Telefonáltak, hogy készen van a szemüveg és mehetünk érte. Borót magamra kötöttem, Krisztát kézenfogtam és szépen bebuszoztunk a városba. Szerencsénk volt, mert a sofőr kinyitotta az ajtót két megálló között egy stopnál s így a rendelő közvetlen közelében szálltunk le. Örültem, hogy nem kell visszaballagni a megállóból, mert tartottam tőle,
hogy kiélesedik időnap előtt a helyzet (Kriszta még nem aludt, Borót pedig muszáj volt felébresztenem legédesebb álmából).
Végül semmi baj nem volt, mintegy 10 perc alatt lezavartuk a szemüvegátvételt, beállítást,
kifizetést, a kontroll megbeszélését. A megállóba érkezésünk után kb. 2 perccel jött is egy busz
már jöttünk is haza. A hazaúton végig a szemén volt Krisztának, nem úgy nézett ki, hogy
zavarná! A délutáni ébredés után ismét visszakerült a szemére, akkor pózolta nekem a következőket:
Komoly Professzor néni:
Mosolygós professzor:
Nevetős professzor:
Gondolkodik a professzor:
Unatkozik a professzor:
Aztán meg átvedlett maffiózóba. Ide viszont fölösleges minden kommentár:
Azt elfelejtettem írni, hogy István ismét Giurgiun van, ezért kellett buszoznunk, ezúttal kedd-péntek a "szerencsés":( intervallum.
2 megjegyzés:
Nagyon szép Kriszta így is:) Nagyon jól választottatok keretet
Szerintünk is szép lett a szemüveg,és csinos kislány Kriszta!:)Szkokán fiúk
Megjegyzés küldése