Játék az élet 2.

Szóval akkor játsszunk tovább!
Az a helyzet, hogy most pihenek. Nem tudom meddig alszik kisebbik dedem, de kihasználom minden percét és semmi mást nem teszek. Megengedhetem most magamnak (nem is vagyok nagyképű, igaz?), ugyanis a családom felét útra tettem. Úgy bizony. István és Kriszta felkerekedtek világot látni. Azaz csak rokonokat, na, de közben a világban járnak!:) Sárpatakon gazdagodtak egy mama-útitárssal, akinek hálás köszönetem a pihenésért (ő beszélte rá Istvánt, hogy mégiscsak vigyék Krisztát is) és mostanra, ha minden igaz, már eléggé közel lehetnek az úticélhoz: Krasznához. Holnap jönnek haza, biztos lesz mit mesélnem majd!

Kipécéztek...
És akkor jöjjön a gyónás, kritizálás...
Már megtette Ilgya ( http://davidreka.freeblog.hu ), Timi (http://www.babaszoba.hu/services/blog/kincseim ), Hajni (http://vecseyhajni.blogspot.com ), Virág (ja, most értem, miért volt nehéz Timinek belinkelni) és Ákomkrisz ( http://akomkanaplo.blogspot.com ), hát miért ne tehetném meg én is. Hozzá is látok gyorsan...

1. Amióta keveset alszom, szörnyűek a reggeleim. Nehezen ébredek és nagyon nehezen indulok be. Hovatovább rosszabbodik a helyzet. Mire a lányokat felöltöztetem, megetetem, ott van 10 óra, és én lehet, hogy még mindig alvós cuccban vagyok. Nem beszélve a lakás állapotáról. Nagyon zavar, mert mindig szerettem korán kelni, hogy nyugodtan kávézhassak, olvashassak, esetleg keresztrejtvényezhessek. Régi szép idők... majd visszajönnek egyszer!
2. Már el is árultam, hogy nagyon szeretek olvasni. Mostanában keveset szoktam, de amikor rámjön a bolondóra, akkor 2-3 könyvet szinte azonnal kiolvasok. Minden kis szünetet megragadok és elolvasok 1-2 oldalt. Még netezni sincs annyira kedvem olyankor. Fruskakoromban is „szörnyűségeket” műveltem olvasás terén. Ha vécére mentem (olyan jó udvarvégi fabudi) könyvet vittem magammal, ha kapálni mentünk és édesanyám hazalépett egy félórára, úgy belefeledkeztem az olvasásba, hogy hallgathattam aztán tovább az eszmefuttatást lustaságomról.
3. No, akkor essünk át ezen is... Hello, Edith vagyok és netfüggő. (Bár ki nem az manapság?) Szerencsére a jó értelemben vett függőség ez (legalábbis én ezzel áltatom magam), hiszen nemes célok érdekében teszem: naplót vezetek, barátaimmal tartom a kapcsolatot, illetve innen szerzem be az információkat. Mert mi sem egyszerűbb annál, hogy ha valami tünet jelentkezik a lányaimnál, „fellapozom” a netet és megnézem mi lehet, mielőtt még beszélnék a doktornővel? Mi sem egyszerűbb annál, hogy ha van egy karfiolom vagy egy zacskó lencsém, a neten keresek valami receptet hozzá? És folytathatnám a sort a végtelenségig. A napló pedig... István szerint fölösleges, hogy írom, de én tudom, hogy a lányokat érdekelni fogja milyen volt az életü(n)k, amikor ők kicsik voltak. Legalábbis nekem nagyon hiányzik egy ilyen kordokumentum a saját időmből.
4. Jé, már megint elárultam valamit az előbb. Szóval szeretek főzni. Sőt, nagyon szeretek. Persze, még jobban szerettem mindaddig, amíg nem vált mindennapos muszáj-robottá, de szerencsére olyan a beállítottságom, hogy mindig találok valamit, ami ismét ösztönöz, lelkesít. Mostanában legfőképpen az, hogy István is kevesebbet eszik itthon, úgyhogy próbálok általában valami különlegesebbel, finomabbal előhozakodni. No meg a diétám is fantáziagazdagításra serkent (pláne ma, gyümölcsnapon, dolgozik is rendesen az agyam), úgyhogy most ismét egy olyan főzős-kipróbálós-kísérletezős szakaszomban vagyok. Múlt hét óta tévénk (mármint tévéadóink) is van, onnan meg a TvPaprika a fő inspiráció-forrás. Ugyanide tartozik a sütés is, bár azt sokkal ritkábban művele, mivel a lányaim még nem, István pedig már nem édesszájú, úgyhogy nincs túl sok sikerélményem. A szülinapi tortákon viszont már most agyalok, sőt, azt hiszem, már el is döntöttem, hogy Borónak milyen formájút sütök!
5. Mindig is úgy képzeltem, hogy gazdagok leszünk és rengeteget fogunk utazni, új országokat, világokat, ételkülönlegességeket ismerünk meg. Bár elég sokhelyen megfordultam külföldön is, tehát nincs okom panaszra, azért hatalmas hiányérzetem van. No, de még semmi sincs veszve, még körbeutazhatom a világot! Csak egészséget adjon a Jóisten mindannyiunknak!
6. Eddig elég sok helyen és sokfélét dolgoztam, voltam tanítónő, óvónő, ingatlanügynök, magántanár, újságíró, rádiós riporter, legutóbb pedig irodai mindenes (no, kávét azért nem főztem), de még mindig keresem a helyem. Diplomám szerint zsurnaliszta vagyok, vissza is akarok térni a médiába, mert ezt nagyon szerettem csinálni, sőt, most már úgy érzem, hogy talán inkább az írás az, ami vonz (tévében sosem gondolkodtam amúgy), de azon is áll az eszem, hogy valami vállalkozást kellene összehozni. Már gondolkodtam cukrászlaboron, esküvői videózáson, esküvői teremdíszítésen, hogy csak néhányat említsek, viszont pénz nélkül nem igazán kivitelezhetőek. Már gondolkodtam azon is, hogy szoptatási tanácsadó legyek vagy lakberendező.
7. És végül. Azt mondtam, addig nem halok meg, amíg egyszer nem ejtőernyőztem. Lehet, hogy pont akkor fogok, de azt sem bánom, csak repülhessek egyszer így.

Huhh, ez kemény volt. És természetesen, most sem hazudtoltam meg önmagam: továbbra is szófosásban szenvedek. Dehát ez a szakmai ártalom.

Nem tudom, nekem most hány emberkét kell kipécézni, és hogy kiszúrhatom-e ugyanazokat is, akik az én titkaimat erőszakolták ki, de mivel legszívesebben mindenkit szóra bírnék, én inkább a bűvös hetes számot választom és nem viszontpécézek. Így legalább mindenkiről lehet majd lassacskán megtudni egyet-mást.
Szóval akkor... (most hívtak, hogy megérkeztek)
Kata - http://csombinik.blogspot.com/,
Eszter - http://www.babaszoba.hu/services/blog/albertferenczycsalad,
Ágnes - http://hannaeszternoemi.blogspot.com/,
Sziszianyu - http://kristofmanocska.blogspot.com/,
Debi - http://www.babaszoba.hu/services/blog/lori,
Szilvi - http://www.zeki-szitya.blogspot.com/és
Evelin - http://lanyfiulany.freeblog.hu/, most rajtatok a sor!
(A linkeket, látom, hiába teszem be, nem lesznek igazi linkek. Tudja esetleg valaki, hyog hogyan kell "aktiválni" őket?)