2009. augusztus 31., hétfő

Puffogok, de ennyivel maradok

Péntek reggel, valamivel 8 után, járóbetegrendelő
Az ablak mögött fiatal, amúgy szimpatikus hölgy. Éppen telefonon beszél. Lassan 5 perce telefonon beszél. Ekkor, mint aki észbekap, kézzel-lábbal integet a kolléganőjének, hogy nézzen ki hozzánk. Az előttem lévővel hamar végeznek. Velem is: nincs orvos ma, jöjjön hétfőn. Majd utánamszól: de jöjjön 7-re, mert akkor adjuk a számokat!

Hétfő reggel, ugyanott
7 óra 2-3 perckor ottvagyok, és már kezdett nem tetszeni, amit látok: a sor vége a poliklinika bejáratánál van. De legnagyobb megdöbbenésemre, max. 3 percen belül ottvolt a szám a kezemben. Igenám, de jött a zuhany: a doktornő 10-től rendel. Miii??? Jöjjek ide 7-re, de csak 10-től van vizsgálat? És én most mit csináljak 3 órát? Hazamegyek - volt az első gondolatom, végül mégis másképp döntöttem. Gondoltam, ezalatt az idő alatt elmegyek más, magánrendelőkbe is érdeklődni, mennyi az ára egy fizetéses vizsgálatnak. Ahány helyen voltam, mindenütt egyforma árak: vizsgálat + UH = 100 lej. Nem tetszett, de mire is számítottam? Végül sétáltam a városban, újságot vettem, kávéztam, és mivel az időmből éppen kitelt és amúgyis szándékoztam ezt megtenni, benéztem az egyik szerkesztőségbe munkaügyben, ahol éppen nem mondták, hogy menjek a fenébe, de kb. ezt gondolhatták. Azért udvariasank voltak (gondolom) a régi idők emlékére való tekintettel és elkérték a címemet meg a telefonszámomat. Azért jólesett, hogy emlékeznek rám, mégha 7 év is telt el amióta ott jártam és finoman fogalmazva ... megasszonyosodtam is közben.

3/4 10-re értem vissza a polira. És ismét kellemesen csalódtam, mert a doktornő már ottvolt. Éppen bevett egy várakozót anélkül, hogy megkérdezte volna ő-e a soron következő. Ha én álltam volna azon a helyen, én lehettem volna a szerencsés, de nem... Hamarosan ismét nyílt az ajtó, és még mielőtt bárki is odament volna, a doktornő közölte: most el kell mennie az egyetemre, de egy óra múlva viszajön és akkor mindenkit megvizsgál. Azt hittem, nem hallok jól. És ugyanúgy, mint mindig, amikor váratlanul "pofont kapok", most sem tudtam megszólalni. Még mielőtt ténylegesen felocsúdtam volna, a doktornő már távozott, úgyhogy ottmaradtunk vagy 10-en, 12-en és ócsároltuk a rendszert, hőbörögtünk az embertelenség ellen, amit némely orvosok (bár nemcsak ők) megengednek maguknak és azt firtattuk, hoyg a doktornőnek vajon mennyi az egy óra. Végül kdierült: 90 perc.

Bizisten, amikor felhívtam Istvánt, és mondtam neki, a sírással küszködtem; még magam is alig hittem, hogy ez a valóságban történik és éppen velem; hogy létezik ekkora pofátlanság, a beteg ennyire semmibe vétele és főleg, hogy senki nem tesz, de nem is tehet semmit ellene. Végül, miután István szavaira (hát, csak várjál... amikor terhes voltál, előjegyzéssel is sokszor 3-4 órát vártál, és még jól meg is fizetted) kissé lehiggadtam, még örültem is, hogy hallgattam, mert tudtam, úgyis kiszolgáltatottjai vagyunk és még akár meg is bosszulhatja az esetleges kitörésemet. Persze, ez logikusan hülyeség, de a valóságban sajnos kivitelezhető. A szabadságok időszaka alatt különleges program szerint dolgoznak, 12-kor - papír szerint - lejár a rendelés. Attól tartottam, hogy ekkor ismét távozik anélkül, hogy mindenkit megvizsgálna. No, de erre az esetre már felkészültem, és a többieknek is kijelentettem, hogy addig innen el nem megyek, amíg meg nem vizsgálnak. Azért "bosszúból", nem bírtam ki megjegyzés nélkül. A doktornő állandóan valamiféle sürgető arckifejezéssel, magatartással és azzal a kérdéssel jött ki újabb betegért, hogy: kinek van még száma? Második-harmadik eset után már megelégeltem és beszóltam: mindenkinek, aki ittvan. Azt a megütközést látni kellett volna az arcán, de utána már normálisabban viselkedett és mindenkit a száma szerint hívott be.

Nem tudtam meg semmit tőle egyelőre. Holnap reggel (basszus, már ma reggel) vérvétel részben fizetett analízisekért, majd eredmények után, valamikor UH, ami, ugye 50 lej, mindenképpen. Jaj, és természetesen, a doktornő privát kabinetjében fogják ezt megejteni.

"2009. aug. 31. Kos: ezen a napon valahogy semmi sem megy, semmi sem akar sikerülni, de ne csüggedjen, holnap is van egy nap..." Amikor ennyit elolvastam az újságban a horoszkópomból már csak röhögni tudtam kínomban. Nem hiszek ilyesmiben, de most valahogy fején találták a szöget. Még jó, hogy alapjában tényleg optimista vagyok.

12 megjegyzés:

Patri-cica írta...

Na ez itt sincs másképp!
Nálunk a háziorvoshoz,ha jön gyógyszerügynök,akkor azt mindenki felrugdalná szíve szerint!
A kórházakban már percre pontos időpontokat adnak!

De milyen orvosnál is voltál?!

Nagyon jó lehetett a nyaralás és a lagzi is!(Nagyon csinosak voltatok!)Olvastalak ám mindig!

Sok puszi nektek!

Ákombákom és Réka írta...

Szerintem én is iszonyúan éreztem volna magam.
A magándokimat felszoktam hívni ha beérek a parkolóba a kórházba, és 5 percet várok rá általában.
K

ui: Nagyyon csinos voltál az esküvői képeken.

VH írta...

Drága Edith

Először is meg szeretném köszönni mindazt a bíztató szót,bátorítást és együtt érzést amit virtuláisan is.Nagyon jók estek a szavaid amiket írtál,és mondanom sem kell mennyire igazad van. Azért remélem még szeptemberben tudunk találkozni ha minden jól megy ,és fel tudunk menni Vásárhelyre.
Nagyon is átérzem a te helyzeted amit átéltél,és bevallom ,hogy nagyon szemtelenek,pofátlanok tudnak lenni az orvosok,semmibe veszik az embert.Azt hiszem nagyon a naplóírás mert ilyenkor egymásban tartják a lelket a nők. Ez is egy terápia,de hasznos amennyire lehet.

Fel a fejjel vannak,nehéz pillanatok,napok,órák,percek az ember életében.
Azért remélem semmi komolyabb baj nincs,csak egyszerű ,,női,,kontroll vizsgálatról van szó!
Sokszor puszillak.

U.i Szégyellem magam,hogy ilyen későre írok ezért ne haragudj....

anitka írta...

Most képzeld el, amikor mi ezt a várakozást a kéthetes Annával csináltuk végig! Pedig kaptunk időpontot is és mégis... Nagy élmény volt az influenzásokkal teli váróban állni vagy egy órát. Remélem minden rendben van nálad, semmi komoly!
Puszi Nektek!

sedith írta...

Sziasztok, Lányok, köszönöm az együttérzést. :) Ne ijedjetek meg, nincs, vagy legalábbis remélem, hogy nincs semmi komoly bajom. Nem éppen női dolog... Ha majd a végére járok, majd írok róla.

Évi írta...

Reméljük nem komoly.
És ilyenkor igenis ki kell nyitni a szánkat,,,tapasztaltam, egyböl máshogy reagálnak mindenre...észbe kaonak talán.szörnyü hogy egyes helyeken mit megengednek maguknak az emberek...


Üdv, Évi

kata írta...

Sajnálom.
Én se bírtam volna ki egy elejtett mondat nélkül, annál többet meg én se mernék, csak bőgve hazatelefonálni.
Szinte magamról olvastam.
De miért kellett menned?

iméon írta...

Sajnos nálunk is ez a tapasztalat. Beteg kuss. És várjál csak, nem számít semmi más. Ez van. Én már úgy szoktam menni ilyen helyekre, hogy telepakolom a táskámat könyvvel, kajával, vízzel. Ki tudja mi lesz...
Sajnos nekem is csak 2-3 perccel később jutnak eszembe a megfelelő válaszok, akkor és ott, kuka. De már fejlődök és időnként én is tudok velőseket odaszólni. Az is kell azért.

Ági írta...

Olyan érdekes volt most olvasni soraidat. Nem a megszokott gyerek/család/nyaralás téma, hanem hétköznapi , életszagú bosszúság.
Elhiszem,hogy a sírás kerülgetett, én is hasonlóan éreztem volna magam..régen. Most valahogy ha ilyen helyzetbe kerülök mindig próbálom megkeresni azt, hogy mi a jó abban, ami történt, megkeresni azt, ami miatt így történt. Nem tudom jól elmagyarázni. Pl ha lekések valamit..egy percig bosszankodom csak, aztán megpróbálom kitalálni milyen jó sülhet ki ebből, extra szabadidő, valahova eljutok ahová eddig halogatásból nem vagy bármi..amit írtál, a kávézás, pihenés.
Ettől függetlenül egyetértek, hogy megengedhetetlen az ilyen pökhendi magatartás és büszke vagyok rád, amiért "beszóltál". Én sem tudtam volna szó nélkül hagyni a dolgot.
Remélem legközelebb vidámabb témáról olvashatok.
Ja és bármi is a betegséged, kívánom, hogy hamar meggyógyuljál.
ui. én is ma voltam vérvételen, szerencsére flottul ment.

Puszillak,
Ágnes

sedith írta...

Ágnes, igen, túl sokat maradtam ki mostanában és túl sűrűek voltak az események, ezért is volt olyan krónikaszerű az augusztus. Már vagy 10 témacím is össze van gyűlve (iylenek és olyanok is) de egyszerűen, nincs amikor megírnom őket. Még jópár eseménynel is el vagyok maradva, a főzős naplóról nem is beszélve. Csak most ez a fontosabbik. :)

Tulajdonképpen még nincs betegség, csak fájdalmaim és annak akarunk a végére járni, de lehet, hyog hosszas lesz. Amikor valamit megtudok, úgyis írok róla. Most sajna, 2 hét, mire meglesznek a mai vérvétel eredményei. Ma nekem is gyorsan lezajlott a dolog, fél 9-kor már otthon voltam. :)

Gabi írta...

Sajnos ez itt nálunk is így működik.:(Nagyon bosszantó,hogy mindent megengednek magukank az orvosok.:@
Szkokán fiúk
Ui:Reméljük,hogy semmi komoly baj nincsen!!!Vigyázz magadra!

Kati írta...

Sajnálom. :-(