Ez a kép is ott készült! Apukámnak a specialitása ez a pozíció, ugyanis csak nála hallgatok, amikor így tart. És naggggyyyon szeretem! De Anyu állhat a feje tetejére, neki úgysem sikerül így tartani rendesen! Hozzá odabújok, a szíve felé :x!
És még az történt velem a kórházban, hogy azon a napon, amikor hazajöttünk, azt hiszem, Anyu összetévesztett egy malackával. Igaz, hogy szokásom volt torkomszakadtából visítani, főleg peluscsere közben, na de, hogy ennyire megbüntessen! Mert tudom azt, hogy a malackáknak kifúrják az orrát, hogy ne túrhasson vele, de hogy az én fülemet minek kellett kilyukasztani azt akkor abszolút nem értettem, hiszen én nem túrkálok, de ha tenném is, nem a fülemmel tenném!
Aztán rájöttem, hogy csak szebbé akarnak varázsolni, és már megbékéltem a fülemből csüngő két aranybigyusszal. És most valóban kislányosnak érzem magam! CSak ne kellene a szépségért mindig annyira megszenvedni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése