Minivakáció

A vonatozás remekül sikerült. Igaz, mint általában , ismét pár perccel később léptünk ki a lakásból, és amíg kiérkeztünk a taximegállóba (hívni nem tudtam a telefonom törött kijelzője miatt), no meg bepakoltuk a csomagokat, babakocsit és magunkat is a járműbe, eléggé eltelt az idő. A taxis a dugó ellenére is megtette a tőle telhetőt, csak amúgy kanyargózott a kis utcákban a kisállomás felé (azt a borravalót ki is kell érdemelni), és kb. két perccel a vonat érkezése előtt mi is berobogtunk az állomásra. Innen már ment minden, mint a karikacsapás, mert Ani is beérkezett, úgyhogy, három ember volt két gyerekre és 4 csomagra. Sőt, a babakocsi feladásánál egy kedves fiú is segített. Az út kellemes volt, ugyanabban a fülkében ült Annus néni is és Gyöngyike, Édesanyám keresztlánya, illetve két idegen nő, akikkel végül Kriszta akkora "barátságot" kötött, hogy még Borókát is odaígérte nekik.

Megérkezve Idecsre, a délután is jól telt, a csajok abszolút rá sem hederítettek a környezetváltásra: Kriszta egyedül elaludt délben (majd este és másnap is) és Boró is hatalmasat aludt az idegen ágy ellenére. Kissé tartottam attól, hogy hogyan fog most lenni az alvással, hiszen Borónak nem vihettem magammal az utazóágyat, de ő velem aludt, Kriszta meg Anival, úgyhogy mindenki nyugodtan és kényelmesen elfért. Délután meglátogatott Enikő és Abigél, akik most éppen itthon vannak Rózsi néninél és egy kicsit beszélgettünk erről-arról. Jó volt találkozni, mert jópár éve nem láttuk már egymást. Estefelé segítettünk a piacra való készülődésben, egy csomó zöldhagymát tisztítottunk és osztottunk kötésekbe. A délután folyamán, amikor a lányok aludtak, én egy könyv olvasásába fogtam, amit azóta is bármikor szívesen kézbe veszek. Kb. felénél tartok most. (Asszony a fáraók trónján)

Másnap dögmeleggel kezdődött a nap, délben pedig Anival szénát forgatni mentünk. Emberölő volt a hőség, az igaz, de muszáj volt kimenni, mert a szénát csak ilyenkor lehet csinálni! Amikor hazaindultunk, hívott István, hogy lassan szedelőzködjünk, készüljünk hazamenni, mert ők is nemsokára indulnak. Végül, miközben ebédeltünk, újra hívott, hogy mégsem jönnek haza, mert másnap vissza kellene menni, és akkor inkább maradnak. Bevallom, bármennyire is szerettem volna, hogy jöjjön, kissé csalódott voltam, hogy megint csak egy napot maradhatunk. Mert az az igazság, hogy amikor odamegyek akkor pihenek. Nincsenek kötelező munkák (természetesen, azért segítek), amitől tudnak, megkímélnek, és bizony, időnként ez nagyon jólesik. Szóval örvendtem, hogy maradhatunk, és miután a lányok felkeltek, elmentünk a boltba, majd felmentünk a strandra. Kriszta ismét elemében volt, nagyon élvezte a vizet, és ha nem lett volna sós a víz, biztos, hogy hatalmasat pancsolt is volna, így muszáj volt megelégednie a lubickolással. Borót is megmártottam, de most nem nyerte el tetszését a víz, biztos túl hideg volt neki a megszokotthoz képest.

Harmadik napon korán ébresztettek a lányok, máris a boltba mentem velük, alufóliát kellett venni a készülő ebédhez. Édesanyáék piacon, Ani készítette elő a csirkecombokat, én pedig, segítő testvér módjára, egy csésze kávéval és a könyvemmel kiültem a lépcsőre kávézni-olvasni. A tíz percből lett vagy 20 is, azalatt Kriszta az udvaron öntözgette a virágokat a kis öntözőjével, illetve állandóan odaszaladt a kapuhoz, amikor hallotta, hogy lovas szekér közeledik. Boróka még csendben elvolt a babakocsiban, rázogatta a zörgőjét, majd Dédimamájával szórakoztatták egymást.

Ebéd után kimentem Édesanyával a kertbe (aki időközben megérkezett) és leszedtük a paradicsomot, meg jó sok paprikát, Ani és Kriszta murkot (sárgarépát) és petrezselymet ástak a másik kertben, majd összepekoltam a ruháinkat meg a többi holminkat és Édesapámmal hazajöttünk. Ani ismét jött segítségül, bár őt a tegnapi versenyvizsgája is a városba szólította, úgyhogy mindenképpen jött volna aznap. Tegnap délután, mielőtt elment volna, még együtt megmostuk-vágtuk a paradicsomot, amit ma egy kicsit átfőztem, most pedig indulok átpasszírozni. (Története van annak, hogy miért csak most. Tudniillik sehol sem találom a paradicsompasszírozómnak a hajtókáját. Minden a helyén volt a dobozban, csak az nem. Amíg a lányok aludtak, azt kerestem, de sehol sincs. Biztos akkor kerül elő, amikor már nem kell. Orvoslásképpen kölcsönkaptam Marikától a sima húsdarálóra szerelhető paradicsomszorítót, viszont azt elhozni jó két órát jelentett, úgyhogy le is tettem arról, hogy haladok valamit, amíg a lányok ébren vannak. No, de most már alusznak, úgyhogy kezdődhet számomra az ... élet ) (Csak - másik - zárójelben jegyzem le az utókornak, hogy ugyanígy sorsára vár egy nagy veder paradicsom, egy nagy szatyor uborka és a vedernyi szilva, amit tegnap hoztunk Melindáéktól, de még a paprikából, amit Idecsről hoztam sem lett lecsó. No, legalább amíg rákerül a sor, mindegyik paprika szép piros lesz!)

Idecsen alig pár fotó készült, tekintettel az aksi kímélésére, mert voltam olyan ügyes, hogy múltkor, amikor Farkaslakán voltunk, ottfelejtettem Meliéknél az egyik akkut a 3 közül, és persze töltővel együtt maradt ott. Mondanom sem kell, hogy a harmadik akkumlátor nem is volt feltöltve....