Ez volt a "strandolós" napunk. Mármint a lányoknak, mert az út förtelmessége miatt, mint írtam, nem vállalkoztunk egy fölösleges döcögésre a főúton lévő strandig. Így hát maradt a felfújhatós medence, ami viszont tökéletesen megfelelt mindenféle szempontból a csajoknak. (Egy utat mégiscsak muszáj volt tenni, mert elfogyott a kenyér, de akkor, az esőben senki nem gondolt strandolásra!)
Reggel még javában esett az eső, hideg is volt, aztán egyszercsak szépen kiderült és olyan meleg kerekedett, hogy csak lihegtünk. Sanyinak aludni támadt kedve, István és Sanyikának viszont mehetnéke. El is mentek "határt" járni, málnát szedni. Én is mentem volna, de akkor tudatosult bennem, hogy sem kengurut, sem a kendőt nem tettem be, sőt, egyáltalán nem is gondoltam, hogy ezekre szükség lehet, ígyhát maradtam otthon a segg...edelmemen. Kriszta ügyesen, időben elaludt, Zsófi úgyszintén, már csak Borókának kellett volna utánoznia őket. De Boró már délelőttől olyan nyűgös volt, ha letettem, máris ordított, és félő volt, hogy felveri a másik két leányzót is! A szopi sem használt, csak elbágyadt tőle, de nem aludt el. Végül aztán addig sétáltam vele, míg elaludt, jó másfélórával a nagyok után. Azalatt megittam egy jól megérdemelt kávét, leszedtem a szemközti oldalon talált málnásban a málnát, lapokat olvastam, egyszóval "őriztem" a házat. Aztán csak meguntam a házőrzőséget és bementem, ledőltem az ágyra a lányom mellé. 5 perc azt hiszem, nem telt el és már hallottam is, hoyg Istvánék megérkeztek. De nem jöttek be, csak kint tettek-vettek. Jó félóra múlva ébredt az első lány (hogy éppen ki, már nem tudom, de nem is fontos), addigra én is szundítottam egy kicsit. Amikor kimentünk, István és Sanyika azzal foglalatoskodtak, hogy fürdővizet készítettek a csajoknak a medencébe. Melegítettek néhány fazék vizet, így nagyon jó, kellemes hőmérsékletű vízben fürdőzhettek. Persze, a kezdeti ujjongás után itt is volt nyafogás, mert Kriszta túlságosan is lubickolt, de alapjában véve nem volt baj. Az viszont külön jót tett a lelkemnek, hogy amikor Borót is ugyanúgy szemből spriccelte le Kriszta, meg sem mukkant, hanem nagyokat visongott és örvendett a víznek.
Több órán át nem esett az eső, sütött a nap, de a lányok nem pancsoltak azért oylan sokáig. Estefelé ismét lanyhult az idő, már nem lehetett fürödni. Aznap este grillezni szándékoztunk, meg is sült a miccs és a túróval töltött gomba, de a fóliába csomagolt és a szén közé gurított krumplinak még kellett volna egy picit sülnie, hogy teljesen jó legyen.... még a zuhé előtt. Olyan hirtelen jött az eső és akkora erővel, hogy teljesen kialudt a tűz tőle. Azért már meg lehetett enni és nem is maradt belőle hírmondónak sem!
Ugyancsak ezen a napon került sor a hintázásra is, mert délelőtt a fiúk vettek olyan kampós szegeket, amit belefúrtak a gerendába és a hintát fel lehetett akasztani. Nézeteltérések sorozata következett, mindegyik lány alig győzte kivárni a sorát. Aztán az időjárás döntött végérvényesen, mert olyan viharosra váltott, hogy muszáj volt berohanni a házba.
Lefekvéskor is annyira esett még, hogy már megfordult a fejünkben, hogy talán nem ártana hazajönni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése