2011. március 31., csütörtök

Csak kicsit, sokat és egész nap!


Aki a kezdetektől vagy már elég régóta olvassa blogunkat, bizonyára emlékszik még a Borókával megjárt alvási kálváriánkra, hogy egyéves volt majdnem, amikor először átaludta az éjszakát és néhány hónapnyi kvázi jóalvás után ismét "elromlott". Végül kb. kétévesen rendeztük le a dolgot, azóta jól alszik, átalussza az éjszakákat, bár természetesen, egy-egy pisilés, vízivás még felébreszti néha. Ha jobban belegondolok, az egész azután kezdett alakulni, miután abbamaradt a szopi. Nem azt akarom mondani, hogy a szopi miatt nem aludt, de tény, hogy az is befolyásolta.

És akkor elkezdett jól aludni, elkezdtem én is pihenni éjszakánként. Ismét visszagondolva, nem is tudom, hogyan bírtam ki azt az időszakot, annyi alvással amennyit akkoriban megengedhettem magamnak! De kibírtam, és hál'istennek túl vagyunk rajta.
Persze, utána is voltak dolgok, amiknek örültem volna, ha nem lennének, de bíztam abban, hogy lassan (ahogy ez mindenben beizonyosodott) azokon is túllépünk. Mert pl. még tavaly ősszel is, délben csak úgy tudtam elaltatni a kisasszonyt, ha ölbevettem és a vállamra hajtotta a fejét. Ezzel szemben este beraktam a kiságyába és elaludt. Jó, olyan időszakok is voltak, amikor csak úgy aludt el az ágyában, ha mellette maradtam amíg elalszik, vagy ha simogattam is közben, de ezek jöttek és mentek. És aztán egyszercsak délben sem kellett ölbevennem. Hogy mikortól, nem tudom. Ezek csak úgy egyszerűen történtek. Vagy megszokta, hogy az oviban is úgy alszik el és már itthon sem igényelte. Végülis mindegy. Jó, hogy így történt.

Amikor átköltöztek a nappaliba éjszakára (már egy ideje ott alszanak a kihúzhatós foteleken), mert Boró már nem akart megmaradni a kiságyban, Krisztát meg még félünk az emeletes ágy emeletén altatni, ismét bejött egy fordulat: kérte, hogy feküdjünk mellé. Amivel semmi bajom nem is volt per pillanat, csak éppen nem szerettem volna, ha ezután az lenne a vigasztalója. Ezért aztán megpróbáltam, hogy egy idő után eljövök. De úgy, hogy előre megbeszéljük, mennyit maradok. És itt jött be a címben említett, önmagában érthetetlen szöveg: "csak kicsit, sokat és egész nap - jó, anyukám?" Ami azt jelenti, hogy először kicsit, majd sokat, majd egész nap maradok, és mindez kb. 5 perc alatt le is jár. És úgy működik a dolog, hogy odabújok mellé, megbeszéljük, hogy kicsit, ... stb., majd simogatom, ölelgetem, duruzsolok neki, és akkor csak kijelentem: no, a kicsi le is járt. Ugyanígy, még 1-2 perc eltelik, és mondom: no, a sok is lejárt.:) És az egész nap is így jár le. Aztán megpuszilom, megsimogatom, elköszönök tőle és megyek, végzem a dolgom. Rendszerint elalszik néhány percen belül. Ritkábban történik meg, hogy eszébe jut még valami, ami nem tűr halasztást. Máskor meg, erélyesen kijelenti: "menny ej, edzsedüj akajok ajudni". (Az egyedül-t nem éppen így ejti, nem kimondottan dzs-t mond, de nem is teljesen tiszta gy-t, de az érdekesség kedvéért inkább így írtam.:))

Szóval, kicsi Borókámnál mindennek el kell jöjjön az ideje, mint nyáron a szalmakalapnak, és érdemes kivárni a dolgokat, mert az úgy hálásabb, "kifizetődőbb". Most már csak a hisztikről szokna le!

2011. március 26., szombat

Ani és Csaba születésnapja

Együtt ünnepeltek, Isten éltesse mindkettejüket!!!!:)








2011. március 21., hétfő

Tavaszi fáradtság

Furán nyilvánul meg ez nálam ebben az évben.

Nem vártam túlságosan a tavaszt, mert idén egyszerűen semmi bajom sem volt a téllel. Hideg volt, havas volt, pont olyan, mint amilyennek lennie kell. De természetesen, én is örültem, amikor hétágra sütött a nap, amikor már meleg volt és le lehetetett vetni egy-két réteg ruhát, szóval, nem, hogy nem vártam a tavaszt, de nem voltam depis a téltől.

Nos, most eljött a tavasz, és bár az utóbbi 2-3 napban kicsit hűvösebb is volt az idő, azért már azt mondhatom: a télnek annyi. Én pedig, olyan szeszélyesen, mint amilyen a tavasz, egyik pillanatban fáradtan és álmosan rogyok össze ahhoz, hogy a következőben tettvágytól "duzzadozzak", tele tervekkel, elképzelésekkel. Egyik pillanatban hagynék mindent a fenébe, semmihez sincs kedvem, rá félórára pedig megváltanám a világot.
Hogy mitől van ez, nem tudom. Az tény, hogy ma pl. fáradt vagyok, mert későn feküdtem és korán keltem, de fáradt vagyok amúgyis. Jól jönne most egy szovátai hétvége... de (legalábbis egyelőre) nem lehet. Erre az évre más terveink vannak, és nagyon reméljük, hogy összejönnek. Ahhoz viszont kétszer is meg kell néznünk, hogy mire mennyit költünk, mert a jövedelmünk semmit sem változott az utóbbi hónapokhoz képest, az árak viszont állandóan növekednek, szóval, csak úgy érhetünk el valamit, ha tényleg takarékoskodunk.

Szóval, a wellness kizárva egyelőre, muszáj találnom valami mást, ami kikapcsol, pihentet. Még nem tudom, mi lesz az, de feltétlenül meg kell találnom, hogy az egyensúly továbbra is megmaradjon.

2011. március 16., szerda

Gyönyörű idő

Napok óta kánikula van mifelénk. Nem túlzok, volt már 20-21 fok is.Múlt kedden éjjel, amikor a bál volt, csak amúgy röpködtek még a mínuszok, hajnalban -10-ben jöttünk haza, hétvégén meg már +15-20 fokok voltak.
Nem mintha bárki is bánná a szép időt, a napsütést, a meleget, na nem! Bizony most már mindenki várta, várja. A gyerekek tomboltak az udvaron ma (még túlságosan is, történt is egy kisebb malőr:(), Krisztáék délelőtt és délután is voltak lenn játszani. Mert ma már ment oviba  kicsi drágám. Még nem eszik túl jól, de idővel hátha visszajön a régi étvágya is.
Boróka pedig ma (?!) gyönyörűszép kokárdával jött haza, beragasztottuk a pirospontos/jutalmas füzetébe és büszkén "számolgatta" az egylapon lévőket: pijospont, pijospont, pijospont... kokájdaaaaa! No meg azt énekelte, hoyg: A jó lovas katonának de jól megyen dolga. Azt hittem leesek a székről, amikor meghallottam. Nem semmi az óvó néni, hogy ilyen nehéz dallamú dalt meg tudott tanítani a kiscsoportosoknak! Aztán Kriszta is megtanulta és hárman dalolásztunk, miközben .... tojásokat festettünk. Igen. Kellett.:)
Ma egésznapos voltam. Jó fárasztó nap volt, de mégsem szívott le egészen. Biztos a jóidőnek köszönhető részben ez. Holnap megfestem a másik adag tojást is, majd fotózok és befejezem az anyagot, közben meg tortát fogok készíteni: délelőtt sütöm a lapokat, délután-este összerakom. Rendelésre készül, egy kislánynak. Remélem, jól sikerül!
Dióhéjban ennyi történt/történik mostanában velünk.

2011. március 13., vasárnap

Javulóban

Bár még korántsincs jól. Ma is előjött párszor a hányingere, de nem hányt. Enni eszegetett, de nem túl nagy meggyőződéssel. Azért éhes volt, mert mindig kérte az ételt, csak végül nem volt túl nagy kedve, étvágya hozzá. De a reggel nagyon jókedvűen, frissen, harsányan ébredt. Ma délben voltak lenn is, biciklizni. :)


 
 Tiszta hülye ez a blogger már megint. Most csak egyenként lehet képeket feltölteni?????? Hát erre kinek van ideje????? Kezd az agyamra menni a sok hülyeségével! Ha sokat izélget még, szolgáltatót váltok!

2011. március 11., péntek

Jobbnál jobbak

Kedd hajnalra Boróka lázasodott be, de mivel kedden elmúlt a láza és semmi más tünete nem jelentkezett (azóta sem), szerdától ismét oviban van. Tegnap hajnalban pedig Kriszta ébresztett azzal, hogy: hánytam, Anyuci. Mire megmosdattam, száraz pizsamát adtam rá és mindent tisztába tettem, más ágyba bújtattam, kezdhettem mindent elölről. Ekkor már élénken élt bennem a gyanú, hogy nem egyszerű gyomorrontásról van szó. Magunk mellé fektettem és elővigyázatosságból már egy tálat is tettem az ágy mellé. Sajnos, sokszor igénybe vette reggelig. Boró oviba, Kriszta meg mamához ment. Délben elkezdődött a hasmenése is. Délutántól már ritkábban hányt, de azért még mindig rendszeresen. Estére, hogy minden jobb legyen, be is lázasodott, miközben vagy 2 órát aludt. Nagyon féltem attól, hogy mi lesz, amikor felébred. Hogyan fogadja a gyomra a gyógyszereket, a további folyadékot. Nem pisilt egész délután, de este aztán végre, elég jócskán pisikált. Féltem az éjszakától is. Nagyon vacilláltam, hogy vigyük? Ne vigyük? Végül, mivel az innivalót mindig elfogadta, sőt kérte is, és a gyógyszerek beadása után sem hányt legalább 1 órát, akkor is csak keveset, úgy döntöttünk, hogy még nem megyünk sehová, de készenlétben voltunk.
Éjjel elég jól pihent, egyszer hányt, bár inkább csak hányingere volt. Teát, vizet ivott, pisilt is éjjel, igaz, hogy keveset, de akkor is jó volt. Szóval, nem mentünk sehová. Reggel jól volt, nem hányt, még a kedve is jó volt, amikor feküdt. Ha felállt, már nem volt jó neki, mert szédült, ami nem is csoda, hiszen tegnap semmit sem evett jóformán. Ma egyszer hányt, miután felérkezett a mamájához, de még gyógyszerek előtt. Azóta nem volt baj. És evett is. Mindjárt hozza haza István. Remélem, ezzel le is tudtuk a javát a dolognak!

2011. március 7., hétfő

Boróék farsangja

Boróéknál nem szülős farsang volt, ami az ő esetükben - és okulva a karácsonyi ünnepélyből - nagyon is helyénvaló volt. Oroszlán akart lenni első perctől, az lett. Igaz, a farka itthon maradt a nagy igyekezetben: annyira izgultam, hogy se a gép, se a fánk ne maradjon itthon, hogy pont a farkinca maradt itthon, de attól még oroszlán volt. És tekintve, hoyg neki egész nap így kellett lennie, azt tartottam szem előtt, hoyg kényelmes legyen a"jelmez". Így került rá narancssárga póló, sárgás ruha és négycopfos "sörény". Idén tökéletes volt. Fotó csak ennyi készült:

2011. március 5., szombat

Keverem-kavarom

Nem főzésről lesz szó, de még receptről sem (mégha nem is unom, de azért nem szeretném még ezt a blogot is olyasmival megtölteni), csak valami vegyes, összekevert-kavart mindenféléről. Végülis nem tudom, mit fogok írni, de szándékom szerint a lányokról szeretnék, arról, amilyenek most, amiket mostanában művelnek, mondanak, stb.

Kriszta kész hölgy. Hihetetlenül nagyosan viselkedik néha, máskor meg nagyon kisgyerek. Vele meg lehet beszélni dolgokat, meg lehet értetni vele mit szabad, mit nem, mi miért történik, illetve ha valami nem aszerint történik, ahogy ő szeretné vagy elképzelte, akkor az miért is van. Igényli is mindig, hogy a dolgokat megbeszéljük, megtárgyaljuk, csak úgy érzi jól magát, ha érti az ok-okozati összefüggéseket. Néha viszont megsértődik fölösleges dolgokon, illetve felhúzza az orrát ok nélkül, vagyis, nem mondja el, hogy mi a baja. Mire meg kipuhatolóznám, addigra talán már el is felejti, mert teljesen hülyeségeket mond.:)
Borókánál is kezd kialakulni ez az igény a megbeszélésre, ő viszont, még mielőtt megbeszélnénk a problémát, hisztizik egy jó adagot. Néha teljesen kiborít ahhoz, hogy a következő pillanatban bűnbánóan hozzámbújjon egy "ne hajaguggy jám"-mal, a rákövetkezőben pedig csilingelően nevessen.

Hihetetlenül huncut mind a kettő. Úgy a bőrünk alá tudnak bújni, hogy csak na. Észre sem vesszük magunkat és már az ujjaik körül tekeredünk.:) Persze, ez nem megy nekik akármikor, de néha sikerül mégis.:)

Az óvodában nagyon jól érzik magukat. Borókával is megértük azt, hogy szó nélkül, hátra sem pillantva rohan be a csoportszobába talán úgy, hogy el sem búcsúztunk. Tényleg öröm ez számomra, mert bár tudtam eddig is, hogy jó helyen van és hogy a reggeli sírás, ragaszkodás nem azért van, mert rosszul bánnak velük vagy nem szeretné az ovit, mégis ott volt ez az elvarratlan szál, amit semmiképpen sem tudtam megmagyarázni.
Múltkoriban még "panaszkodott" az óvó nénije, hogy nem kapcsolódik be a tevékenységekbe, rá egy hétre pedig azzal fogadott, hogy Boróka megtáltosodott és teljesen részt vesz mindenben, amit csinálnak. Hisztizésről sem volt panasz mostanában.
Boró is mind többet mesél az oviról, a társakról, az ebédről. Ha megkérdezem, kivel játszik, szinte mindig egy nevet mond: Ejzsébettel. És elmeséli, hogy mit játszottak együtt, milyen játékot adott oda a kislánynak vagy az neki.

Krisztáról igazából csak jókat mondanak az óvónők. Nóra bevallása szerint azért őt vitte a mesemondó versenyre (bár nem hozott haza díjat), mert annak ellenére, hogy ő az egyik legkisebb a csoportban, ő beszél a legszebben, legválasztékosabban, legízesebben.
A társaival szinte kivétel nélkül játszik, lányokkal és fiúkkal egyaránt. Érdekes módon viszont, azokkal a nagylányokkal, akiket mondjuk úgy, hogy én sem szimpatizálok túlságosan, eléggé távolságtartó, pedig soha egyetlen rossz szót sem mondtam egyikre sem (és nem is fogok:)). Feladatait hibátlanul elvégzi, hamar befejezi, mindig pluszra is jut ideje, amíg mindenki végez. Gyönyörűen színez, tiszták a munkafüzetei, és hihetetlenül szépen rajzol. Mármint nekem hihetetlenül szépek a rajzai, mivel sem én, sem István nem remekelünk rajzolás téren, úgyhogy tőlünk biztos nem örökölte ezt. De pl. néhány nappal ezelőtt, amikor az akváriumot készítettük, én kivágtam néhány halacskát (magam rajzoltam meg a kezdetleges alakjukat), majd ő ajánlkozott, hogy polipot és rákot rajzol. Azt sem tudtam volna, honnan lássak hozzá, ő meg - 5 éves szinten ugyan - de felismerhető polipot és rákot rajzolt.

Színezésben Boróka sem marad el, mind szebben és szebben színezi ki a kifestőket. Egy-egy rakoncátlan kis vonal még kifut a körvonalakon túlra, de a belsejét már teljes egészében szín fedi. Rajzzal is próbálkozik, bár még mindig nem emgy neki túl jól.

Puzzle-ban Kriszta verhetetlen. A 130 darabos Hamupipőkéset nem éppen seperc alatt, de teljesen egyedül kirakja. Érdekes módon Boró csak mostanában kapott rá a puzzle ízére, de legalább így megvan az az előnye, hogy hamarabb mennek a dolgok. Azért túl hosszasan még nem köti le, és - ez természetes - csakis a nagydarabos kirakók jönnek be nála.

A beszéde napról-napra fejlődik. Most már mindent rendesen kiejt, kivéve az r és az l hangokat, mindkettő helyett a j hangot mondja. Mintha magamat hallanám, ugyanígy beszéltem én is annakidején. Még most is hallom magamat, amikor a szomszédban "Józsi" nénit kerestem, illetve Édesapám gyakoroltatta velem a ló szót. Amúgy mindent mond, még többet is a kelleténél. Kedvenc szava mostanában a büdös. Mindenre azt mondja, akár büdös, akár nem. Lehet, hogy csak piszkos valami, ő mégis büdösnek nevezi. Szintén kedvence a "puca" szó, ami szégyen, nem szégyen, de fütyit jelent, viszont ezt legalább tudom, hogy az óvoda hozadéka, mert itthon nem úgy nevezzük a fiúkét.:) Nem beszédhez tartozik, de szintén "kedvence": a nyelvöltögetés. Ilyenkor pardon nélkül a szájára csapok. Bár nem túl sok haszonnal.

Kriszta rendkívül kreatív. A faépítőkockákból csak a jóisten tudja, miket ki nem hoz akár síkban, akár térben. Vagy ha bármihez hozzáfogunk, neki ötletei vannak a kivitelezéséhez.
Borókával irtó jól elszórakoznak néha, és hál'istennek, ezek az alkalmak mind gyakoribbak. Beöltöznek ennek-annak, babáznak, szerepjátékoznak, még hajbakapnak-ezen-azon, aztán kibékülnek, rögtön másba fognak, szóval, öröm nézni, hallgatni őket. Máskor meg semmi sem jó, csak nyivákolnak, panaszkodnak, árulkodnak, verekednek... dehát ez is hozzátartozik a testvérléthez!

Jól esznek mostanában. Boró rendszerint azzal ébreszt minden reggel (pl. ma is, háromnegyed 7-kor), hogy "kéjek jeggejit"!:D Túlzottan nem válogatnak, bár Kriszta a gombát továbbra sem hajlandó megenni.Ha kiszúrja, Boró sem eszi meg, de nem mindig veszi észre. Mondjuk, tudom, hogy a gomba nehezen emészthető, ezért nem is igazán akarom őket még rábeszélni. Majd úgyis megeszik, ha szeretni fogják!
Kriszta az evésben is nyugodt. Az oviban is fő a nyugalom jelszóval étkezik. A többiek már rég végeztek, ő pedig még mindig komótosan fogyasztja az ételét. Nem baj. Ráér majd sietni. Amíg az élet nem követeli meg tőle, legalább enni egyék nyugodtan!

Nos, kb. ennyit sikerült most összekutyulnom, de persze, ha estig ülnék itt, estig írhetnék ezt-azt. Azért már nagyon szükségét éreztem egy ilyenszerű bejegyzésnek!


2011. március 3., csütörtök

2011. március 2., szerda

Tavasz van

Még törékeny, még csalóka és tudom, hogy múló, de a március igazi tavaszként robbant be: tegnap is enyhe idő volt, ma viszont igazi tavaszi időjárás örvendeztetett meg: langyos levegő, hétágra sütő nap.
Ezen a télen semmi bajom nem volt az időjárással, nem voltam depis miatta egyáltalán. Azt hiszem a hideg volt az oka ennek, és az, hogy tulajdonképpen igazi tél volt, nem esővel, sárral, locs-poccsal, hanem hóval, igazi hideggel, faggyal. Azért ma jólesett ez a derű. Jókedvvel mentem dolgozni, és még meglepődtem, amikor az alvás után felhúztam a zsalukat: elfelejtettem, miylen szép idő volt kinn.
A lányokkal este akváriumot készítettünk, hasonlót ahhoz, amit ma a gyerekek készíettek az oviban a kolléganőmmel.:) Nagyon élvezték a lányok: én vágtam, ők rajzoltak, ragasztóztak és mindketten ragasztottak. Megmutatom, csak töltsem fel a gépre!:)

Tegnap megvolt Krisztáéknál a farsang, ügyes kis összeállítást-bulit hoztak össze az óvó nénik, dicséret nekik érte.:) A fotók külön bejegyzésben jönnek majd.:)

Ma volt Szidinek a születésnapja, betöltötte a 18 évet. Isten éltessen, Szidike! Tündi és Alpár járt nálunk ma, sajnos orvosnál voltak, Alpárnak kemény homloküreg-gyulladása van.

2011. március 1., kedd

Nincs laptop-kultúrám

Nincs bizony.:)
Ebben a percben ülök az ágyon, hátamnál párna, az ölemben a laptop és ezeket a sorokat írom. Biztos, semmi furcsa nincs benne, ugye?Engem mégis a hideg ráz a dologtól. Tudom, velem van a baj, de egyszerűen zavar, hogy billeg az ölemben a gép, ahogy mozdulok, vagy ahogy nyomom a billentyűket, zavar, hogy már teljesen lecsúsztam a párnáról, és zavar, hogy a képernyőt sem ugyanúgy látom, ha félmilliméternyit elmozdulok. És azt, hogy nem használhatom az egeremet, már nem is említem.

Hiába, na, nekem a számítógép asztalt és széket, vagyis munkát jelent. Azt meg nem szeretem az ágyba vinni.:P

Vagy pl. nemegyszer megtörtént, hogy már javában keresgéltem a papírt és ceruzát, hogy lejegyezzek egy receptet, mire "leesett", hogy hát laptopom van és kivihetem a konyhába! Vagy: a laptop a konyhában, nekem meg eszembe jutott valami, amit a neten kellett megnéznem és bejöttem az íróasztalhoz.... Még én csodálkoztam, hogy hol a gép.:D

Szóval, lehet nevetni balgaságaimon, de engem nagyon megnyugtat mindez: azt jelenti, még nincs baj, még nem vesztem el teljesen. És bár mindenféle munkám miatt naponta néha több órát is gép előtt ülök, azért még meg tudom húzni a vonalat a munka és a magánélet között. És ez jó.

Most pedig inkább lefekszem, mert teljesen elszédültem a mozgó képernyő miatt. És bizisten, nem a víznap az oka!:)