Fáziskésés

Annyira sajnálom és zavar, hogy állandóan fáziskésésben vagyok, mindig mindent csak napok, hetek, netán hónapok távlatából írok le. Ha egyáltalán alkalom adódik rá. Mint pl. ahogy arról sem írtam, hogy majdnem egy hónappal ezelőtt itt volt Sanyi, Nóra és Ádámka. A fiúk Anyuéknak a házát rakták ki kővel, Nóra pedig nekem és Anyunak segített állandóan: hol főzött, hol a lányokra vigyázott. Jól is jött a segítség, az már biztos! De szándékszom majd egy bejegyzést írni a Házról, és akkor talán bővebb is tudok lenni.

Az előbb, fürdés közben azon morfondíroztam, hogy írjak-e ma a naplóba vagy sem. Már semmi porcikám nem kívánja a fennülést, annál is inkább, hogy Boró ki tudja mikor, meglehet, nemsokára máris ébreszt, de mégis úgy döntöttem, hogy írok. Kicsi Boró is megérdemli, hogy egy-egy vele kapcsolatos, történt dologról azon frissiben megemlékezzek! No, egy napot mégiscsak csúsztam, hisz már elmúlt éjfél!p

Arról van szó, hogy kis drágám ma már, na jó, na, tegnap, NÉGYFOGÚ lett. Lassan, de biztosan gyűjti, azaz növeszti a kis gyöngyöket, most már jó úton halad a rágás tanulása felé. Bár még a rágókig van némi idő!

Ezenkívül pedig ma kapott először tejterméket. Vagy kétszer kevertem vajat már a főzelékébe, de az mégis határeset. Ma ordát evett puliszkával, úgy nyakalta, mintha napokig éheztettem volna eddig. Egyelőre nem gondolom, hogy túl gyakran fog kapni, hiszen eléggé gyakori tejtermék nála az anyatej, de ha néha eszik belőle és nem lesz semmi baja, majd bővítjük a palettát.

Ez a két dolog történt ma újdonságként, be is fejezem az írást, mégha ilyen sete-sutára is sikerült ez a bejegyzés.