2011. szeptember 12., hétfő

Nettel, de idő nélkül :)

1. Megjavult a net, és ajánlom neki, hogy a következő hetekben nehogy el találjon romlani, mert akkor nagyon csúnyán fogok csinálni.:)

2. Elsején elkezdtem dolgozni, minden nap bejártunk az oviba és készültünk az új tanévre. Mától meg hivatalosan is elkezdődött a 2011-2012-es tanév. Katival maradtam, aminek nagyon, de nagyon örülök, ellenben a csoportunk nagyrésze kicserélődött. Eddig teljesen vegyes csoportunk volt, 3 évestől 7 évesig mindenféle korosztállyal, most viszont abszolút homogén a gyerekek életkora, mindenki betöltötte már vagy esetleg éppen az ősz folyamán fogja betölteni a 6. életévét. Igaz, oylanok is vannak, akik most ősszel már 7 évesek lesznek.
Végre megtörtént ez az átcsoportosítás. Jót tesz, és jobb lesz mindenkinek: a gyerekek is a maguk korosztályával lesznek, és nekünk is egy fokkal egyszerűbb lesz, mert nem kell 4-5 szinten dolgoznunk velük. Nagyon sokan vannak viszont a csoportban. 31-en. De sajnos, nincs mit tenni...

3. Kicsi mókuskáim is elkezdték ma az óvodát. Nagyon várták. Boróka is állandóan azt kérdezgette, hogy hányat alszunk még a kezdésig, és ha túl őszinte találtam lenni vele - még úgy egy héttel ezelőtt - szörnyű toporzékolásba kezdett, hogy márpedig ő itt és most akarja az ovit. A reggel is könnyen és lelkesen ébredt, szó nélkül öltözött, tűrte a fésülést, és kikérte magának: ő viszi mindkét csokrot lefele a lépcsőn. Kriszta kissé mérsékeltebb volt, ámbár ő sem kevésbé várta a kezdést.
Szerencsére mindkét óvónénipárosunk megmaradt, aminek kimondottan örülünk. Közben az egyik óvó nénit kinevezték óvodavezetőnek is, aminek egyfelől nem örülünk annyira, hiszen valamivel kevesebbet lehet majd a gyerekekkel, de másfelől nagyon jó ez, hátha "több víz hajtódik a magunk malmára" most, hogy magyar vezetője van az intézménynek.

4. Negatívum is van az utóbbi időben. Amióta - vagy két-három hete - Boróka nagyon lázas volt (39,5-40,5 között mozgott), állandóan kiütések jelennek meg a testén. Aznap este, amikor tetőzött a láza, és elmentünk vele a sürgősségre, mert állandóan a fejét fájtatta, ami, ugye, egy 3 évestől nem éppen megszokott dolog, jelentek meg először rajta a pöttyök: a vállán, a hátán és eyhébben a karjain. Eleinte apró piroskák voltak, mintha a melegtől lennének, de aztán összeolvadtak és pénzérme nagyságú foltokká kerekedtek. Másnapra elmúltak ahhoz, hogy három nap múlva előjöjjenek, de ezúttal teljesen más helyeken. És azóta ezt a csikicsukit játsszuk. A családorvos szerint (és én is erre gyanakszom) valamilyen allergia. Szerinte viszont nem kimondottan egy élelmiszer okozza, hanem inkább valami olyasmi (akár élelmiszer, akár valamilyen vegyszer, bármi), amivel a meggyengült immunrendszer miatt a mája nehezebben tudott megbirkózni. Én pedig örülnék, ha megtalálnánk a bűnbakot. Eddig azt figyeltem meg, hogy olyankor jönnek elő főleg, amikor szőlőt eszik. Most nem kap szőlőt néhány napig. Majd ismét adok, és meglátjuk, mi lesz akkor. Ha mésem az, majd tovább kísérletezünk... Jó lenne egy allergiateszt, de a családorvos szerint itt nincs olyan teszt, amivel kimutathatnák konkrétan azt az élelmiszert vagy élelmiszereket, amelyek okozhatnák. Nem tudom. Szerintem meg léteznie kellene ilyen tesztnek. Elkezdem a nyomozást...

5. Vezetek. Már rögtön a vizsga másnapjától, amikor még csak egy igazolást kaptam. Aztán egy hét múlva már "könyvem" is lett. Voltunk Istvánnal "hosszúba", de nem volt köszönet a dologban, mert - nagy csalódásomra - nem a legszebb stílusban adta tudtomra, ha baklövést követtem el. Aminek az lett az eredménye, hogy a stressztől még azt is elfelejtettem és elbódogtalankodtam, amit tudtam, vagy amit addig jól csináltam. Aztán múlt hétfőn elutazott, kedden reggel pedig beültem az autóba és bementem a városba. Szerdán ismét - kétszer, csütörtökön ismét azzal mentem munkába, délután-estébe nyúlóan pedig néhány falunyit autókáztam a "körmészetre" és egy Erdélyi konyhás anyag érdekében. És ment. Megy. Ha valamilyen apró butaságot követek el, hát magam korrigálom. És senki sem kommentál. És már a hátrafelé parkolás is megy elég jól. És élvezem. És .... holnap, nagy bánatomra nem mehetek autóval, mert jön valaki megnézni... Hátha megveszi. Ez már nem lenne annyira bánatomra, csak addig, amíg másikat tudnánk venni...

