... úgysem tudok mindent, sőt, talán semmit sem. Néha annyira vágyom rá, hogy írjak ide, eseményekből sincs hiány általában, meg aztán gondolatokból sem, de ahánszor "fellángolok", mindig le kell hűtenem magam: most ezért, most azért nem írhatok, vagy megint máskor túl fáradt vagyok már ahhoz, hogy értelmes gondolatoknak, mondatoknak adjak életet. Így marad a ... halogatás, vagy inkább a remény, hogy márpedig úgyis lesz idő, amikor többet szánhatok a naplómra is.
Most vakáció van, és nekem még van egy munkanapom, utána számomra is "kitör" a vakáció. Persze, azt sem tudom, mivel kezdjem a szabadságomat: a felújítás utáni még teljesen be nem fejezett nagytakarításnak lássak hozzá, az idén tavasszal különösen elhanyagolt kertet tegyem rendbe, vagy a még/már meglévő terméseket (meggy, ribizli, zöldbab, uborka) tartósítsam? Netán az Erdélyi Konyhás munkáim, határidőim élvezzenek elsőbbséget? Mindent kb. egyszerre és egyazon időben kellene csinálni...
Talán mégis az lenne a legjobb, ha egy jó pihenős nappal kezdenék. De persze, ez egyelőre csak egy vágy marad. De beiktatom ahogy csak lehet... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése