Már régóta Klisztának nevezi magát Kriszta, az azelőtti Kisztához képest. Érdekes volt a folyamat: Titta - Kitta - Kiszta - Kliszta. Vajon, mikor lesz Kriszta?
A Borókát "jól" ejti első perctől, csak az r-rel van gond, így aztán Kriszta-nyelven ő a kicsi Boló.
Jóideje különbséget tesz a különböző méretű tárgyak között is, rangsorolja őket. Így van rengeteg "kicsi" babája és egy "nagy" babája. Ugyanígy az egérkéi is 3 kategóriába vannak sorolva: kicsi egélke, közepesz egélke és nagy egélke. A homokozós dobozait is nagyság szerint pakolgatja, de a sárga fürdős kacsák sem ússzák meg a "beskatulyázást". Így kezdődött. Szépen, lassan a tárgyakkal, majd mindinkább kiterjesztette mindenre. Most már különbséget tesz a kisbabák, a kislányok, kisfiúk és nagy fiúk között.
Valahogy észrevétlenül történt mindez. Egyszerűen, tudja. Hogy tanítottuk-e? Nem tudom. Hogyha valamit rosszul mondott, biztos kijavítottuk, mint bármivel kapcsolatban, de direkt, nem emlékszem, hogy "tanultuk" volna.
Most már kikéri magának, ő NEM kicsi Kliszta, hanem NAGY Kliszta. Ha megkérdezem, ki a kicsi, akkor rögtön rávágja: Bolóka. Sokszor csak úgy is nevezi: Kicsike. Ha felkelés után meghallja a hangját, rohan hozzá és ujjong: felkelt a Kicsike. Akkora szeretettel néznek ilyenkor egymásra! Sőt, a Boró tekintetében valami csodálat-szerűt is látni vélek, mintha felnézne a nővérkéjére.
"Nagy" Krisztám viszont gondban van valamivel. Ha Boló kicsi és Anyucika vagy Apucika nagy, nem tudja magát hova sorolni. Ha csak párról van szó (pl. ő és Boróka vagy István és ő maga), akkor nincs gond. De ha már három valamit kell összehasonlítani, már nem megy. Érdekes, számára ez nem olyan, mint a három egérkéje.
Mindezt nem azért írtam le, mert elvárnám a lányomtól, hogy ilyen árnyalatnyi különbségeket (legalábbis az ő szemével nézve) észrevegyen, tudjon, hanem csak mert a mindennapok hozzák magukkal az eseményeket, a szituációkat, és ha valamit kérdez tőlem, nem tehetem meg, hogy ne válaszoljak. Sőt, állandóan provokál az ilyesmivel, vannak dolgok, amit napjában milliószor elmondat velem vagy ő maga ismételgeti.
Ígyhát szárnyait nem szegem, hanem hagyom fejlődni, tanulni olyan ritmusban, ahogyan neki szüksége van rá.
Szép és okos lányom 2 évesen és 4 hónaposan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése