Mostanában a kert körül forog minden: oda megyünk, ahányszor csak alkalmunk van rá, ahányszor csak engedi az idő/nk. Szépen tavaszodik, és lassan, de biztosan sok minden alakulgat benne. Még nem szép, azaz még mindig nem szép, de az lesz. :) Majd meglátjátok! :)
Ibolyarét mindenfelé. Az illat, ami a kertben terjeng, leírhatatlan: finom keveréke az ibolyának, a friss levegőnek, a nyers földnek, úgy egyáltalán: az igaz falunak az illata.
Készül a "kuckó" alapja:
A kertben mindig van, mit dolgozni. A semmivel is képesek lefoglalni magukat, terük van, legtöbbször észre sem vesszük, hoyg ott vannak, oylan jól játszanak. Bár, ha megéheznek, azért előbújnak, bárhonnan is! :)
Sétálni is voltunk a domboldalon. No meg, hát persze, "kutyánk" is van. Az egyik szomszéd aranyos kutyája szegődött hozzánk, de olyannyira, hogy amíg mi a kertben vagyunk, ő onnan el nem mozdul. Éjszaka is ott alszik a lakókocsi alatt, vigyáz ránk. S bár volt neki előzőleg is neve, amit mi viszont nem tudtunk, elneveztük Picurnak. Velünk tartott a "kirándulásra" is. :) Hosszú idő óta az első kutya, akit szeretek, és nem zavar, ha látom, hogy a lányok simogatják, játszanak vele. :) Fejlődöm, na, én is a korral! :)
A domboldal is már tavaszodik...
Az élet mindig fölülkerekedik az elmúláson:
Kilátás az egyik dombról. A falu kicsit odébb van, balra. :)
1 megjegyzés:
Köszi, hogy megmutattad, eljövünk, megnézzük :) Nagyon szép!
Megjegyzés küldése