Egy tartalmas nap - szept. 27-e

Ma kissé káoszos, de a lányok szempontjából egy nagyon tartalmas napban volt részünk. Remélem, ők is így gondolják! ;):) István 10 körül ment el az esküvőre, addig főleg lakásösszeszedéssel, reggelizéssel, kávézással telt el az idő. Utána meg nem tudom, hogy hogyan, csak eltelt. Boró elaludt, Krisztával pedig "elszaladtunk" a templomkertbe makkot és színes leveleket szedni. Közben rajztömböt, rajzfüzetet, kifestős lapot és magamnak egy (hoppá, erről még nem volt szó;):P) másik füzetet vettem.
Kriszta a templomkertben sárga levelekkel a kezében:


Itt a "túra" termése, plusz a tegnap a városban Anyuval szedett gesztenyék.

Professzor néni festeget:

Az alkotás lázában:

Anna és Peti mindenben nagyon jó tanácsadó, ezúttal az összegyűjtött őszi szépségek feldolgozását, felhasználását illetően is. Bár hiába mondtam, találjunk ki mi is valamit, muszáj volt virágot és nyuszit ragasztani a levelekből! gesztenyéből, makkból még nem készült semmi, mert nem találtam itthon semmi olyan drótot, amivel dolgozhattunk volna. Majd összehozzuk jövő héten egy nap!

Ahogy Krisztát ágyba küldtem délben, Boró már felébredt és kikívánkozott a kiságyból. Gondoltam, ő se maradjon ki az "őszi táj"-ból:

Természetesen, az első dolog a kóstolás lenne. Pedig olyan szépen érti a nem-et, sőt, a fejét is forgatja jobbra-balra ezt bebizonyítandó. És mától már teljesen helyénvalóan használta az 
univerzális jelet!

Amíg a gyümölcsét reszeltem, addig egy kis husival ismerkedett:


Kriszta sokat aludt, amikor elkészítettem a káposztafőzeléket már 5 elmúlt, ő pedig már több, mint 3 órája aludt. Finoman felébresztettem, majd ettünk. Borónak is elkészült a káposztás laskája, aminek úgy cuppogtatott, amikor megkóstolta, hogy öröm volt látni, hallani.:) A kisebbik kisasszony nem volt hajlandó elaludni többé napközben, amikor meg már
6 óra volt, hiába lett nagyon álmos, már én nem engedtem elaludni. 7-ig valahogy húztuk 
az időt, de akkor már semmi sem volt jó, csak ölben akart lenni, semmit nem tudtam mellette
csinálni. Felöltöztünk mindannyian és kimentünk sétálni. Tettünk néhány kört, beszélgettünk 
néhány ismerőssel, majd amikor már majdnem 8 volt, bejöttünk. Boró nagyon kókadozott
a babakocsiban, de mire fenn levetkőztettem, kiugrott az álom a szeméből. Még nyugodtan 
játszani kezdett a szobájában, megsimogatta a porszívót, míg azzal dolgoztam, Kriszta pedig
festett, ragasztott, vagy ő tudja mit csinált, de mindenesetre, a konyhából alig lehetett kiszedni. 
Már nem is tudom, honnan jött az ötlet, de egyszercsak elkezdtem fogócskázni Boróval. Ő mászott előttem, én meg utána: hamm-hamm-hamm. Majd fordítva, jajgatva szaladtam el előle, ő meg mászott utánam szélesen vigyorogva. Azt hittem, véletlen volt, de nem: értette már a játékot. Kikönyörögtem Krisztát a színesceruzái mellől és hármasban fogócskáztunk tovább. 
Olyan gyorsak voltak a lányok, hogy egyetlenegy homályos képet tudtam csak elkapni, amint 
felém tartanak, a többieken vagy csak testrészek vagy már senki sem volt.

Itt egymással cicáztak, Kriszta éppen elkapta a hugicáját:

Porszívózás előtt (újra) összeszedtem az aprójátékokat, de Boró ezzel mit sem törődve, ismét kiborította őket, jelezvén, hogy esze ágában sincs még aludni.

A játéknak végül Kriszta vetett véget, frizurázhatnékja támadt. Először a saját haját fésülte, majd az enyémet, de végül Borónak sem kegyelmezett:


Pár percre rá megszoptattam Borót, és a kisasszony pillanatokon belül elaludt. Nem is 
csodálkoztam.