Találkozás Tomiékkal

Egy nem túl régi internetes ismeretség vált most már személyessé a múlt hétfői találkozó által.
Tavaly későősszel bukkantam rá Andici boszorkánykonyhájára, és bevallom, eleinte főleg azért olvastam, mert ő is erdélyi és valahogy úgy éreztem, hogy össze kell tartanunk, bár természetesen, az ételeket is, amikről beszámolt, értékeltem. Aztán rendre derültek ki olyan dolgok, amik mindinkább közelebb hoztak egymáshoz, főleg az, hogy tulajdonképpen ugyanabban a városban született és élt lánykorában, ahol most én élek (mármint a közelében).

Nemrég megtudtam, hogy már egy ideje Vásárhelyen van, mert második gyerekét, az éppen tegnap megszületett Matyit, itt, az itteni kórházban szeretné világrahozni. Felötlött a találkozás gondolata, de sűrű itthonnemlétünk, no meg a vészesen közelgő szülés miatt, úgy tűnt semmikéépen sem lehet összehozni.

Végül mégis sikerült.:) A véletlen a kezünkre játszott, ugyanis kiderült, hogy Andi nagyszülei éppen itt Szentgyörgyön laknak és készülnek újra meglátogatni őket. Egy-két email és néhány sms után - nagy izgalommal (legalábbis én)- már indultunk is a találkára, és nemsokára meg is ismerkedtünk.

Mit mondhatnék? Életemben először láttam őket, mégis úgy éreztem, mintha világéletemben ismertük volna egymást. Rögtön megtaláltuk a közös témákat, nagyon jól talált a szó. Nagy megelégedésünkre és örömünkre, a kezdeti "kötelező" szégyenlősség és húzódozás után, gyerekeink is megtalálták a közös hangnemet és szépen, békésen, egymást utánozva, sokszor cinkostársként viselkedve együtt játszottak.

Szóval, Andi, Zoli, ha majd elolvassátok ezt (bár legkisebb gondotok is nagyobb ennél most, tudom), remélem, egyetértetek velem, hogy egy szép délelőttben volt részünk. Mindenesetre, én nagyon örülök, hogy megismertelek Benneteket és remélem, a kapcsolatunk nem fog megszakadni. Amíg itt lesztek, hátha összejön még legalább egy találkozó.

Gratulálok a kis Matyihoz, legyetek egészségesek és nagyon-nagyon boldogok - négyesben is!!!:)