Mint írtam, irtózatos mennydörgés vert fel mindannyiunkat kedden reggel. Még szerencse, hogy normális időpont volt, a csajok is általában olyankor szoktak ébreszteni. Elszomorodtunk a nagy eső miatt, de természetesen, múló rossznak gondoltuk. Aztán, amikor már eljött dél és még mindig ugyanazzal az erővel csorgott, reménytelennek tartottuk az aznapi medencében fürdést. Igaz, gumicsizmába, vízhatlan nadrágba és esőköpenybe bújtatva (kár, hogy erről nem csináltam fotót) volt a két "nagy" lány az apukákkal sétálni (vagy talán vízért mentek?), de a fölös energia levezetésére mégis kevéske volt.
Aztán valamikor délután elállt az eső, oszladozott a felhőzet, de nem sok sikerrel. Újabb és újabb esőrajok jöttek. Aznap "rendes" ételt főztünk, levessel, másodikkal, nem lehetett tüzet gyújtani a szabadban. Nevezetes is ilyen szempontból ez a nap, mert István, annak ellenére, hogy nem szereti a zöldpaszulyt, két tányérral is megevett a levesből, és a sonkás-gombás makaróniból is, ha jól emlékszem, repetát kért. Szóban csak annyit mondott, hogy nem dicséri agyon az ételeket, nehogy majd itthon is ilyesmit tegyek elébe!
Amúgy a nap eseménytelenül telt, többnyire bent ültünk és próbáltuk lefoglalni magunkat és a lányokat. Délben viszont az a szerencse ért, hogy a három lány max. félóra eltéréssel egyszerre aludt el és jó három órát le is húztak. Azalatt a nagyok is többnyire aludtak, én jóideig még Dalmával beszélgettem, majd amikor ő is fázni kezdett és bement, egyedül olvasgattam a lapokat. Pihenhettem volna én is, de nem volt ágy, ahová lefekhessek, mindenki úgy helyezkedett, hogy nekem nem maradt hely.
Délután-estefelé, az esőszünetekben, a lányok szaladgáltak, vizeztek, tapicskoltak a vizenyős füvön, no meg persze, volt nyafogás is jócskán. Az volt a helyzet ugyanis, hogy Kriszta nagyon szeretett volna Zsófival játszani, de Zsófi még nem érett meg az együttjátszásra, valahogy mindig ellenkezett, ebből az lett, hogy Kriszta annál inkább töltötte az olajat a tűzre, és így az eredmény: nyafogás. A kirándulás vége felé már kezdett is elegem lenni abból, hogy Zsófi nyávog egyet és 4-5 helyről harsog azonnal a Krisztaaa!!! felkiáltás. Természetesen, még akkor is, amikor Kriszta, lehet, méterekkel tovább volt és nem is Zsófival foglalkozott. De ezen az egy kellemetlenségen kívül - ami valóban rajtunk, a szereplőkön múlott - tényleg nem igazán találhatok negatívumot a kirándulásunkban.
Aznap Borókát is vízhatlan kezeslábasba öltöztettem, bár ő nem volt az esőben, de a hideg ellen bizony, elkélt. A sárgadinnyét is aznap kóstolta meg, összekevertem neki tejpéppel és csak amúgy ette a friss levegőn. Különben most már az égvilágon mindent megeszik, legalábbis, amivel eddig kínáltam, minden ízlett neki. A kezdeti fintorok ellenére is, most már csak amúgy tátog a finom almának is!
A képeken a benti játszást és a maszatos Borókát örökítettük meg, illetve "lefényképeztük a Napot", azaz az esti napfényben, párákban úszó tájat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése