félek attól, hogy a túlságosan elhúzódó akció miatt (felfordulás, rendetlenség, piszok, por, semmit sem találunk meg) sokkal stresszesebbek, sokkal türelmetlenebbek és kevésbé elnézőek lennénk, és meg szeretnék spórolni mindenféle fölösleges vitát, nézeteltérést, esetleg olyan szavaknak a kimondását, amiket nem is gondolunk komolyan, de mégis kimondjuk, megbántva a másikat. Remélem, sikerül minden rosszat elkerülni, és boldogan élvezni majd a szép új konyhánkat, lakásunkat.

Borókának mondom tegnap: nagyon sietünk, mert rengeteg dolgom van, sok mindent el kell pakolnom, mert holnaptól bombázzuk fel a lakást. Mire kis drágám ijedten megkérdezi: Jó, de puskával?

2012. május 2., szerda

Segítséget kérek!!!!!

Egy barátnőm kisfiáról van szó, akiről nemrég derült ki, hogy beteg.:( Bemásolom az édesanya felhívását! Kérlek benneteket, főleg Marosvásárhelyieket és környékbelieket, hogy aki csak tud, segítsen Matyinak!!!! Muszáj meggyógyulnia!!!

" Kedves ismerőseim!
Mátyás fiacskánk (2,8 éves) leukémiás, két hete Vásárhelyen vagyunk a kórházban. Véradót keresnénk május 7.-re és 9.-re, 0 RH+ vérre lenne szükségünk. Aki segíteni tudna, írjon itt vagy hívjon a 0740807237-es telefonszámon, hogy megbeszéljük a részleteket. Előre is köszönöm. "

Róluk van szó:
http://ticsiandi2.freeblog.hu/
http://ticsiandi2.freeblog.hu/archives/2012/05/05/Haboru/
http://krisztaboro.blogspot.com/2009/08/talalkozas-tomiekkal_19.html - Matyika itt még csak a pociban volt...