7 megjegyzés:

zafiram írta...

Kedves Edith!
Végre életjelt adok magamról, mert a blogba ezt már nem szeretném megtenni. Esetleg majd e-mailen keresztül...
Most inkább arról, hogy nagyon klassz dolognak tartom, ahogy a vezetéshez hozzáállsz. Tarts is ki továbbra is, mert számomra olyan az autó mint madárnak a szárnya. Hihetetlenül szabaddá tesz főleg, itt falun.
A blogodat mindig elolvasom, kommentre viszont nem nagyon van időm. I. is már ovis, így még több feladat vár rám. Azért köszönöm és igen jól esett az érdeklődésed! Puszillak sokszor!

Kati írta...

Én is utálok Tomi mellett vezetni. Ő, ha nem is mond semmit, furcsán néz, meg sóhajtozik, így inkább hagyjuk. :-P
Sajnálom Borókát, szegény. Jó lenne, ha minél hamarabb megtalálnátok az allergia okát. Én is úgy tudom, viszont, hogy kimondottan ételallergiára nincs teszt. Legalábbis amikor az enyémek kicsik voltak - kezdtük a joghurtok, ilyesmik evését, volt, hogy kipattogtak, mi is csak találgatni tudtunk a dokival, hogy mitől lehet.

Örülünk, hogy ilyen szépen indul az ovi. Marci egy hétig bírta, ezen a héten már sír reggelente, és mondogatja, hogy már nem akar járni, elég volt. :-)

Vivien írta...

Kedves Edith, névnapod alkalmából isten éltessen nagyon jó egészségben, sok boldogságban! :)

Szeretettel:
Vivien

Zita írta...

Szia :) Ügyes vagy, jobb is, ha István nélkül vezetsz hi-hi.
Borókával kapcsolatban, igenis van ételallergiára is teszt, tojás, tej, liszt, gyümölcsök stb. Barninak inkább növényekre csináltak tesztet, meg háziporra, szőrre, de nála látszott, hgoy nem ételre allergiás. Viszont az nem tudom, hogy ilyen kis korban is el tudják végezni, mivel végigcsepegtetik több helyen a karját, és megszúrják pici tűvel, hogy kerüljön a bőr alá, aztán várni kell vagy 15 percet mozgás nélkül. Nem fáj, de kicsit nehéz művelet. A nagy kórházba Moldovan doktornőhöz nem menj, mert idióta (bocs, de az), viszont van egy nagyon jó allergológus, Capilna Brandusa, az Arany Jánosban van egy kis magánklinika, ott rendel, a nagykórházban is dolgozik, minden analízist el tud végezni, ha nem múlnak el a kiütések, menj el hozzá.
Puszi nektek.

sedith írta...

Kati, csak abba ne hagyjátok!!! Most nagyon fontos, hogy vigyed, különben mindig ezt fogja játszani. Persze, amíg nem volt muszáj menni, élvezte, de most, hogy rájött, hogy minden nap kell menni, hát már elment tőle a kedve. Fontos a kitartás. A kicsik pont mellettünk vannak idén, hétfőn kezdődött az ovi, és mára már csak egy-kettő sírdogált.

Viven, nagyon szépen köszönöm, kedves vagy!:)

Zita, neked is nagyon köszi. Én egy Florestean nevű doktornőt ismerek, aki szintén jó, de ha ez a Brandusa fiatal, akkor inkább hozzá mennék. Ti mikor csináltátok BArninak? Hogy vagytok, amúgy, azért írhatnál néhány sort a blogjaid valamelyikére!:)

sedith írta...

Zafiram, köszönöm, hogy írtál! Sajnálom, hogy többé nem írsz magatokról, de azt hiszem, előbb vagy utóbb mindenkinél eljön az a pillanat.

Értem, hogy miről beszélsz a madárról meg az ő szárnyáról. Amióta vezetek, úgy érzem, újjászülettem, hoyg most igen, önmagam vagyok, teljes értékű. Nem mintha ez tenné az embert, de valóban, kissé szárnyaszegettnek éreztem magam, amíg állandóan másokra voltam utalva... De erről akarok írni is... ha majd jut időm...

Kármán Család írta...

Szia Edith!
Nagyon jó az "új" frizurád! Nagyon régen nem néztem a blogot, ezért nem tudom mióta ilyen klassz! Örülök, hogy minden rendben nálatok, és hogy vezetni tanulsz. Nekem nem lenne hozzá merszem, pedig Gyuri szerint nagyon jól vezetek! Kitartást kívánok. Puszi Neked, és a Szőke angyalkáidnak is!