2011. március 5., szombat

Keverem-kavarom

Nem főzésről lesz szó, de még receptről sem (mégha nem is unom, de azért nem szeretném még ezt a blogot is olyasmival megtölteni), csak valami vegyes, összekevert-kavart mindenféléről. Végülis nem tudom, mit fogok írni, de szándékom szerint a lányokról szeretnék, arról, amilyenek most, amiket mostanában művelnek, mondanak, stb.

Kriszta kész hölgy. Hihetetlenül nagyosan viselkedik néha, máskor meg nagyon kisgyerek. Vele meg lehet beszélni dolgokat, meg lehet értetni vele mit szabad, mit nem, mi miért történik, illetve ha valami nem aszerint történik, ahogy ő szeretné vagy elképzelte, akkor az miért is van. Igényli is mindig, hogy a dolgokat megbeszéljük, megtárgyaljuk, csak úgy érzi jól magát, ha érti az ok-okozati összefüggéseket. Néha viszont megsértődik fölösleges dolgokon, illetve felhúzza az orrát ok nélkül, vagyis, nem mondja el, hogy mi a baja. Mire meg kipuhatolóznám, addigra talán már el is felejti, mert teljesen hülyeségeket mond.:)
Borókánál is kezd kialakulni ez az igény a megbeszélésre, ő viszont, még mielőtt megbeszélnénk a problémát, hisztizik egy jó adagot. Néha teljesen kiborít ahhoz, hogy a következő pillanatban bűnbánóan hozzámbújjon egy "ne hajaguggy jám"-mal, a rákövetkezőben pedig csilingelően nevessen.

Hihetetlenül huncut mind a kettő. Úgy a bőrünk alá tudnak bújni, hogy csak na. Észre sem vesszük magunkat és már az ujjaik körül tekeredünk.:) Persze, ez nem megy nekik akármikor, de néha sikerül mégis.:)

Az óvodában nagyon jól érzik magukat. Borókával is megértük azt, hogy szó nélkül, hátra sem pillantva rohan be a csoportszobába talán úgy, hogy el sem búcsúztunk. Tényleg öröm ez számomra, mert bár tudtam eddig is, hogy jó helyen van és hogy a reggeli sírás, ragaszkodás nem azért van, mert rosszul bánnak velük vagy nem szeretné az ovit, mégis ott volt ez az elvarratlan szál, amit semmiképpen sem tudtam megmagyarázni.
Múltkoriban még "panaszkodott" az óvó nénije, hogy nem kapcsolódik be a tevékenységekbe, rá egy hétre pedig azzal fogadott, hogy Boróka megtáltosodott és teljesen részt vesz mindenben, amit csinálnak. Hisztizésről sem volt panasz mostanában.
Boró is mind többet mesél az oviról, a társakról, az ebédről. Ha megkérdezem, kivel játszik, szinte mindig egy nevet mond: Ejzsébettel. És elmeséli, hogy mit játszottak együtt, milyen játékot adott oda a kislánynak vagy az neki.

Krisztáról igazából csak jókat mondanak az óvónők. Nóra bevallása szerint azért őt vitte a mesemondó versenyre (bár nem hozott haza díjat), mert annak ellenére, hogy ő az egyik legkisebb a csoportban, ő beszél a legszebben, legválasztékosabban, legízesebben.
A társaival szinte kivétel nélkül játszik, lányokkal és fiúkkal egyaránt. Érdekes módon viszont, azokkal a nagylányokkal, akiket mondjuk úgy, hogy én sem szimpatizálok túlságosan, eléggé távolságtartó, pedig soha egyetlen rossz szót sem mondtam egyikre sem (és nem is fogok:)). Feladatait hibátlanul elvégzi, hamar befejezi, mindig pluszra is jut ideje, amíg mindenki végez. Gyönyörűen színez, tiszták a munkafüzetei, és hihetetlenül szépen rajzol. Mármint nekem hihetetlenül szépek a rajzai, mivel sem én, sem István nem remekelünk rajzolás téren, úgyhogy tőlünk biztos nem örökölte ezt. De pl. néhány nappal ezelőtt, amikor az akváriumot készítettük, én kivágtam néhány halacskát (magam rajzoltam meg a kezdetleges alakjukat), majd ő ajánlkozott, hogy polipot és rákot rajzol. Azt sem tudtam volna, honnan lássak hozzá, ő meg - 5 éves szinten ugyan - de felismerhető polipot és rákot rajzolt.

Színezésben Boróka sem marad el, mind szebben és szebben színezi ki a kifestőket. Egy-egy rakoncátlan kis vonal még kifut a körvonalakon túlra, de a belsejét már teljes egészében szín fedi. Rajzzal is próbálkozik, bár még mindig nem emgy neki túl jól.

Puzzle-ban Kriszta verhetetlen. A 130 darabos Hamupipőkéset nem éppen seperc alatt, de teljesen egyedül kirakja. Érdekes módon Boró csak mostanában kapott rá a puzzle ízére, de legalább így megvan az az előnye, hogy hamarabb mennek a dolgok. Azért túl hosszasan még nem köti le, és - ez természetes - csakis a nagydarabos kirakók jönnek be nála.

A beszéde napról-napra fejlődik. Most már mindent rendesen kiejt, kivéve az r és az l hangokat, mindkettő helyett a j hangot mondja. Mintha magamat hallanám, ugyanígy beszéltem én is annakidején. Még most is hallom magamat, amikor a szomszédban "Józsi" nénit kerestem, illetve Édesapám gyakoroltatta velem a ló szót. Amúgy mindent mond, még többet is a kelleténél. Kedvenc szava mostanában a büdös. Mindenre azt mondja, akár büdös, akár nem. Lehet, hogy csak piszkos valami, ő mégis büdösnek nevezi. Szintén kedvence a "puca" szó, ami szégyen, nem szégyen, de fütyit jelent, viszont ezt legalább tudom, hogy az óvoda hozadéka, mert itthon nem úgy nevezzük a fiúkét.:) Nem beszédhez tartozik, de szintén "kedvence": a nyelvöltögetés. Ilyenkor pardon nélkül a szájára csapok. Bár nem túl sok haszonnal.

Kriszta rendkívül kreatív. A faépítőkockákból csak a jóisten tudja, miket ki nem hoz akár síkban, akár térben. Vagy ha bármihez hozzáfogunk, neki ötletei vannak a kivitelezéséhez.
Borókával irtó jól elszórakoznak néha, és hál'istennek, ezek az alkalmak mind gyakoribbak. Beöltöznek ennek-annak, babáznak, szerepjátékoznak, még hajbakapnak-ezen-azon, aztán kibékülnek, rögtön másba fognak, szóval, öröm nézni, hallgatni őket. Máskor meg semmi sem jó, csak nyivákolnak, panaszkodnak, árulkodnak, verekednek... dehát ez is hozzátartozik a testvérléthez!

Jól esznek mostanában. Boró rendszerint azzal ébreszt minden reggel (pl. ma is, háromnegyed 7-kor), hogy "kéjek jeggejit"!:D Túlzottan nem válogatnak, bár Kriszta a gombát továbbra sem hajlandó megenni.Ha kiszúrja, Boró sem eszi meg, de nem mindig veszi észre. Mondjuk, tudom, hogy a gomba nehezen emészthető, ezért nem is igazán akarom őket még rábeszélni. Majd úgyis megeszik, ha szeretni fogják!
Kriszta az evésben is nyugodt. Az oviban is fő a nyugalom jelszóval étkezik. A többiek már rég végeztek, ő pedig még mindig komótosan fogyasztja az ételét. Nem baj. Ráér majd sietni. Amíg az élet nem követeli meg tőle, legalább enni egyék nyugodtan!

Nos, kb. ennyit sikerült most összekutyulnom, de persze, ha estig ülnék itt, estig írhetnék ezt-azt. Azért már nagyon szükségét éreztem egy ilyenszerű bejegyzésnek!


1 megjegyzés:

Szabina es Julia írta...

Ngayon jo volt olvasni ezt a bejegyzest,olyan szep jelemzeseket irtal a lanyokrol.Boroban mintha csak a Szabinat latnam,tisztan ugy irtad le a dolgokat ahogy a Bor csinalja,de a Szabina s pont igy.Szabina is az r es l betuket nem tudja es l-nek irja,nala is most van az hogy nagyon ugyesen befut az oviba es nem sirva,o is szepen kezdett szinezni es puzzlezni is.Szoval nagyon ugyesek a lanyaid es edesek is.puszika