Április 19-e és 29-e között zajlott községünkben a Szent György Napok rendezvénysorozat. Nagy "tám-tám" volt, az önkormányzat igazán kitett magáért. Bármelyik kis- és nagyváros közössége megirigyelhette volna a tíznapos programot!
Igaz, választási év van, három hét múlva ismét urnák elé járulunk, de akkor is.... A kétnyelvű műsorfüzet szerint gazdag és változatos programokon lehetett részt venni a 10 nap alatt; minden korosztály, minden nemzetiség, illetve az iskolázottság bármely fokán álló személy találhatott magának való eseményt.
Azért említem a műsorfüzetet, mert az első napokból mi kimaradtunk. Jobban mondva az első napokban nem is annyira a tág közönségnek szóltak a programok, inkább csak rétegeknek. Volt könyvbemutató, fényképtárlat, kórusfesztivál, szimpózium meg díszpolgári oklevelek osztogatása, majd sűrűsödtek a programok. Atlétikaversenyen vehettek részt kicsik és nagyok, minividámpark nyílt, iskolások előadásait lehetett megtekinteni, majd - a hétvégéhez közeledve - méginkább sűrűsödtek a programok: kézműves kiállítás nyílt, kézilabdabemutató volt, román népdalest és magyar nótaest volt, majd kosárlabda- meg focigálák zajlottak. Esténként különféle énekesek léptek fel a hatalmas színpadon, közöttük Zoltán Erika és a Neoton Família (két sztárja), illetve egyik este hajnalba nyúló utcabál volt az iskola udvarán.
Ami minket illet - szokásunktól merőben eltérően - nagyon is részt vettünk a programokban. Soha nem nyomultunk az ilyen-olyan "napok" rendezvényeken, de most egyszerűen éreztük, hogy: nekünk, értünk van szervezve. Akkor csütörtökön volt a második szakellenőrzésem, így csütörtök délutánig nem mentünk sehová, de attól kezdve, egészen vasárnapig bepótoltuk. Legelőször ostrom alá vettük az óvodánk óvó nénijei által koordinált kézműves sátor különféle foglalkozásait: a lányok festettek, ragasztottak, bogoztak, bábot, hűtőmágnest készítettek, és még egy csomó mindent csináltak, amikre már nem is emlékszem. Szombaton jutalomképpen arcfestésben volt részük, és persze, megvettük az aprópénzért kínált műveiket. Amikor megunták a kézműveskedést, minividámparkoztunk (minden nap egy-egy valamire ülhettek fel, különben a vagyonunk rámehetett volna:P), fagyiztunk, és életükben először megkóstolták a vattacukrot. (Meg is sajnáltam szegény Borókát, aki a vattacukrot majszoló ismerős gyereknek azt mondta: azt nem jó megenni, mejt méjeg!:) )
Pénteken este megnéztük az előadásokat a színpadon, majd miután a lányok elaludtak, kimentünk az utcabálra. Istvánt rég nem láttam annyira jókedvűnek és felszabadultnak.:) Szombaton kevésbé voltunk aktívak, déli órák arcfestését vásárlását és fagyizását leszámítva, nem igazán voltunk a rendezvényeken, mert Idecsen voltunk. István zenélt, én meg a lányokkal hazavittem Édesapámat a kórházból. Estére érkeztünk haza, eléggé fáradtan, úgyhogy egy kiadós fürdés után a lányok már aludtak is. Én még későig matattam a konyhában, és a nyitott ablaknál ugyanolyan tisztán és hangosan hallottam Zoltán Erikát, mint akik a téren zsúfolódtak.:)
A vasárnapot nem a "-napoknak" szenteltük, hanem kihasználva a gyönyörű időt a Marospartra mentünk egy kis sütkérezős piknikre, de este betartottuk a programot: ugrabugra a vidámparkban, fagyizás és vattacukorevés. Ezután a lányok Anyunál "vendégeskedtek", amíg mi önfeledten élveztük a Neoton Família akkordjait, majd a Compact nevű román együttes dalai kíséretében vártuk Anyuval és a lányokkal együtt a rendezvényzáró tűzijátékot. Ami gyönyörű volt, hosszú volt, és ... lejárt.:)
Jó volt, szép volt, jó hogy volt. Amolyan hab a tortán.:) 4 év munkájának, erőfeszítésének a koronája. És reméljük, hogy a lakosság is tisztán lát majd: a 4 év alatt megvalósított dolgokat remélhetőleg nem homályosítják el mások hangzatos szlogenjei.
Ezt a linket most találtam: A Szent György napok tökéletes összefoglalója, néhány percben.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése