Hát nem is lehetne másképp, hiszen nőből van! De úgy érzem, van itt, mégis, valami plusz, ami kiemeli, és egyáltalán nem azért, mert kétévesen már tökéletesen, mondatokban beszél. Mint írtam, érzem, tehát nem igazán tudom megmagyarázni, hogy mi is az a többlet. Lehet, csak az én anyai büszkeségem és elfogultságom. (?!)
Természetesen, Krisztáról van szó, kiről másról?
Rég nem írtam a beszédéről, így sok minden ki is marad, de legalább ez a pár sor maradjon meg, ami majd felidézi ezen fejlődési szakaszának néhány jellemzőjét.
Dióhéjban azt mondhatnám, hogy most éljük a mi ez, mi az, mi azok, mik azok intenzív időszakát, amikor mindenre kíváncsi, minden érdekli. Természetesen, ez életkori sajátosság, nincs is benne semmi különös. De az már érdekesebb, úgy hiszem, hogy a kisbarátja szülei előtt azt mondja: viszi a helikopter a betegeket a kólházba. (Ez volt a reakció: . ) A 4 nappal kisebb fiúcska pedig a helikopter szó hallatán rázendít: emmmm, eeeeeemmmm, brrrrrrrrrrr.
Szüleink azt mondják, István is én is, korán elkezdtünk beszélni, tehát van kihez hasonlítania. Azt is tudom, hogy nem jelent ez még semmit. Nem lesz ettől még zseni (nem is akarom), nem azt jelenti, hogy sikeres lesz a tanulásban, az életben. Azért természetes, hogy ebben reménykedem! De mindenekelőtt emberré válásának szeretnék tanúja lenni, úgyis ez az egyedüli, ami lényeges.
Érdekes módon, Kriszta sosem beszélt babanyelven. Igaz, hogy első perctől az autót autónak és nem tütünek (vagy bármi másnak) tanítottuk, a kutya is kutya volt, nem ham-ham vagy vau-vau. Hogy hogyan "beszélnek" az állatok csak később tanultuk, amikor már ismerte őket és meg is tudta nevezni. Természetesen, neki is vannak olyan szavai, amiket foglamunk sincs, honnan vett, miért éppen úgy nevezett el valamit, illetve van olyan is, amit mai napig nem tudtunk megfejteni. Ilyen pl. a tejujajúja. Az előző kategóriára pedig a példa a kalu. Így nevez Kriszta minden olyasmit, amivel szájat lehet bekenni: rúzs vagy labello.
Amúgy szépen, választékosan beszél, és mondatai már szinte olyanok, mintha felnőtt ejtette volna ki. Önmagáról egyes szám első személyben beszél, csak nagyon ritkán említi magát Krisztaként. (Este, amikor megitta a tejcsijét, még azt mondja: megitta Klisztababa a tejcsipapát. És azt hívja oda közülünk az üres üvegért, aki éppen odaadta neki.) Ügyesen használja a ragokat, bár néha még összekeveri őket. Azt mondja: mentünk mamánál, a mamához helyett. Ugyanúgy keveri még néha a mutató névmásokat is: nincs tisztában, mikor kell használnia az ez, ezt, ebben, erre alakokat, de ha nem is illeszti a megfelelő szót a mondatába, meg lehet érteni, sőt, olyan aranyos dolgokat hoz így össze!
A mesenézés napirenden szokott lenni, nem hoszú ideig, de ha kedve tartja, akkor megnézhet egyet teljes egészében. Most már jócskán bővült a mesepaletta, pillanatnyilag Az oroszlánkirály és a Lúdas Matyi a kedvenc, de van amikor - mint ma is - a régi "slágert" kéri, a Dzsungel könyvét. Mivel nálunk a tévézés ennyiben merül ki, soha mást nem nézünk tévében, mint a meséket, illetve, mi, nagyok néha egy-egy filmet, úgy gondolom, hogy csakis hasznára van, mintsem kárára. Mert rengeteget tanul belőlük, szófordulatokat, összefüggő kis részleteket, mondatokat. Valamelyik nap elémáll és a szemembe nézve azt mondja: anyucikám, te vagy a kincses ballang. Felért egy vallomással és én kellőképpen meghatódva és elképedve bámultam rá. Igen, az Aladdin meséből vette, de ott bizony nem az anyucikáról volt szó! Máris metaforákban beszél a drágaságom. (Amikor este, elmeséltem Istvánnak, hogy a lányom kincses bányának nevezett, Kriszta méltatlankodva javított ki: ballang, anyucika, ballang.)
Rendületlenül szívja magába az énekeket, mondókákat. Hiba nélkül rengeteget el tud mondani. Énekelni még nem tud, dallamot nem lehet kivenni, de rá lehet jönni, hogy éneket vagy verset mond. Már agyonhallgattuk az Embel, embel, decembelt (egész nyáron hullt a hó nálunk) és a Köl, köl, ki játszik-ot, könyv nélkül fújja a hallottakat és sokszor a legváratlanabb időben, szituációkban szedi elő az elraktározott szövegeket a memóriájából. Ahogy gyereket lát, rögtön megfogja a kezét és húzza, forgatja: gyele, domboljunk! (Dombon törik a diót)
Érdeklődik a betűk iránt. Ha könyvet vesz a kezébe, állandóan kérdezgeti, hogy mit íl itt, de ha meglátja az A betűt, rögtön boldogan felkiált: ez A betűűűűű! Tegnap néhány fadarabkával játszott és egy A-t rakott ki. Boldogan mutogatta nekem.
Annát és Petit - bár mostanában ritkábban - de szívesen olvasgatja, nézi a képeket és máris hozzáfűzi a szövegeket.
Ismeri a színeket, általában hiba nélkül megnevezi őket (A pirosat és a zöldet néha keveri, de az az érzésem, hogy sokszor szátszándékkal mondja úgy, mert rögtön kijavítja magát.)
É akkor aztán van az, amikor egymagában csinál valamit, de mesél magának. Mond, mesél, beszél, dialogizál (képzeletbeli beszélgető partnerrel), mindenesetre, be nem áll a szája. Ilyenkor - meg máskor is - aztán csak amúgy röpködnek a köpések mindenfele. És persze, aranyból vannak!
Persze, hogy vannak dolgok, amik kimaradtak... Nem is én lennék, ha .....
Ilyen pl. az, hogy különbséget tesz a múlt és jelen idejű igék között. Ha megkérdezem: pisikáltál? és ő még nem végzett, azt feleli: pisikálok. Ha azt kérdezem: összeszedted? (értelemszerűen a játékokat ), akkor a válasz tutti, hogy: összeszedem, összeszedem.
Most már nagyjából sikerült ránevelnem arra, hogy kérjen és ne utasítson: kérek szépen vizet versus töltsél vizet! Aranyos volt, amikor mondogatta csak úgy, magának: anyucika nem hallja töltsél vizet, anyucika csak kélek szépen hallja. (istenbizony, nincs kínai vér benne.). Sőt, oda jutottunk, hogy ha játék kellene neki egy másik gyerektől, akkor szépen elkéri. Ha pedig valamit odaadnak neki, akkor azt meg is köszöni. Nem tudom, nekem, nekünk ez természetes, de már volt alkalom, hogy idegenek a strandon megjegyezték, nahát, ilyen kicsin már ezt is tudja!
Ha tüsszent valamelyikünk, általában azt mondja: Nagyot nőj Anyucika/Apuka/kicsi Bolókám! Ritkábban: Egésségedle!
Szerintem ez a bejegyzés még nem ér itt véget, majd pótolom, ahogy jutnak eszebe dolgok....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése