Evés II.

Már nagyon régen szerettem volna írni Kriszta evéséről, azóta az állapotok is teljesen megváltoztak ezen a téren, de aktuálisnak mindig aktuális.

Már régen rájöttem arra az alapigazságra, hogy: a gyerek eszik, ha éhes. Illetve, kiegészíteném azzal, hogy eszik, ha minden rendben van vele. Szóval, jól tudom ezeket, mégis, amikor huzamosabb ideig nem akar enni rendesen nagyobbik csemetém, akkor kétségbeesem. Amikor írni szerettem volna róla épp egy ilye periódus kellős közepén voltunk, amikor Krisztasemmit sem fogadott el szívesen. Nemhogy a főtt ételeket nem, de sokszor az olyan kedvenceket sem, mint a joghurt, a tükörtojás vagy a vajas kenyér. Megesett azért, hogy teljesen kiszámíthatatlanul valamiből éppen jóízűen jóllakott, de másodjára már biztos nem kellett neki abból sem. Nos, akkoriban a második alapigazság lehetett érvényben, mármint volt valami baja a drágámnak, nevezetesen, a leghátsó rágófogai kínozhatták (azért csak feltételes módban, mert kibújni azóta sem bújtak ki), mert sokszor sírvafakadt evés közben, amikor ráharapott az ínyére. Egy idő után mondogatta is, hogy "bújik a fogad".
Ebben az időszakban jöttünk rá, hogy mennyire szereti a müzlit, bármilyen formában: tejben, joghurtban, gyümölcspépben vagy csak úgy, magában rágcsálgatva. Nagyon örültem ennek, mert így szinte minden tápanyagot megkaphatott belőle. A reggeli és esti tejcsi szerencsére továbbra is kedvenc, látni kellene azt az örömöt, amikor meglátja, illetve megkapja a tejesüveget!
Tulajdonképpen nem volt miért aggódnom, csakhát amikor huzamosan, napokig, heetkig hiába főzök, nem eszik levest vagy más meleg ételt, persze, hogy a józan ész is szabadságra indul!
Aztán volt pár napig Anyuéknál, amikor azt mondták, hyog enm volt baj vele, rendesen evett. Amikor hazajött aztán valóban, jobban evett, mint azelőtt, nem volt cirkusz minden étkezéskor. Majd ismét jött egy válogatósabb időszak, de azóta azt mondhatom, hogy kimondottan jól eszik. Igaz, hogy délelőtt általában csak gyümölcsöt kap (vagy müzli, joghurt, mindenesetre, valami könnyűt) és ha nem akar ebédelni lefekvés előtt, nem is erőltetem, mert akkor tudom, hogy farkaséhesen ébred. Vagy ha mégis alvás előtt eszik, akkor ébredéskor biztos nem éhes, ezért megvárom, hogy ő szóljon. És bizony, szól, ha éhes. Sokszor előfordul mostanában, hogy jön és kijelenti: eszünk valamit. Általában a kívánságát is hozzáteszi, hogy mit szeretne enni. Ha helyénvalónak találom, teljesítem is.
Nasit nem kap, csakis evés után, igyekszem, hogy az is egészséges legyen, amennyire lehet: pattogatott gabona (pufarin), pufulec, kukoricapehely, müzli, néha azért csokit is kap, vagy kekszet, nápolyszeletet. Most nyáron a fagyi is kedvenc. Mindezeket persze, nem egyszerre, egy napon kapja, hanem csak rendre.
Tegnap alvás után ebédelt, evett egy tányérka gulyást. Utána adtam egy fél szelet fehér házicsokit, majd mesenézés közben kapott két maréknyi színes pufarint. Időben ez eléggé elhúzódott, gondoltam, lefekvés előtt nem kell már semmi neki a tejen kívül, mégis megevett egy tükörtojást.
Múlt hét óta, amióta szólt Meli, még adok neki valamit: pár szem mazsolát. És láss csodát, valóban rendben tartja a székletét, általában naponta kétszer kakil most, pedig eddig sokszor napokig nem volt, majd kínlódott vele.

Szóval, nincs miért aggódnom. A lányom tudja, mikor mennyire van szüksége a szervezetének, és azt hiszem, jobb, ha rábízom magam, mintsem állandóan csak gyötrődnék illetve állandóan csak tömném ezzel vagy azzal.

Amit elfelejtettem leírni, hogy most, mióta szezonja van, irdatlan mennyiségű dinnyét képes megenni. Nagyon szereti a görögdinnyét, viszont egyenesen imádja a sárgát. Volt, hogy megkérdeztem, mit szeretne ebédelni és sárgadinnyét! - volt a válasz.
A képen Meliéknél fagyizik a kisasszony. :)