Tavaszi kert

Szegény blogom. Sokszor eszembe jut, sokszor kidugja fejecskéjét egy-egy témacsíra, de azonnyomban elfojtom, mert nem tudok időt szakítani rá. De ez van. Tudtam, hogy előbb-utóbb eljön az az idő, amikor nem fogok tudni mindent rendszeresen dokumentálni, de abbahagyni nem fogom. Még azért sem! :) Mégha külső szemmel az utóbbi időszak talán felszínesnek is tűnik, csak mi tudjuk, mennyire intenzíven megéltük - intenzíven a maga örömeivel és szomorúságaival, mindennel. :)

Mostanában a kert körül forog minden: oda megyünk, ahányszor csak alkalmunk van rá, ahányszor csak engedi az idő/nk. Szépen tavaszodik, és lassan, de biztosan sok minden alakulgat benne. Még nem szép, azaz még mindig nem szép, de az lesz. :) Majd meglátjátok! :)

Ibolyarét mindenfelé. Az illat, ami a kertben terjeng, leírhatatlan: finom keveréke az ibolyának, a friss levegőnek, a nyers földnek, úgy egyáltalán: az igaz falunak az illata.

Készül a "kuckó" alapja:

A kertben mindig van, mit dolgozni. A semmivel is képesek lefoglalni magukat, terük van, legtöbbször észre sem vesszük, hoyg ott vannak, oylan jól játszanak. Bár, ha megéheznek, azért előbújnak, bárhonnan is! :)

Sétálni is voltunk a domboldalon. No meg, hát persze, "kutyánk" is van. Az egyik szomszéd aranyos kutyája szegődött hozzánk, de olyannyira, hogy amíg mi a kertben vagyunk, ő onnan el nem mozdul. Éjszaka is ott alszik a lakókocsi alatt, vigyáz ránk. S bár volt neki előzőleg is neve, amit mi viszont nem tudtunk, elneveztük Picurnak. Velünk tartott a "kirándulásra" is. :) Hosszú idő óta az első kutya, akit szeretek, és nem zavar, ha látom, hogy a lányok simogatják, játszanak vele. :) Fejlődöm, na, én is a korral! :)

A domboldal is már tavaszodik...

Az élet mindig fölülkerekedik az elmúláson:

Kilátás az egyik dombról. A falu kicsit odébb van, balra. :)