Ezen a napon volt a legtöbb jóidő.
Már délelőtt felderült az égbolt, jó meleg is lett. A lányok rövidre vetkőzve játszottak az udvaron. És most nem véletlenül írtam azt, hoyg játszottak, mert bizony, a negyedik napon, eljött annak is az ideje, hogy együtt játsszanak. Nem sokáig, de haladásként nagyon jó volt. A babák hozták össze őket, Zsófinak a Kati babája és Krisztának a Nagy babája, aki arra az időre felvette a Nagy Kati baba nevet. Csakis a békesség kedvéért. A nyári konyha ablakából nézegettük és csodálkoztunk, főzés közben, hogy milyen jól kijönnek a lányok egymással. Boróka is olyan maratonit aludt akkor délben, hogy csak na. Mondjuk megkeserítette az életét/életemet a pocifájása, de sikerült annak is a végére járni másnap. De legalább én is részt tudtam venni rendesen a konyhai munkálatokban!
Aznap sort kerítettünk a csirkecombok megsütésére, finom, mézes-mustáros pácban érleltük őket és ezúttal a két Sanyi volt a tűzfelelős. Ajaj, öröm volt látni, ahogy a lányok csak amúgy tűntették a húst a csontokról! És öröm volt nézni, ahogyan Boróka életében először csirkecsontot rágcsált, hatalmas élvezettel.
Kimentünk a szemközti oldalra is. Boróka heves méltatlankodással fogadta a szénaboglyán-landolást, ellenben nem volt semmi kifogása keresztapja ellen. Szívesen üldögélt az ölében, míg én Krisztának és Zsófinak szedtem a málnát, István pedig fotóművészkedett. (Azért megsúgom, született néhány remekmű, valóban.)
Azt elfelejtettem írni, hogy múlt hétfőtől Boróka a kétfogúak családjába tartozik. Meg is látszott ez a viselkedésén, mert csütörtökig csak ritkán volt baj vele. Csütörtökön viszont már sok minden nem volt jó neki. Gondoltam, egy harmadik fog. De sehol semmi nyoma. Végül rájöttem, hogy a pocija fáj, görcsei vannak, amit nemcsak a sok durranás adott tudtomra, hanem főleg az, hogy néhány napja nem volt normális széklete, csupán egy-két kis bogyó. Csütörtökön kamillateát főztem neki, ami nagyon ínyére volt, jó édesen, mert az is székletlazító, egy nagyon kínlódós pillanatban pedig próbáltam egy kicsit a lázmérővel is ingerelni. De nem volt szerencsénk. Végül másnap sikerült kicsalogatni a "tömítődugót", amit aztán követett egy normális állagú széklet és azóta hál'istennek nincs is gond. Igaz, azóta a kamillatea napirenden van, illetve a barack is. Csak remélem, hogy nem szokik hozzá a kis gyomra a teához s utána ismét ne reagáljon rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése